50 rövid és érdekes történet az 50 éve elhunyt Szilágyi Domokosról

I. Tréfák, csínyek és meglepő ötletek

1. Kávéval itatta a disznókat. Amikor Szilágyi és Hervay Gizella a batizi családi gazdaságra vigyáztak, nemigen boldogultak az állatokkal. A disznóknak kávét adtak, amitől azok előbb felélénkültek, majd elaludtak. De a visszaemlékezés szerint ekkor már végre nyugodtan lehetett dolgozni és aludni.

2. Pontosan 699 soros verset írt, mert a kiadó 700 sort kért. Az Öregek könyve elkészítéséhez a Kriterion egy teljes nyomdai ívnyi, körülbelül hétszáz soros szöveget rendelt. Szilágyi megírta: 699 sor lett, plusz a cím. Vári Attila és Csiki László szerint egyes értelmezők utóbb számmisztikai összefüggéseket kerestek a terjedelemben, pedig egyszerűen a megrendeléshez igazodott.

3. Előre megünnepelte, hogy megtanul angolul. Amikor Szilágyi elhatározta, hogy megtanulja a nyelvet, annyira megörült a gondolatnak, hogy rögtön vett egy üveg bort az ünnepléshez. A történet különös szépsége, hogy az elhatározását meg is valósította.

4. Petőfi korai verseit küldte be egy folyóirathoz, hogy lebuktassa a szerkesztőket. Két korai Petőfi-verset adott fel az Utunk számára, egy kitalált görög diák, Ebdeges Aszafol nevében. A versek elutasító, de udvarias választ kaptak. Szilágyi ezután felhívta a szerkesztők figyelmét arra, hogy olvassák visszafelé a beküldő nevét. 

5. Felgyújtotta egy barátja feleségének pongyoláját, hogy ellenőrizze, valódi selyem-e. Szilágyi megkérdezte egy barátja feleségét, hogy igazi selyemből készült-e a ruhája. Mivel az nem tudta biztosan, Szilágyi úgy döntött, kipróbálja: meggyújtotta az anyagot. A tüzet sikerült eloltani, és a kísérlet is eredményre vezetett: az anyag valódi selyem (volt).

6. Két napon át telefonált, hogy „visszaszerezze” a pénzét. Amikor egy ismerőse nem fizette meg neki a tartozását, Szilágyi betelepedett hozzájuk, és a telefonköltségen keresztül próbálta felélni az összeget. Két napig telefonált mindenkinek, akinek csak tudott. A történet szerint a hívások egyikével Balogh Edgárt is bevonta egy irodalmi vitába, ami A Hét magazin egy későbbi vitájának is indító lökést adott.

7. A Ceaușescu-verseket első könyves költő műveiként akarta kiadatni. Amikor Nicolae Ceaușescu (a román kommunista párt akkori vezetője) saját költői soraival is előállt, Szilágyi felajánlotta a Forrás-sorozat szerkesztőjének, hogy lefordítja az összes versét, és adják ki a sorozatban. Az ötlet ironikus élét nehéz félreérteni.

8. Tizenöt évesen saját államot alapított a családi levelezésben. Egy 1953-as levelét két képzeletbeli állam, Sz. Domingo és – édesapja után – Sz. Karujfalvia diplomáciai átirataként szerkesztette meg. A teljesen komoly hivatalos hangvétel mögött az iskolai eredményeiről, a tandíjáról és a mindennapi életéről számolt be. 

9. Egyszerűen elaludt, amikor megunta a társaságot. Kolozsvári Papp László elbeszélése szerint egy társasági összejövetelen Szilágyi betoppant Lászlóffy Aladárhoz, majd amikor már nem érdekelte a beszélgetés, lefeküdt az ágyra és elaludt. Nem érezte szükségét annak, hogy a meghívott nagy költő szerepét játssza.

10. Három napra eltűnt, és egy sziklaüregben találták meg. 1956 tavaszán a barátai kétségbeesve keresték az egyetemista Szilágyit. Végül Kolozsváron, a Fellegvár oldalában, egy barlanghoz hasonló sziklaüregben bukkantak rá. Hogy miért tartózkodott ott? Arról természetesen nem számolt be.

