Sokkal több 1956-hoz kötődő filmünk van, mint amennyi talán elsőre beugrana, hiszen 1956 viszonyítási pont volt, ehhez az évszámhoz igazítva határozta meg magát a közélet, sokszor a filmművészet is. A rendszerváltás előtt bemutatott legtöbb 1956-ot idéző film jórészt a „sajnálatos események” utáni konszolidáció problémáit tárja fel, és visszautalhattak ugyan 1956-ra, de nem festhették meg a körút harctéri panorámáját.
A listán szereplő Szabadság, szerelem már 2006-ban készült, a forradalom kitörésének ötvenedik évfordulóján mutatták be, és ott már egy nagy, szélesvásznú pannón láthatjuk a fegyveres konfliktus kiteljesedését.
1. Megáll az idő (1982)
Nem mindegy, milyen színvonalon vagánykodik az ember, mondja Pierre (Sőth Sándor) Kis Kövesnek (Znamenák István), amikor elindul, hogy egy Wartburgban Nyugat felé vegye az irányt. Gothár Péter sem akármilyen színvonalon vagánykodott, amikor elkészítette Bereményi Géza forgatókönyvéből minden idők talán legnagyobb magyar kultuszfilmjét, az 1982 szeptemberében bemutatott Megáll az időt, amelynek dialógusai köznyelviesültek, gesztusai, beállításai ma is hivatkozási alapok. És bár a film felütése megidézi az utcai harcokat, majd az apa menekülését, de mégis akkor nyílik ki a mozi, amikor az anya, azaz Éva (Kakassy Ágnes) azt mondja a fiainak, miután az apa vöröskeresztes teherautója elindul a határ felé, hogy jó, hát akkor itt fogunk élni. És ezt az ittlétet, főleg az 1963-as évet mutatja be Koltai Lajos varázslatosan fényképezett közérzeti költészete, Bereményi felülmúlhatatlan dialógusai. Testközelből láthatjuk az úgynevezett konszolidációt, testközelből mutatja meg Gothár, hogy amiről nem lehet beszélni, azt valahogy mégis meg kell mutatni.
2. Szerencsés Dániel (1983)
A Menjek vagy maradjak nem ugyanazt jelentette a The Clash nevű brit punkbanda esetében (Should I Stay or Should I Go), mint Magyarországon, ahol is 1956. november 4. után az 1980-as évek elejéig pont olyan gyakran tette fel egy gimnazista magának ezt a kérdést, ahogy azt, hogy hová menjen továbbtanulni. Az 1983-ban bemutatott, Mezei András írása alapján készült Szerencsés Dániel is azt írja körül, hogy elmenjünk-e kalandvágyból, vagy a belső ellenállás kalandját választva maradjunk-e inkább itthon.
A kamasz Szerencsés Dániel (Rudolf Péter) és Angeli Gyuri (Zsótér Sándor) 1956 végén elindulnak Nyugat felé. Dani az Amerikába készülő szerelme után sietne, Gyurinak pedig menekülnie kell. Dani szerelme, Mariann is disszidál, és azt írja neki: „Gyere utánam!” Dani barátjával, Angeli Gyurival útnak indul a határ felé, de nemcsak ők utaznak azon a bizonyos emigránsvonaton, hanem többek között az állambiztonság embere, Kapás Iván (Kern András). A vonat, majd később a szálloda olyan, mint Rick kávéháza a Casablancában. A vonaton és a szállóban is menekülők, csempészek, beépített tisztek, számos különös sors hánykolódik. Az embercsempészre várva a szállodában kiéleződnek a szociális feszültségek és a történelmi traumák. És ahogy a Casablancában múlik az idő, úgy múlik Sándor Pál tüneményes filmjében is. Van, aki hirtelen öregszik meg, és lesznek maradók, aki észre sem veszik, hogy már meg is vénültek.
3. Szamárköhögés (1987)
Másképp mondom: itt ősszel nem szokott vihar lenni, de nagy vihar van – mondja Nagyi (Törőcsik Mari) telefonba az amerikai rokonoknak, miközben 1956 októberében beszűrődik a lakásba a fegyverropogás és a robbanások zaja. Gárdos Péter kamaramozija az 1956-os forradalom idején játszódik, de a helyszín nem a Corvin köz és nem a Széna tér, hanem egy lakás, ahová összezártak egy családot, akiknek a drámájából legalább annyit megtudunk Magyarországról, mintha kinn lennénk, ott, ahol a fiatal magyarok rázzák az utcát. A szatirikus hangütésű filmben a gyerekek, Tomi (Tóth Marcell) és Annamari (Kárász Eszter) annak örülnek, hogy elmarad az iskola.
