Habsburg-hű szellemben nevelték, mégis a szabadságharc vezetője lett
Háromszázötven éve, 1676. március 27-én született II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem, Magyarország vezérlő fejedelme, a Rákóczi-szabadságharc vezetője, akinek születésnapját az Országgyűlés 2015-ben Rákóczi-emléknappá nyilvánította.
A Zemplén vármegyei Borsi (ma: Borsa, Szlovákia) kastélyában jött a világra, apja I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem, anyja Zrínyi Ilona volt. Hétévesen ott volt mostohaapjával, Thököly Imrével Bécs sikertelen török ostrománál, majd három évig élt anyjával az ostromlott munkácsi várban. A vár feladása után elszakították anyjától, gyámja Kollonich Lipót esztergomi érsek, az erőszakos ellenreformáció vezéralakja lett. A jezsuiták nevelték Habsburg-hű szellemben, magyarul csaknem elfelejtett, hazája sorsa egyre kevésbé érdekelte. 1694-ben elvette Sarolta Amália hessen-wanfriedi hercegnőt, Sáros vármegye főispánja lett, de a politikától távol tartotta magát.
Az 1697. évi hegyaljai felkelés kegyetlen leverése után szervezkedni kezdett, de elárulták és 1701-ben letartóztatták. A bécsújhelyi börtönből felesége segítségével szökött meg és Lengyelországba menekült. A magyar határhoz közeli Brezán várában (ma Berezsáni, Ukrajna) keresték fel a tiszaháti felkelők, akik azt kérték, álljon mozgalmuk élére. Rákóczi 1703 májusában közzétett brezáni kiáltványában
Magyar földre 1703. június 16-án, a Vereckei-hágón át lépett újra, s a Cum Deo pro Patria et Libertate (Istennel a hazáért és a szabadságért) feliratú zászló alatt gyülekező népfelkelők élére állt. A paraszthadak kezdeti győzelmei, a Tiszántúl elfoglalása után 1703 végére a kezdetben maroknyi sereg rohamosan gyarapodott, a nemesség nagy része is hűséget esküdött neki. Miután az ország nagy része kezükre került, Rákóczit 1704. július 8-án a gyulafehérvári országgyűlés Erdély fejedelmévé, a szécsényi országgyűlés 1705. szeptember 17-én a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé választotta, de királlyá választását Rákóczi elutasította, majd 1707. június 18-án az ónodi országgyűlés kimondta a Habsburgok trónfosztását.
de államhatalmat kiépíteni nem tudott, a katonáskodó jobbágyok felszabadítása miatt szembekerült a nemességgel. Külpolitikájában igyekezett szövetségeseket találni, így kereste XIV. Lajos francia király, I. (Nagy) Péter orosz cár és több más, a Habsburgokkal szemben álló hatalom segítségét, 1704-ben és 1706-ban a bécsi udvarral is sikertelen béketárgyalásokat folytatott.
A diplomáciai támogatás hiánya, a társadalmi feszültségek kiéleződése, a pénzügyi és gazdasági nehézségek nyomán a kurucok társadalmi és területi bázisa gyorsan csökkent. A reguláris seregek 1708-ban Trencsénnél, majd 1710 januárjában Romhánynál is vereséget szenvedtek, az ország belefáradt a közel kétszáz évnyi folyamatos háborúba, éhínség, pestisjárvány, árvíz és sáskajárás is pusztított.
A császári fővezér Pálffy János gróf, horvát bán 1710 novemberében felvette a kapcsolatot Károlyi Sándor gróffal, a kurucok főparancsnokával, akit Rákóczi csak időhúzó tárgyalások folytatására hatalmazott fel, amíg ő Lengyelországban orosz katonai segítségről tárgyal. Pálffy és Károlyi azonban eljutott a teljes békemegállapodásig, amelyet a szövetkezett rendek és a Habsburgok képviselői 1711. április 30-án aláírtak, s május 1-jén a majtényi síkon a kuruc sereg – Rákóczi beleegyezése nélkül – letette a fegyvert. A szatmári béke a hűségeskü letétele után garantálta a rendi alkotmány és a vallásszabadság helyreállítását, a közkegyelmet, a hűségeskü letétele után Rákóczi is visszakaphatta volna birtokait.
Előbb Franciaországban próbált a magyar ügy érdekében cselekedni, de kudarcot vallott, s a Párizs közeli Grosbois kamalduli kolostorába vonult vissza, ekkor írta Vallomásait. III. Ahmed oszmán szultán hívására 1717-ben Törökországba utazott, 1720-tól 1735. április 8-án, nagypénteken bekövetkezett haláláig a Márvány-tenger partján, Rodostóban (ma Tekirdag) élt. Itt diplomáciai tervekkel, asztalosmunkával és írással foglalkozott, utolsó éveiről kamarása, Mikes Kelemen számolt be leveleiben.
Halála után – kívánságának megfelelően – az isztambuli Szent Benedek-kápolnában édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el, szívét és kéziratait Grosbois-ba küldték. Hamvait 1906-ban hozták haza ünnepélyes külsőségek között, és a kassai Szent Erzsébet-székesegyház kriptájában temették el. Akkor a rodostói Rákóczi-ház még ép belső díszítéseit Kassára költöztették, a fellelhető tárgyi emlékeket pedig módszeresen összegyűjtötték.
A nép ajkán legendássá vált fejedelem halálának 200. évfordulójára készült, restaurált lovas szobra, Pásztor János szobrász és Györgyi Dénes építész alkotása a budapesti Kossuth téren áll az Országház előtt; a Szépművészeti Múzeumban őrzött, Mányoki Ádám által készített híres arcképe díszíti az ötszázforintos bankjegyet.
Kassán 1991-ben nyitották meg a rodostói ház másolatát, ahol a fejedelem ebédlőpalotájának több eredeti díszítőeleme látható, ezek némelyikét maga a fafaragással is foglalkozó Rákóczi készítette, 2006 óta szobra áll az épület előtt. Szülőhelye, Borsi felújított Rákóczi-kastélyát 2021-ben adták át.
Az Országgyűlés 2015-ben március 27-ét, a fejedelem születésnapját Rákóczi-emléknappá nyilvánította, 2019 fejedelemmé választásának 315. évfordulója alkalmából Rákóczi-emlékév volt. Idén születésének 350. évfordulója alkalmából nagyszabású kulturális programsorozat indult magyarországi és határon túli helyszíneken.
Címlapfotó: Túri Török Tibor szobrászművész II. Rákóczi Ferenc mellszobra. Fotó: MTI/Komka Péter