II. Ki az ember a versek mögött? 

11. A szobájában még a mennyezetet is újságkivágások borították. A költő batizi paplakban kialakított apró szobájának falait versekkel, újságcikkekkel, reprodukciókkal ragasztotta tele. A sajátos tapétából még a mennyezetre is jutott.

12. Második lett egy egyetemi tornászbajnokságon. A később sovány, betegeskedő költő fiatalon kifejezetten sportos, jó felépítésű férfi volt. Csiki László szerint az egyetemi tornászbajnokságon második helyezést szerzett, és a lányok is gyakran megnézték. Ő azonban sokszor zavarban volt a társaságukban.

13. Egy karácsonyfadísz miatt törte el a bokáját. Amikor az ünnepek környékén Szilágyi egy mosófazékra állt, hogy levegyen egy díszt a karácsonyfáról, a fazék kifordult alóla, ő pedig eltörte a bokáját. A sérülés a csontritkulása miatt nehezen gyógyult, és későbbi jellegzetes bicegéséhez is hozzájárult.

14. Kiszámolta, hogy olcsóbb taxizni, mint autót tartani. Meglehetősen sajátosan viszonyult a közlekedéshez. Csiki László visszaemlékezése szerint egyszer Szilágyi kiszámolta, hogy jobban jár, ha taxival utazik, mint ha autót vásárolna és fenntartaná. A számítás azonban nem jelentette azt, hogy mindig futotta is taxira. 

15. Negyvenkét kilométert gyalogolt, hogy meglátogassa a barátját. Péterfy László szobrász szerint Szilágyi egyszer Bukarestből Marosvásárhelyre érkezett, de nem volt pénze tovább utazni. Így gyalog tette meg a Marosvásárhely és Szászrégen közötti, mintegy 42 kilométeres utat, hogy meglátogassa barátját.

16. Egyszer egy kéthetes utazást jóformán végighallgatott. Kolozsvári Papp László egy közös útjukra emlékezve arról beszélt, hogy Bukarestből a Székelyföldön keresztül utaztak, és Szilágyi hosszú napokig alig szólalt meg. (Amikor azonban végül megnyílt, mély beszélgetéseik voltak.)

17. Egyetlen szóval minősített kétórányi vendéglátást. Vári Attila első találkozásukra úgy emlékezett, hogy Nagy Pál festőművész különleges módszerrel, kávéfőző segítségével készített teát. Szilágyi megkóstolta, a maradékot egy száraz növényre öntötte, majd annyit mondott: „vacak”. A kétórás találkozás alatt állítólag ez volt az egyetlen szava.

18. A visszatérő meleg vízzel akarta megvendégelni a barátait. Szakolczay Lajos 1976-os látogatásakor Szilágyi fürdőköpenyben nyitott ajtót. Elmagyarázta, hogy egy hétig nem volt meleg víz a házban, de végre megjavították a szolgáltatást, és megkérdezte a vendégeket, nincs-e kedvük megfürdeni. Szakolczay elfogadta az ajánlatot, mire a költő boldogan hozott neki törülközőt.

19. Imádta a húszféle fűszerrel felszerelt vacsorákat. Vári Attila szenvedélyesen gyűjtötte a fűszernövényeket. Szilágyinak úgy főzött, hogy a fogásokat szinte ízesítés nélkül készítette el, majd elé tett húszféle fűszert. A költő maga kísérletezhette ki az ízeket, amit különösen élvezett.

20. Még a kéménykorom kulináris felhasználása is érdekelte. Ugyanezeken a vacsorákon egy amerikai eredetűnek mondott különlegesség is előkerült: olyan kéménykorom, amellyel a nyers húst meghintve füstölt ízhatást lehetett elérni. Vári visszaemlékezése szerint Szilágyi ezt is megszerezte, hogy kipróbálhassa.