Miközben mindenki virágnyelven beszél (köd van, járvány van), és Annamarinak szamárköhögése lesz, a forradalom megváltoztatja a családi dinamikát. Kiszabadult a szellem a palackból, az anya (Hernádi Judit) le akar lépni, Tomi pedig egyre pimaszabb lesz. A másképp mondom hazugságával a gyerekek szembesítik a rokonságot, a film híres jelenetében: másképp mondom: harminchárom, nyald a seggem télen-nyáron. Egyedül a gyerek őszinték, akik beszaladnak a suliba megetetni az akváriumi halakat. És abban a kérdésben, hogy holnap ki fog nekik enni adni, minden benne van. Ki fog itt enni adni bárkinek is? Kinek a kenyerét fogadják el?
4. Eldorádó (1988)
Az Eldorádó Bereményi Géza 1988-ban forgatott részint történelmi drámája, melyben Magyarországot egy piac alakítja, de a főszerepet Monori, a piac királya (Eperjes Károly), aki szerint aranyért minden megvehető, függetlenül attól, hogy milyen korban élünk. Szerinte az arany tesz különbséget ember és ember között, de mit számít az arany, amikor szétlövik 1956-ban Budapestet, vagy éppen a nagybeteg unokát kell megmenteni. Van, amikor akármilyen korrupt és züllött egy ország, és fekszik le az oroszoknak, mégsem elég az arany, mert a kapcsolatok jelentik a legjobb valutát, ami nem úgy működik, mintha a piacon lennénk.
A kapcsolatokért dolgozni kell. A filmnek – ahogy a Megáll az időnek is – van egy afféle underground húzása. Jelmeztervezője Pauer Gyula képzőművész (ő játssza idős Gombacsiket is), de szerepel benne Vajdai Vilmos, a Táp színház későbbi alapítója, és maga Gothár Péter is. A Megáll az idő Pierre-je, Söth Sándor a golyószórós forradalmár, és Pauer Henrik formálja meg az ifjú Gombacsiket, ugyebár ő volt a Megáll az idő idősebb Köves Gábora. Most a kommunisták jönnek, meghúzzuk magunkat, mostantól senki szemébe nem nézel! – mondja Monori, és csak a film nézői tudták 1989-ben, hogy de, most kell állni mindenki tekintetét.
5. Szabadság, szerelem (2006)
Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára forgatott film Andy Vajna és Joe Eszterhas produkciója, amelynek megrendezésére Goda Krisztinát, az ország egyik legsikeresebb rendezőjét kérték föl. A Szabadság, szerelem egyik legnagyobb erénye, hogy a grandiózus látványvilága miatt átélhetővé, lekövethetővé teszi az 1956-os forradalmat, annak idővonalát és színtereit. A pesti események után zajló melbourne-i vízilabdameccs, bár több ezer kilométerre van a forradalom véres tereitől, mégis azzal számos rokon vonást mutat: magyarok küzdenek az oroszokkal, és a tét itt is ugyanaz, mint Pesten: le tudnak-e nyomni minket az oroszok a víz alá, vagy sem.
Vannak, akik az olimpián küzdenek látszólag tisztességes versenyen, és vannak olyan vízilabdázók, akik a pesti aszfalton küzdenek, és az ötméteres büntetőt nem labdával végzik, hanem Molotov-koktéllal. A vízipólócsapat fiatal sztárja, Karcsi (Fenyő Iván) és barátja, Tibi (Csányi Sándor) belekeverednek az októberi eseményekbe, majd Karcsinak megtetszik egy műegyetemista lány, Falk Viktória (Dobó Kata), és a nyomában járva részese lesz a forradalom legfontosabb eseményeinek. Karcsiék kimennek az olimpiára, hogy ott folytassák a maguk módján a küzdelmet. A december 6-i nagy orosz–magyar olimpiai meccs bebizonyítja, hogy vannak küzdelmek, amelyeknek kereteit nem bóják jelölik ki, hanem a történelem.
