Eck Imre koreográfus a Pécsi Balett alapító igazgatója Fortepan.jpg

A pantomim és a néptánc elemeit is felhasználta koreográfiáiban Eck Imre, a Pécsi Balett alapítója

Huszonöt éve, 1999. december 20-án hunyt el Eck Imre Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész, koreográfus, érdemes és kiváló művész, aki Pécsett létrehozta Magyarország első modern táncszínházát, a Pécsi Balettet.

1930. december 2-án született Budapesten. Apja a Magyar Állami Operaház főszabásza volt, anyja is színházi varrodában dolgozott, így rendezők és előadások közt nőtt fel, és már kiskorától statisztált. A Balettintézetben Nádasi Ferenc tanítványa volt, táncművészi pályafutását 1949-ben kezdte az Operaházban. Az intézményben eltöltött tizenegy év alatt koreográfusi feladatokat is ellátott, első, egész estét betöltő balettje, a Csongor és Tünde nagy szakmai és közönségsikert aratott.

1960-ban szakította meg szólótáncos-karrierjét, amikor egy különleges osztály végzett az Állami Balettintézetben (ma Magyar Táncművészeti Egyetem). Eck követte őket Pécsre, s feleségével, a szintén táncművész Végvári Zsuzsannával együtt a dunántúli városba költözött.

Kockázatos döntés volt a fővárosból kivonulni azokban az időkben, amikor vidékre a tehetségek jórészt büntetésből vagy úgynevezett politikai vétségből kerültek.

A balett-társulatát azonban befogadta a Pécsi Nemzeti Színház, elsősorban azért, mert nem zárkóztak el a színházi munka egészétől.

Eck Imre Pécsett létrehozta Magyarország első modern táncszínházát, amelynek alapító tagjai voltak többek között Bretus Mária, Esztergályos Cecília, Medveczky Ilona, Tóth Sándor, Uhrik Teodóra (2017 óta a Pécsi Balett ügyvezető igazgatója). Koreográfiájával a társulat 1961. január 3-án tartotta első bemutató előadását. Céljuk az újító gondolkodás, új táncnyelv és új alkotóműhely létrehozása volt. Balettelőadásaikat nem az öncélú szépség jellemezte, úgynevezett intellektuális táncukkal a modern kor emberét, problémáit, érzelmeit, morális kétségeit mutatták be, jellegzetes táncnyelvüket a klasszikus balett alapjain a pantomimból, a néptáncból és egy sajátos gesztusnyelvből alkották meg. Elsőként lemondtak a habos tüllszoknyáról, szakmai nyelven tütüről, és többek között a derekukon megszorított övvel, ballonkabátban léptek fel. Repertoárjukat nem a Hattyúk tava, a Giselle vagy a Diótörő alkotta, kortárs magyar és külföldi zeneszerzők muzsikájára táncoltak. Tömör, modern formákra törekedve vetették el a klasszikus, háromfelvonásos balettet, az ő felfogásukban addig tartott a mű, ameddig a mondanivaló.

Noha a társulat működése felpezsdítette maga körül a kulturális-szellemi életet, azért az első időkben nem kevés ellenállást kellett leküzdeniük.

Eck Imrét támogatta Aczél György, Baranya megye akkori országgyűlési képviselője, a legfőbb pártállami kultúrpolitikus, aki a művészi engedetlenség felkarolásában meglátta a kiváló propagandalehetőséget.

A Pécsi Balett beépült a város kulturális életébe is, a városban elindult a középiskolai táncoktatás.