III. Olvasás, írás és egészen elképesztő munkatempó

21. Egyetlen éjszaka alatt kézzel lemásolta Nagy László verseskötetét. Csiki László szerint csak egy estére kapta kölcsön a könyvet, ezért úgy döntött, az egészet lemásolja magának. Nem egyszerűen néhány kedvenc verset jegyzett ki: a teljes kötetet lemásolta.

22. Két órán át vizsgáztatták a hétkötetes értelmező szótárból. Kolozsvári Papp Lászlónak egyszer azt mondta, hogy A magyar nyelv értelmező szótárában nincs olyan szó, amelyet ne ismerne. Papp két órán át próbálta megcáfolni az állítást, egyébként sikertelenül.

23. A barátai szerint a Švejk első kötetét is kívülről tudta. Csiki László határozottan ezt állította Szilágyi emlékezetéről. A történet nem igazán bizonyítható, de a baráti körben legendásnak számító memóriájáról sokat elmond.

24. Egyetlen éjszaka alatt végigolvasta a Száz év magányt. Vári Attilánál vendégeskedett, amikor kezébe került García Márquez regénye. Miután a házigazda éjjel egy körül aludni ment, Szilágyi nekifogott az olvasásnak, és reggelre már végzett is a könyvvel. De nem csak átfutotta: később éveken keresztül emlegette a könyvet, és részletesen magyarázta barátjának a névrendszerében rejlő összefüggéseket.

25. Kifejezetten rendezett és szép kézírása volt. Szilágyi kézírása tiszta, jól olvasható, gondosan formált volt. A környezetét olykor meghökkentő viselkedése ellenére munkájában nagy belső fegyelmet tanúsított.

26. Másfél óra alatt megírhatta a Pogány zsoltárok ciklust. Nagy Mária, Szilágyi élettársa úgy emlékezett, hogy a költő egyszer levitte a gyereket játszani a tömbház mögé, és amíg a gyerekek játszottak, ő írt. Másfél óra múlva kész ciklussal tért haza.

27. Három éjszaka alatt készített el egy zenés gyerekkönyvet. Bálint Lajos műszaki szerkesztő szerint Szilágyi és Vermesy Péter zeneszerző a Pimpimpáré vers- és zenei anyagát három éjszaka alatt készítették el.

28. Elég volt neki eltapsolni egy ritmust, és másnapra megírta hozzá a szöveget. Zenei műveltségére a barátai is rendre rácsodálkoztak: Szilágyinak elegendő volt röviden bemutatni a kívánt ritmust vagy zenei formát, és rendkívüli gyorsasággal megírta hozzá az illő verset. 

29. Televíziós könyvkritikus is volt, ráadásul élő adásban. A hetvenes évek elején néhány hónapig a bukaresti televízió magyar műsorának könyvkritikusaként szerepelt. Vári Attila szerint egyáltalán nem finomkodott: ha egy könyvet rossznak talált, azt is elmondta. Mindez élő adásban történt, ráadásul néhány hónap alatt kétszer annyit keresett vele, mint amennyit egy könyvéért kapott volna.

30. Nemcsak magyarul írt verseket. Csiki László visszaemlékezése szerint románul, angolul és franciául is próbálkozott versírással. Ez nem jelenti azt, hogy mindhárom nyelven önálló költői életművet hagyott hátra, de sokoldalú nyelvi érdeklődését jól érzékelteti.

IV. A költő, aki Disney-meséket is fordított

31. Miki egeret és Donald kacsát is magyarra fordította. A műfordítói munkái között olyan kiadványok is szerepelnek, mint a Donald kacsa a Déli Sarkon (1965), a Miki egér a Holdon (1966) és a Miki egér és Sajó kutya (1966). A Walt Whitmant és Nichita Stănescut fordító költőnek tehát a Disney-figurák világa sem volt idegen.

32. A híres Kobak-mesék főszereplője a saját kisfia volt. Szilágyi Domokos és Hervay Gizella 1961-ben született fiát Szilágyi Géza Attilának hívták, beceneve Kobak volt. Hervay róla mintázta az 1966-ban megjelent Kobak könyve főhősét. 

