Generációkat fakasztott mosolyra, de drámai szerepekben meggyőző volt

Budapesten látta meg napvilágot Grawátsch Tivadar néven, apai ági felmenői a morvaországi Bilicsről származtak, innen a művészneve. A nehezen megszerzett kereskedelmi érettségi után rövid ideig postatisztviselő volt. Színészi pályáját 1919-ben kardalosként kezdte a Budapesti Színházban, de statisztált az Operában is, emellett Rákosi Szidi színiiskolájába járt, majd Füzy Barnabás színtársulatához szerződött. 1920–22-ben Miskolcon volt kardalos, majd beiratkozott az Országos Színészegyesület színiiskolájába, ahol 1925-ben végzett. Szegedre szerződött, aztán egy évadot a Király Színháznál, egyet a Belvárosi Színháznál töltött, 1929-től két éven át A Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1931-ben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, majd a Terézkörúti Színpad színésze lett. 1933-tól 11 éven át az Andrássy úti és a Magyar Színház tagja volt. A II. világháborút követően az Operettszínházban, a Belvárosi, a Művész, a Magyar, a Medgyaszay és a Modern Színházban lépett fel. 1949-től a Fővárosi Operettszínház, 1952-től a Vígszínház (Magyar Néphadsereg Színháza) színésze volt, ahonnan 1968-ban vonult nyugdíjba, de utána is láthatta őt még színpadon a közönség.

Igazi jellemábrázoló művész volt, minden műfajban otthonosan mozgott, az igazi nagy clownok közé tartozott. Akár vígjátéki, akár drámai szerepeket alakított, figuráit egyaránt meggyőző erővel keltette életre. Játékára a derűs komikum, az emberi megnyilvánulás volt jellemző. Több rendezésben is nagy sikerrel játszotta Beppót a Néma leventében és Almádyt A játék a kastélyban című Molnár-darabban. Emlékezetes alakítása volt a Rómeó és Júlia Lőrinc barátja, az Esőcsináló (Richard Nash) Currey-je, Ed Mosher Eugene OʼNeill Eljő a jeges című drámájában és Ill szerepe Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című művében. Legkedvesebb szerepét, Rettegi Fridolint A szabin nők elrablásában több mint ötszázszor játszotta. Utolsó nagy színpadi sikereit Gyurkovics Tibor Az öreg és a Nagyvizit című darabjaiban aratta.

ilyen volt az Ez a villa eladó, Az aranyember, A Noszty fiú esete Tóth Marival, a Két fogoly, a Halálos tavasz, a János vitéz, a 3:1 a szerelem javára, a Semmelweis, a Bob herceg és a Katyi. A háború után azonban kevesebb filmes feladatot kapott, a Déryné és az újabb Semmelweis című mozifilmet követően olyan tévéfilmekben és sorozatokban játszott, mint a Bors, az Othello Gyulaházán és a Zenés TV Színház produkciói. Gyakran szerepelt a Magyar Rádióban, a Fővárosi Nagycirkusz matiné-előadásaként indult Csinn-Bumm Cirkusz fehér bohócaként, Bruhaha Kelemenként rádióközvetítések útján jutott el minden otthonba. Számos hanglemeze jelent meg, örökzöld sláger lett az Apu hod med be, amelyben a legkisebb lánya, Éva állatkerti élményeit idézte meg utánozhatatlan hangján. Négygyerekes családapa volt, 1942-ben vette feleségül Timár Liza színésznőt, akitől a lányai születtek. Az otthoni gyerekzsivaj miatt gyakran készült szerepeire a házuk előtt egy padon.

Bilicsi Tivadar 1962-ben érdemes, 1975-ben kiváló művész kitüntetést kapott. 79 évesen hunyt el Siófokon tüdőrákban 1981. július 11-én, miután az előző évadot még végigjátszotta.

A nagy tehetségeket csodálta és tisztelte, élete végén egész kötetet szentelt színészkollégái emlékének. A Hol vagytok ti régi játszótársak?… című könyve halála után, 1982-ben látott napvilágot. Saját pályájának ars poeticájaként Madách Imre Az ember tragédiájának sorait írta át: Mulattattam, de magam is jól mulattam, ezt szánta halála előtt tervezgetett második könyve címéül, amelyet 2011-ben adtak ki. Születésének 100. évfordulója alkalmából a lányai megalapították a Bilicsi-díjat, amelyet évente adtak át olyan művészeknek, akik mosolyt csaltak az emberek arcára.

Lányai közül az 1994-ben elhunyt Mária színésznő lett, Erzsébet, aki 2016-ban hunyt el, rendezőként a Magyar Televízióban dolgozott.

Címlapfotó: 1963 a Magyar Rádió 6-os stúdiója, Fővárosi tanácsok, a Rádió szombat esti kabaréja. Bilicsi Tivadar színművész. Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán