Hunyadi János meg tudta állítani a törökök európai terjeszkedését
Ötszázhetven éve, 1456. augusztus 11-én halt meg Hunyadi János törökverő hadvezér, Magyarország kormányzója, a nándorfehérvári diadal vezéralakja, aki „jó fegyvernökből a legerősebb vitéz, vitézből a legkiválóbb hadvezér lett” – írta róla Antonio Bonfini olasz történetíró.
1407 körül született, születési helye és ideje vitatott. Apja, Vajk havasalföldi származású katonáskodó előkelő, Luxemburgi Zsigmond király vitéze volt – emiatt Hunyadi János nemcsak a magyar, hanem a román történeti emlékezetnek is meghatározó alakja. Vajk 1409-ben kapta meg szolgálataiért cserébe Zsigmondtól Hunyad várát, innen ered a Hunyadi név. János Ozorai Pipo, majd Lazarevics István szerb despota udvarában nevelkedett, apródként kezdte pályafutását, ám pár év múlva a király udvarába került. 1430 körül vette el Szilágyi Erzsébetet, akitől két fia született: László és a későbbi I. Mátyás magyar király.
Hunyadi János Zsigmond katonai kíséretének tagjaként Itáliába is eljutott, ahol megismerkedett a korszak Európájának legmodernebb hadviselésével. Már 1433-ban udvari lovagi címet kapott, majd részt vett a király oldalán a huszita háborúkban is. Visszatérve a Magyar Királyságba néhány év alatt az ország egyik legnagyobb birtokosává és legsikeresebb hadvezérévé vált. Birtokainak bevételeiből zsoldoshadsereget szervezett,
Első jelentős győzelmét 1437-ben aratta, amikor seregeivel legyőzte a Szendrő várát ostromló törököt – ezután királyi tanácsosi címet kapott. 1439 körül szörényi bán lett.
A Zsigmond 1437-es halála után trónra lépő Albert király, az első Habsburg a magyar trónon, 1439 októberében meghalt, ám özvegye, Luxemburgi Erzsébet 1440 februárjában gyermeknek adott életet. A csecsemő V. (Utószülött) Lászlót megkoronázták, de a török fenyegetéstől tartó rendek Ulászló lengyel királyt hívták meg a trónra, akit szintén megkoronáztak. Hunyadi I. Ulászló pártjára állt, s Bátaszéknél megverte Erzsébet híveit. Ulászló 1441-ben – Újlaki Miklóssal közösen – erdélyi vajdává és temesi ispánná, egyszersmind nándorfehérvári kapitánnyá tette Hunyadit: rábízta a Délvidék védelmét, s megkapta hozzá a királyi sójövedelmeket.
Hunyadi ezután sorozatos győzelmeket aratott. 1442-ben ugyan Marosszentimrénél vereséget szenvedett a túlerőben levő, Erdélybe betörő török seregektől, de újraszervezte csapatait, s előbb a Vaskapu-hágónál, majd a havasalföldi Jalomica (Ialomiţa) folyónál is győzelmet aratott az oszmánok fölött – utóbbi ütközetben a török sereget személyesen a ruméliai beglerbég vezette. E diadalok megalapozták európai hírnevét, ő maga pedig egyre inkább úgy vélte:
a csaták alapján úgy tűnhetett, a szultán hadai legyőzhetők. Ezt bizonyította az 1443–44-es hosszú hadjárat is, amely során bevette Szófiát. A hadjáratot az 1444-es szegedi béke zárta le, ám a megállapodást néhány hét múlva – Cesarini bíboros, pápai legátus ösztönzésére – megszegték, s Ulászló ismét hadba szállt. A sereg Várnánál katasztrofális vereséget szenvedett; a csatában elesett a király is, Hunyadi pedig menekülésre kényszerült.
A megkoronázott gyermekkirály V. László továbbra is Frigyes osztrák herceg (a későbbi III. Frigyes német-római császár) udvarában tartózkodott, így az országnak gyakorlatilag nem volt uralkodója. Végül a rendek 1446-ban Hunyadit kormányzóvá választották: igyekezett helyreállítani az ország egységét, ám az előkelők támogatása híján kudarcot vallott. Részt vett az 1448-as második rigómezei csatában, ahol vereséget szenvedett a töröktől. Hunyadi a magyar csapatokat eláruló Brankovics György szerb despota fogságába került, s csak jelentős váltságdíj fejében tudták kiszabadítani. (1451-ben büntető hadjáratot vezetett a szerb despota ellen.) 1450-ben elismerte László trónigényét, ám csak három évvel később mondott le a kormányzóságról – ekkor elnyerte az örökös besztercei grófi címet, az első örökletes főnemesi címet Magyarországon, s továbbra is a legmagasabb rangú főúr maradt országos főkapitányként és a „királyi jövedelmek kezelőjeként”.
1453-ban II. Mehmed szultán elfoglalta Konstantinápolyt, és ezután Magyarország meghódítására készült. A törökök 1456-ban – a hagyomány szerint százezres – haddal indultak a Délvidék kulcsát jelentő Nándorfehérvár ellen, s úgy tűnt, útjukba csak Hunyadi állhat. A hírre keresztes hadjáratot hirdettek Európában, de katona kevés érkezett; Magyarországon az olasz Kapisztrán János toborzott keresztes sereget. Az ostrom első napjaiban a várat Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály tartotta; Hunyadi és Kapisztrán a felmentősereggel érkezett. Hunyadi ismét tanúságot adott hadvezéri képességeiről: az ostromlott vár felmentésére sietve flottájával áttörte a dunai hajózárat, és végül fényes győzelmet aratott a sokszoros túlerőben lévő törökök fölött. A diadal évtizedekre megállította a törökök európai terjeszkedését, emlékére vezette be a III. Kallixtusz pápa az Úr színeváltozása ünnepet –
Hunyadi ekkor kapta a pápától az egész kereszténység védelmezőjeként a Krisztus katonája (Atletha Christi) tiszteletbeli címet.
A diadalt nem sikerült kiaknázni. Hunyadi néhány héttel később a zimonyi táborában kitört pestisjárvány áldozatául esett – a gyulafehérvári érseki székesegyházban nyugszik. Idősebb fiát, Lászlót a halála után kibontakozó polgárháborús helyzetben V. László király 1457-ben lefejeztette, kisebbik fia, Mátyás 1458-ban a Magyar Királyság trónjára lépett, s az egyik legjelentősebb uralkodóként vonult be a magyar történelembe.