33. A Pimpimpáré címével meg kellett küzdenie a kiadónál. Egy 1975-ös levelében arról számolt be, milyen nehezen tudta rábeszélni a szerkesztőséget, hogy megtartsák ezt a különös, játékos címet. A szerkesztő állítólag még megjegyezni is nehezen tudta. Szilágyi viszont fontosnak tartotta a szó hangzását, hiszen a gyerekek elsősorban a mondókák ritmusára és dallamára figyelnek.

34. Egy kisgyerek csak akkor volt hajlandó enni, ha a Pimpimpárét énekelték neki. Szilágyi ugyancsak az 1975-ös levelében mesélte, hogy Marosi Péter folyton panaszkodott neki: az unokája csak a Pimpimpáré éneklése közben hajlandó enni. A költőt láthatóan mulattatta, hogy egy saját szerzeménye a családi étkezések nélkülözhetetlen részévé vált.

35. A Peter Pant egyenesen az írógépbe fordította. Csiki László szerint Szilágyi J. M. Barrie történetének magyarításakor nem készített hosszadalmas kéziratos változatot: közvetlenül gépelte a fordítást. Ez különösen érdekes annak fényében, hogy az angolt felnőttként sajátította el.

36. Tízszer befizetett ugyanarra a dalra, aztán angolosan távozott. Amikor Szilágyi Domokos Szinaján vendégeskedett, egy kirándulás alkalmával betértek egy kocsmába, ahol a költő felfedezett egy zenegépet. Megkérdezte vendéglátójának feleségét, Méliusz Annát, mit szeretne hallgatni, majd betette a választott Ramona című számot. A dalra még táncoltak is egyet, ám amikor véget ért, a zenegép ismét a Ramonát kezdte játszani. Aztán újra. A többi vendég egyre ingerültebben fogadta az ismétlést, ezért a társaság jobbnak látta gyorsan távozni. Szilágyi csak ekkor árulta el, hogy tíz érmét dobott a gépbe, és mind a tíz alkalomra ugyanazt a számot választotta. Méliusz Anna visszaemlékezése szerint a költő még a kastélyhoz visszafelé menet is a hasát fogta a nevetéstől.

37. Inkább megsértődött, mint hogy új cipőt fogadjon el. Ugyanerre a látogatásra olyan elnyűtt cipőben érkezett, hogy a sarkánál felhasadt bőrből kilátszott a rongyos zoknija. Vendéglátói elhatározták, hogy vesznek neki egy újat. Egy üzletben Méliusz ártatlanul megkérdezte, melyik cipő tetszik neki, majd a mérete felől érdeklődött. Szilágyi ekkor gyanút fogott, és amikor rájött, hogy neki akarják megvenni a lábbelit, elvörösödött, felpattant és a kijárat felé indult. Méliusz végül azzal fenyegette meg, hogy felpofozza, ha nem próbálja fel az új cipőt. A költő kelletlenül engedelmeskedett, majd morcosan távozott. A történet különös utóélete, hogy a Hétmérföldes csizma című versében Szilágyi éppen egy negyvenkettes félcipőt emleget – pontosan akkorát, amekkorát Méliuszék vásároltak neki. 

38. Külön játékuk volt egy barátjával a lakcímek felidézésére. Vári Attila olyan gyakran költözött, hogy Szilágyi címjegyzékében több mint másfél oldalt foglaltak el a címei. Amikor találkoztak, tréfás kérdésekkel érdeklődtek egymás kedvenc költőjéről és prózaírójáról, a válaszba pedig belefoglalták az éppen aktuális lakcímet is.

40. Szigorúan megítélte a fiatal költőket is – különösen a helyesírásukat. Egy sokáig lappangó kézirat-véleményezéséből tudjuk, hogy Szilágyi nemcsak a költői teljesítményt bírálta, hanem azt is szóvá tette, hogy számos szerző gondatlan kéziratot adott le, elemi helyesírási hibákkal. Ő például biztosan észrevette volna a csalást, hogy ebben a felsorolásban nincsen 39. pont.

