Braun András: Velő light, 2014. // Resident Art Galéria
Braun András kis méretű képe egyszerre kollázs és festmény, amely érzékisége folytán vonzza be a tekintetet. A több rétegből épülő kompozíció legalsó rétege raszterpontos felület, erre kerültek rá a különböző magazinok belső szerveket ábrázoló kivágatai, amelyeket a művész újabb és újabb festészeti rétegekkel fedett le, amíg létrejött egy sejteket idéző formavilágból kialakuló organikus látvány. Ebben egyszerre idéződnek meg a mikrovilág és a makrokozmosz formái és arányai. Úgy érezzük, mintha a kompozíció organikus elemei maguktól fejlődnének, burjánzanának, szaporodnának, saját életet kezdenének élni, amely mozgásnak a vászon szélei sem szabnak gátat.
Pap Gábor: Post-it 4 és Post-it 6 // Einspach Fine Art & Photography
Pap Gábor Post-it sorozatának két darabja izgalmas installatív szituációban jelenik meg most a vásáron: a két formázott keret mögött egy fotó, a művész öcsödi otthonának környezete jelenik meg, ami egész kontextust húz a képek köré. A hullámzott szélű, formázott vásznak nyersesége, törvényenkívülisége izgalmasan rímel a háttérben szereplő, rendezetlennek ható tájjal. A rendezetlen képmezők a háztáji veteményes organikus formarendszerével rokoníthatók, a parcellákon megjelenő személyes emlékmorzsák, a szövevényes, írásszerű részletek, a graffitik világát idéző spontán foltok épp annyira őszinték és brutálisak, mint a képek háttereként szolgáló táj. Pap Gábor e két képén is – ahogy Rieder Gábor mondta – a József Attila-i fátumot gyúrja össze az art brut kegyetlenségével, ettől lesznek művei őszinték és autentikusak.
Fajó János: Cím nélkül (Perforált kör) // Deák Erika Galéria
Fajó János szóló standdal érkezett idén a galéria-vásárra. A művész egyedi akvarelljei közül válogattak erre a kiállításra, amelyek különlegességét az adja, hogy Fajó ezekkel a kompozíciókkal kísérletezte ki azokat a forma- és színkombinációkat, amelyekből később aztán nagy méretű festményeket és szitanyomatokat készített. És bár a standon nagyon sok izgalmas mű található, nekem a kedvencem mégis a Cím nélkül (Perforált kör), amelyben a formák apró elcsúsztatásával az alkotó teret nyitott a képen, egy apró rést, ami optikailag befelé vezeti a szemet, így kvázi térélményt ad a néző számára.
Ekrem Yalcindag: Infinity // Molnár Ani Galéria
A Molnár Ani Galéria új művésze a török származású, Németországban tanult alkotó, akinek munkásságában a közel-keleti és európai festészeti hagyományok keverednek. A mostani munkáján az apró, egymásba érő motívumok izgalmas örvénylő mozgást keltenek, miközben a közel-keleti kelmék és textilek mintázatait is megidézik. A pasztózusan felvitt foltok között kanyargó ezüstszínű vonalrendszer labirintusszerűen vezeti a tekintetet, míg a gradiens színátmenetek kellemes érzeteket, kontemplatív hatást keltenek.
Keserü Ilona: Erőtér, 2018. // Kisterem
Keserü Ilona egyik újabb festménye látható a Kisterem standján, amelyet vitális színeiről és organikus formáiról ugyan könnyedén fel lehet ismerni, azonban több szempontból mégis atipikusnak tekinthető. Természeti asszociációkat keltő kompozíciójának formái nem válnak el élesen egymástól, a színek is olykor egymásba folynak. Sokkal expresszívebb munka ez, mint amit általában Keserü Ilonától megszoktunk. A formák szélei roncsoltak, a felületek olykor destruáltak, a mű nem homogén, letisztult foltokból építkezik, ettől lesz vad és igazán érzéki a mű.
