Szakály György nemcsak a színpadon, de a táncművészek képzésében is főszereplő volt
Hetven éve, 1955. december 15-én született Szakály György Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balett-táncos, érdemes és kiváló művész, az Operaház örökös tagja és mesterművésze, akinek nemcsak táncosként és koreográfusként fűződik számtalan előadás a nevéhez, de a táncművészképzés egyetemi szintre emelése is nagymértékben neki volt köszönhető.
Nyíregyházán jött a világra, apja villanyszerelő, anyja konzervgyári munkás volt. Kis korától a színészet izgatta, s 11 évesen jelentkezett az Állami Balettintézet (ma Magyar Táncművészeti Egyetem) felhívására balett-táncos képzésre, és sikeres felvételit tett. Végzése után ösztöndíjat nyert a világhírű leningrádi Vaganova Balettakadémiára, 1977-től a budapesti Állami Operaház kartáncosa, 1981-től szólistája, 1982-től magántáncosa volt. 1983-ban az évad legjobb táncosa lett, 1985-től a dortmundi, 1988-tól a bonni Opera vendégszólistájaként, illetve első szólistájaként lépett színpadra. Pályafutása során vendégszerepelt egyebek között Sydney-ben, Berlinben, a New York-i Metropolitan Operában, Washingtonban, Franciaországban is. A tehetséges fiatal táncosról 1986-ban a Magyar Televízió portréfilmet készített Róna Viktor koreográfiájával.
1991-ben a budapesti Operaház balettegyüttesének művészeti vezetőjévé nevezték ki Keveházi Gábor igazgató mellé, majd 1992-től ő irányította az együttest. Három év után, ahogy később nyilatkozta, „elbocsátották”, közben 1993 és 1995 között a Magyar Fesztivál Balett balettmestere is volt. Balettmesteri képesítést szerzett, elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfusi szakát, 2003-tól klasszikus balettet oktatott a Táncművészeti Főiskolán, ahol 2008-ban egyetemi tanárrá nevezték ki.
2006-ban megbízták a Táncművészeti Főiskolán belül működő Táncművészképző Intézet (ma Dózsa György Táncművészképző Intézet) irányításával, két év múlva az intézet művészeti és képzési rektorhelyettesének nevezték ki. Ifjabb Nagy Zoltán halála után, 2011-ben elvállalta a rektori megbízatást, a posztra 2015 augusztusában három évre újraválasztották. Vezetői pályázatában legfontosabb feladatául a hazai táncművész- és pedagógusképzés, valamint a koreográfus- és táncelméleti szakemberképzés világszínvonalra emelését tűzte ki, szakmai és infrastrukturális fejlesztésekkel együtt. Egyik fő célja volt, hogy a többi művészeti ághoz hasonlóan a táncművészképzés is egyetemi szinten történjen,
Pályája során hősi, nemes sítusú (danseur noble) klasszikus főszerepeket táncolt, a közönség többek között olyan szerepekben láthatta, mint Albert a Giselle-ben, a A diótörő hercege, Siegfried A hattyúk tavában, a Seregi László által koreografált Spartacus vagy A csodálatos mandarin, nem utolsósorban a Maurice Béjart koreografálta Négy utolsó dal Férfija és Stravinsky Tavaszi áldozatának kiválasztott férfija, szintén Béjart-tól. A klasszikusok mellett a musical műfajában is kipróbálta magát: táncolt a Macskák című Lloyd Webber-darabban, Bach-Presser-Fodor A próba című művében Júdás és az Üldözők főnöke volt.
Koreográfusként számtalan előadás fűződik a nevéhez: A faun halála (Pécsi Balett), West Side Story, A dzsungel könyve, József és a színes szélesvásznú álomkabát, Emil és a detektívek, A három testőr. 2014-ben ismét színpadra lépett, a Nemzeti Táncszínház P.P.Pasoliniproject című „testjátékában” ő alakította a világhírű olasz filmrendezőt. Prózai feladatot is vállalt, Az eltüsszentett birodalom című tévéjátékban (1985) olyan színészóriásokkal játszott együtt, mint Psota Irén, Páger Antal, Sinkovits Imre.
2008-tól a Magyar Táncművészek Szövetségéből kivált Magyar Hivatásos Tánc- és Balettegyüttesek Egyesületének alelnöke, 2012–2014 között az öt művészeti felsőoktatási intézmény közös egyesületének, a Művészeti Egyetemek Rektori Székének (MERSZ) soros elnöki tisztét is betöltötte.
Művészi munkája elismeréseként 1985-ben Liszt Ferenc-, 1991-ben Kossuth-díjjal ismerték el, 2000-ben kiváló művész címmel, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2003-ban a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választották. 2014-ben vette át a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést, és még abban az évben az Operaház örökös tagja és mesterművésze lett. 2020-ban a Magyar Táncművészek Szövetsége életműdíját kapta meg.
Szakály György hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 70. évében 2025. augusztus 10-én halt meg Budapesten, Nyíregyháza Északi temetőjében nyugszik.
CÍmlapfotó: Szakály György Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész, balettigazgató. Fotó: MTI/Zih Zsolt