V. A csodagyerekből különös felnőtt

41. Már első osztályban karácsonyra megtanulta a teljes ábécét. Egykori tanítónője, Pakutsné Joó Zsuzsanna szerint Szilágyi rendkívül gyorsan megtanult olvasni, majd sorra falta a könyveket. Ugyanez a tanítónő idézte fel, hogy egyszer azt tanácsolta neki: egy fogalmazását próbálja meg versben megírni. Szerencsére a kis Domi megfogadta a javaslatot.

42. Diákszínjátszóként főbírót alakított. A szatmárnémeti iskolai években Szigligeti Ede Csikós című darabjának előadásában kapta a főbíró szerepét. Osztályfőnöke szerint egyenes tartásával és halk, de szép beszédével hatásos alakítást nyújtott.

43. Fiatalon nem volt hajlandó kezet csókolni a hölgyeknek. Testvére szerint Szilágyi már kamaszkorában sem fogadott el minden társadalmi szokást. Az Erdélyben akkoriban elterjedt női kézcsókot például elutasította, édesanyja nem kis megbotránkozására. Egyébként kifejezetten udvarias, szerény fiatalemberként emlékeztek rá.

44. A Securitate ügynökeként is működött – erről csak évtizedekkel később kerültek elő bizonyítékok. Stefano Bottoni történész kutatásai nyomán 2006-ban vált nyilvánossá, hogy Szilágyi „Balogh Ferenc” fedőnéven együttműködött a román állambiztonsággal. A fennmaradt iratok 1958-ban és 1965-ben dokumentálják a tevékenységét, köztük másokra nézve terhelő jelentésekkel. Beszervezésének pontos körülményei nem tisztázottak. 

45. Három lejt (körülbelül 200 forintot) kellett kölcsönkérnie, hogy megnézhesse a Hamletet. Egy 1953-as családi levelében beszámolt róla, hogy egy osztálytársától három lejt kért kölcsön a színházjegyre. A pénzügyi részleteket természetesen a sajátos diplomáciai jelentésébe foglalta, és külön kiemelte, hogy a kölcsön kamatmentes volt.

46. Külön felvételizett, hogy ösztöndíjat kaphasson. Olyan jó érettségi eredménye volt, hogy felvételi vizsga nélkül is bekerülhetett volna az egyetemre. Ő mégis levizsgázott, mert ösztöndíjra volt szüksége. Így nemcsak saját magát tudta eltartani, hanem népes családját is segíthette.

47. Négy év egyetemi tanulmány után diploma nélkül távozott. 1955 és 1959 között a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar szakán tanult. A Kriterion életrajza szerint a záróvizsgáit nem tette le; az Erdélyi Magyar Adatbank életrajza úgy fogalmaz, hogy szándékosan megbukott egy vizsgáján.

48. Egy kórházi pszichológus dolgozószobájában éjszakánként gépelt. 1975-ben egy levelében mesélte el, hogy a marosvásárhelyi kórházban egy pszichológus átengedte neki a dolgozószobáját délután négytől reggel hatig. A párnázott ajtó mögött zavartalanul használhatta írógépét. A szomszédos kórterem két, egyszerre különböző műsort sugárzó rádióját viszont ironikusan a polifónia példájaként emlegette.

49. Horoszkópokat készített – néha teljesen hasraütésszerűen. Egy 1976. májusi levelében elárulta, hogy korábban róla is készítettek horoszkópot, sőt, ő maga is készített másoknak, mindenféle különösebb módszer nélkül. Még szerencseszámokat is kapott a saját horoszkópjához, de a levelében megjegyezte, hogy soha nem játszotta meg őket.

50. Már azelőtt SMS-ezett, hogy feltalálták volna. Szilágyi táskájában rendszerint egy köteg üres levelezőlap lapult. Ha valaki eszébe jutott, elővette a címjegyzékét, és küldött neki egy rövid üzenetet. 

Címlapfotó: Páskándi Géza (b) és Szilágyi Domokos romániai magyar költők. Fotó: MTI/Molnár Edit