Hantai Simon: Aquarelles, 1971. // Initio Arts & Design
A vásár egyik legdrágább alkotása ez a festmény a közel 100 millió forintos árával. A pliage-ok közé sorolható mű érzékeny színeivel lírai finomságú alkotás, amely az Aquarelles sorozatba tartozik: Hantai a hajtogatott felületeket vízfestékkel színezte meg. Ezt a szériát először 1972-ben mutatta be a párizsi Galerie Jean Fournier, az említett mű ezt követően azonban több mint ötven éven át lappangott. Nemrég került elő egy franciaországi magángyűjteményből, ezért a mostani vásár remek alkalom, hogy elmerüljünk a tünékenységében, a színátmeneteiben, valamint a hajtogatásokból megszületett gyűrt felület mozgalmasságában. Az pedig egészen magával ragadó, ahogyan a különböző festékfoltok egymásba folynak, újabb és újabb faktúrákkal gazdagítva a festészetileg egyébként is sűrű művet.
Benyovszky-Szűcs Domonkos: Konstelláció // Faur Zsófi Galéria
A művész e sorozata izgalmasan billeg figuralitás és absztrakció között: a térbe kilépő festékcseppek a digitális képhibák okozta zajt vagy a pixeleket szimbolizálják, amelyek töredezetté teszik a látványt. Az ölelkező emberi testek így válnak tünékennyé, efemerré, kettejük viszonya is rögzítetlen, folyamatosan fluidál. Az alkotót „az egyén ábrázolhatósága, az ábrázolás korlátai foglalkoztatják, a látás, megismerés természetét, illetve az optikai színkeverés lehetőségeit vizsgálja”, miközben nagyon érdekes a műben az is, ahogyan a képet a sok-sok rétegből háromdimenzióssá építi. Az alsó, még síkszerű rétegekre aprólékos, kimunkált folyamat során kerülnek fel a térbeliséget eredményező festékpöttyök, amelyek aztán közelről nézve egészen szédítően hatnak a nézőre.
Bencs Dániel: The Message, 2024. // Horizont Galéria
Bencs legfrissebb festménye két pumpás kút összegabalyodásának történetét meséli el. Bencs banális, hétköznapi tárgyakból építi kompozícióit, azokat gyakran alakítja ornamensekké, azonban a mostani kompozíció izgalmát a kutakból kitörő vízsugár labirintusszerű kavargása adja. Ezek a puhán megfújt sávok izgalmasan vezetik a néző tekintetét, miközben a végén rájön, hogy tulajdonképpen e kódszerű útvesztőn keresztül a két antropomorfizált kút össze is kapcsolódik. A kompozíció monotonitását azonban nemcsak a gubancosan tekergő struktúra töri meg, hanem a Bencs korábbi kompozícióiról már ismert apró növényi minták, amelyek bár utalásszerűen jelennek meg a képen, mégis kimozdítják a kompozíciót a statikusságból.
Czene Márta: Hinta, 2023. // INDA Galéria
Rétegzett műről van szó, ami megidézi Fragonard képét is, amelynek fontos motívuma a leskelődés és a kacérkodás. A babakocsi mellett ülő kislány áhítattal néz fel a tornászgyűrűn lebegő, nekünk háttal látszó női aktra. Szemében vágyakozás tükröződik, a nő erősnek, határozottnak, szinte éteri szépségűnek hat, ami vonzónak, mégis elérhetetlennek tűnik a kislány számára. Miközben a gyermek póza öntudatlanul kitárulkozó, ellazult és kényelmes, addig a modell testtartása pattanásig feszült, koncentrált és sérülékeny pillanatban van. Látó és látott, aktív és passzív szerepek feszülnek egymásnak, ami az egész képet vibrálóvá teszi.
Kanics Dorottya: Color connections // Ancora Contemporary, Pécs
Kanics Dorottya már a festményein keresztül megmutatta, hogy milyen izgalmasan építi kompozícióit az organikus formákból és a vibráló színekből, ez a mostani alkotás azonban még inkább kitágítja a művész univerzumát. A subázással létrehozott faliszőnyeg vitális színeivel azonnal bevonzza a tekintetet, a formák játékosan kavarodnak egymásba, a kompozíciót a felszabadultság és az alkotás öröme járja át, miközben az apró mintázatok dinamikussá teszik a művet. Biomorf lények idéződnek meg a kompozíció felső rétegében, amelyek kölcsönhatásából születik meg az a sűrű és organikus szövet, amely egyszerre kibogozhatatlan, mégis átlátható egységekből áll.
Az Art & Antique kiállítás és vásár vasárnap estig látható a Bálnában. Részletek itt.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
