A slágergyáros, akit nem sok választott el attól, hogy bárzongorista maradjon

Eisemann Mihály László 1898. június 19-én született a vajdasági Paripáson (ma Ratkovo, Szerbia). Kántortanító apjától tanult kottát olvasni, hegedülni, majd – mivel a hangszer nem tetszett neki – zongorázni, tizenhét évesen Varga Vilmától, Liszt Ferenc egykori tanítványától vett órákat. Már gimnazistaként próbálkozott zeneszerzéssel, a mozikban kísérőzenét játszott a némafilmek alá. 1917-től jogot hallgatott a budapesti egyetemen, ezzel párhuzamosan a Zeneakadémia zeneszerzés szakára is járt, tanára volt többek között Kodály Zoltán és Weiner Leó is. Zenei tanulmányait nem fejezte be, állítólag azért, mert diploma előtt egyik tanára azt mondta neki:

Bánatában tisztviselőnek állt, majd 1923-ban apróhirdetés útján bárzongorista lett, és egy év múlva megnősült. A népszerű Stefánia úti Admiral bárban zongorázott, ahol gyakran megfordult a szövegíró Harmath Imre is. Egy alkalommal eljátszotta neki egyik szerzeményét, s a dallam annyira megtetszett Harmathnak, hogy ott helyben szöveget írt hozzá. Így született meg a Szeret-e még?, majd ugyanilyen körülmények között a Lesz maga juszt is az enyém című dal – mindkettő hatalmas sláger lett 1927-ben.

Barátságot kötött Szilágyi László költővel, librettóíróval is, első közös operettjüket, a Miss Amerikát 1929 januárjában mutatta be a Fővárosi Operettszínház. A látványos revü és a fülbemászó dalok hatalmas sikert arattak, a komponista híre Európán kívül még Amerikába is eljutott. Amikor a tengerentúlról kértek tőle zenei anyagot, a Miss Amerika dalait küldte ki, s nemsokára az ő muzsikájára táncoltak a New York-i Broadwayn a híres Ziegfeld-lányok, Florenz Ziegfeld producer revütáncosai.

(Köszönöm, hogy imádott; Pá, kis aranyom, pá). A városi újgazdagok szokásait kifigurázó vígjáték Kabos Gyulával és Csortos Gyulával a főszerepben az egyik legsikeresebb magyar mozgófilm lett. (A vígjátékot 1965-ben mutatták be először színpadon.) 1932-ben debütált a Magyar Színházban az Egy csók és más semmi című operettje Honthy Hannával, Törzs Jenővel, Kabos Gyulával, Gózon Gyulával, a címadó dal sláger lett. (1941-ben film is készült a zenés darabból.) A népszerű „slágergyáros” már nemcsak magyar, hanem német és francia filmekhez is komponált zenét. Nagy szenzáció volt 1934-ben A cirkusz csillagai című operettje, amelyet a Vígszínház társulata a városligeti Nagycirkuszban mutatott be. Fokozta az izgalmakat, hogy a műlovarnőt alakító Rökk Marika és a légtornászt játszó Jávor Pál az akrobatikus jelenetekben dublőr nélkül dolgozott, a kísérő zenekart Eisemann dirigálta. Az Én és a kisöcsém 1934 karácsonyán került színre, és rövidesen az egész ország dúdolta: „Én és a kisöcsém, fütyülünk a nőkre az idén”.

Eisemann operettjeit jutalomjátékként élte meg Honthy Hanna, Latabár Kálmán, Bársony Rózsi. A Macskazene, az Angóramacska, a Tokaji aszú, a Fiatalság, bolondság ma már kevésbé ismert, de az utóbbi Jaj, de jó a habos sütemény című örökzöld betétdalát Kiss Manyi előadásában szinte mindenki hallotta. A Fekete Péter című darab címadó dala is mind a mai napig népszerű, a szintén ebben felcsendülő Holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány című betétdalt az 1943-as bemutatón ismétléskor a közönség már együtt énekelte Kelemen Évával.

A kommunista kultúrpolitika az operettet kispolgári giccsnek bélyegezte, egy-egy darab felújítását engedélyezték ugyan, de szerzőkre, új bemutatókra nem volt szükség. A néhány évvel korábban még ünnepelt Eisemann csak kávéházakban zongorázhatott, visszavonultan élt, kedvelt helye gárdonyi nyaralója volt.

A nyilvánosság csak 1958-ban találkozhatott ismét a nevével, amikor az Operettszínházban Rátonyi Róbert és Zentai Anna főszereplésével bemutatták utolsó, Bástyasétány 77 című operettjét. A fülbemászó dallamok közül A vén budai hársfák békésen suttognak sláger lett, a darab több mint 1500 előadást ért meg. Korábbi műveit azonban ezután is ritkán játszották, legfeljebb dalai csendültek fel összeállításokban, lemezeken.

1965 tavaszán hazalátogatott szülőföldjére, s a szabadkai színházban díszelőadást rendeztek tiszteletére. Egy év múlva, 1966. február 15-én Budapesten hunyt el, a Farkasréti temetőben kísérték utolsó útjára, a sajtóban csak a temetéséről szóló kishír jelent meg. Emléktáblája egykori rózsadombi lakóházán látható.

darabjai idehaza és külföldön is sikereket arattak. A Hyppolitból 1999-ben ismét filmet forgattak, részben az eredeti zenével, a Bástyasétány 77 könyvkiadást is megért: 2013-ban a Híres operettek sorozatban jelent meg CD-melléklettel. Dalai önálló életet élnek, a kilencvenes évektől ismét egyre népszerűbbek lettek, modern feldolgozások is készülnek belőlük, operettjeit játsszák napjainkban is a fővárosi és a vidéki színházak.