Eck minden szakmai titkok tudója volt, és az életét tette a táncra. Igazgatása, majd művészeti vezetése alatt a Pécsi Balett nemcsak Magyarországon, hanem világszerte ismert, sőt elismert lett. Több mint 200 táncművet készített, amelyekből kiemelkednek a Bartók Béla és a kortárs zeneszerzők műveire kidolgozott koreográfiák, jelmezek, díszletek. Első Bartók-zenére készült koreográfiája a Divertimento volt, amelyet követett még A fából faragott királyfi, a Concerto, A csodálatos mandarin, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára. Koreográfustevékenységének egyik kimagasló csúcsa a Pókháló című balettje (1962) volt, amelyet Gulyás László zenéjére készített. További koreográfiái: Csongor és Tünde (1959), Az iszonyat balladája (1961), A parancs (1962), Etűdök kékben (1964), Magyar babák (1971), Requiem (1976), Salome (1980), Szerelem (1986).

Ő maga világkarriert futhatott volna be, hiszen sikeres koreográfus volt Helsinkiben, Bostonban, Belgrádban. A budapesti Operaház is visszahívta reprezentatív bemutatókra, ő azonban a neki és táncosainak oly kedves városban maradt.

A neves koreográfus 1969-ig volt a Pécsi Balett igazgatója, majd 1992-ig művészeti vezetője. 1996-ban képzőművészként is bemutatkozott, a gyakran táncszínházi ihletettségű rajzaiból, festményeiből nyílt kiállítás a baranyai városban. 1986-90-ben a Magyar Táncművészek Szövetségének elnökeként is dolgozott. Művészi munkássága elismeréseként 1962-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1970-ben Érdemes Művész címmel, 1978-ban Kossuth-díjjal, 1988-ban Kiváló Művész címmel tüntették ki. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének birtokosa és a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja volt.

Hosszú, súlyos betegség (többszöri agyérgörcs) után Budapesten hunyt el 1999. december 20-án, sírja a Fiumei Úti Sírkertben található. Emlékére 2001-ben Pécsett a Művészetek és Irodalom Házának festett termeit róla nevezték el, 2005-ben a pécsi önkormányzat alapítványt hozott létre, amelynek kuratóriumi elnöke lánya, Eck Júlia drámapedagógus. Az alapítvány 2007-ben nevével díjat is alapított, amelyet olyan alkotóművészeknek ítélnek oda, akik szemléletmódjukban és világlátásukban folytatói az általa teremtett színházi kultúrának. A városban alapfokú művészeti iskola viseli nevét, és egy sétányt is elneveztek róla. 2016-ban pécsi lakóházánál emléktáblát avattak. Egykori társulata, a Pécsi Balett ma is új táncirányzatokat bátran felvállaló együttes, 2017 óta önállóan működik, székhelye a Zsolnay Kulturális Negyedben van.

Ez is érdekelheti

Még száz évvel Antoni Gaudí halála után is építik a világ legmagasabb templomát Barcelonában

Száz éve, 1926. június 10-én halt meg az Isten építészeként is emlegetett katalán mester, Antoni Gaudí, akinek legismertebb műve a Barcelona jelképének és Spanyolország egyik legfőbb idegenforgalmi látványosságának számító, több mint száznegyven éve épülő és 172,5 méter magas Sagrada Família templom.

Huszonöt dollárral érkezett Amerikába Zukor Adolf, az első hollywoodi filmstúdió elindítója

Ötven éve, 1976. június 10-én halt meg Zukor Adolf (Adolph Zukor) magyar származású amerikai producer, a hollywoodi filmgyártás egyik létrehozója, a Paramount filmstúdió alapítója.

Aki nemcsak Mariót varázsolta el – Ötven éve halt meg Latinovits Zoltán, a színészkirály

A posztumusz Kossuth-díjas színész nevéhez olyan emlékezetes alakítások kötődnek, mint a Mario és a varázsló Cipollája, a Tóték őrnagya, vagy a Szindbád és a Szegénylegények című filmek főszerepe.

A népzenei revival mozgalom Béla bácsija ma lenne nyolcvanéves

Halmos Béla – a nemrég elhunyt Sebő Ferenc mellett – nemcsak az alapító atyja volt az 1972 májusában belendült, világszerte százezreket vonzó táncházmozgalomnak, hanem mindvégig megmaradt egyik legstabilabb és leghitelesebb oszlopának.