Rettenetes halált halt a rettenthetetlen William Wallace

Hétszázhúsz éve, 1305. augusztus 23-án végezték ki Londonban William Wallace-t, a skót függetlenségi háborúk hősét, akinek élete ihlette a világsikerű A rettenthetetlen című filmet, Mel Gibson főszereplésével.

002_1034-6.jpg
William Wallace. Forrás: Collection Roger-Viollet / Roger-Viollet via AFP

Életéről kevés forrás maradt fenn, ezek többsége jóval halála után keletkezett és gyakran ellentmondanak egymásnak. Valószínűleg 1270 körül született kisnemesi családban, a Glasgow-hoz közeli Renfrewshire vidékén. A hagyomány szerint testileg és szellemileg is kiemelkedett kortársai közül (állítólag két méternél is magasabb volt), beszélt latinul és franciául, s már fiatalon katonai ismeretekre tett szert.

A 9. században létrejött Skót Királyság meg tudta őrizni függetlenségét az Angliát 1066-ban meghódító és egyesítő normannokkal szemben is. A határokat 1237-ben rögzítették, az ezt követő évtizedek viszonylagos békében teltek. Azonban 1286-ban az utolsó Dunkeld-házi skót király, III. Sándor fiúgyermek nélkül halt meg, csak egyetlen lányunoka maradt utána. A hároméves Margit norvég hercegnőt I. Eduárd angol király fiával, az első walesi herceggel jegyezték el, de az esküvőre már nem került sor, mert Margit 1290-ben Skóciába tartva meghalt.

Az üresen maradt trónt tucatnyi skót báró követelte magának, akik a polgárháború elkerülése érdekében I. Eduárdot kérték fel döntőbírának.

A hatalmas sereg élén érkező Eduárd 1291-ben hűségére eskette a skót urakat, s John Balliolt (I. János) tette meg Skócia királyává. Igazi uralkodónak azonban magát tekintette, beleszólt a belügyekbe, egy vitás ügyben a skót szuverenitást semmibe véve az angol parlament elé idéztette Jánost, akit így személyében is megalázott. Amikor 1296-ban azt követelte, a skót urak is adjanak katonát franciaországi hadjáratához, azok fellázadtak ellene. Eduárd Dunbar mellett szétverte seregeiket, a lemondatott Balliolt a Towerbe záratta, a skót koronázási ereklyét, a Végzet kövét Londonba vitette, kikényszerítette kétezer skót nemes hűségesküjét, az ország élére pedig angol kormányzót nevezett ki.

Skóciában azonnal lázadások törtek ki, Wallace neve 1297-ben tűnik fel a forrásokban, amikor végzett a lanarki angol seriffel – állítólag bosszúból, mert az megölette menyasszonyát.

Hamarosan egyre több felkelő csatlakozott hozzá, s nemsokára szövetségre lépett az angolokkal az ország északi részén hadakozó Andrew Moray-vel. Egyesült seregük 1297. szeptember 11-én a Forth folyó partján, Stirling közelében ütközött meg a jelentős számbeli fölényben lévő angolokkal. A skótok megvárták, amíg az angolok megkezdik az átkelést a folyó szűk hídján, majd amikor már mintegy felük a túlparton volt, a környező dombokról lerohanva körbevették és lekaszabolták őket. A pánikba esett angolok megpróbáltak visszamenekülni, de a híd összeomlott súlyuk alatt, a skótok ezután a maradék ellenséget is a folyóba szorították.

Moray a győzelem után pár nappal belehalt sebeibe, így Wallace lett a felkelés vezetője, akit a skót főnemesek I. János király nevében lovaggá ütöttek, és megkapta a Skót Királyság Védelmezője (Guardian of Scotland) címet.

Csapataival betört Angliába, több várost feldúlt, felégette a földeket, célja a zsákmányszerzés és a megfélemlítés, nem a hódítás volt.

Az 1298 áprilisában megindult angol büntetőhadjáratot minden addiginál nagyobb sereg élén maga I. Eduárd vezette. Wallace a felperzselt föld taktikáját alkalmazva igyekezett gyöngíteni, kiéheztetni az ellenséget, s a király már a visszatérést fontolgatta, amikor július 22-én sikerült csatát kikényszerítenie Falkirk mellett. A félelmetes angol íjászok rést ütöttek a skót arcvonalba, amelyet a lovasság kihasznált, a skótok megsemmisítő vereséget szenvedtek. Wallace ugyan megmenekült, de tekintélyén csorba esett, ezért lemondott a védelmező címről, és külföldre utazott.

Az angol uralom átmenetileg helyreállt, a nemesség névleg visszatért Eduárd hűségére, de az ellenállás helyi szinten továbbra is létezett. Wallace Franciaországban a francia–angol ellentétekben és a korábbi skót–francia szövetségben bízva igyekezett anyagi és katonai segítséget szerezni, majd Rómában VIII. Bonifác pápát próbálta meggyőzni, hogy támogassa a skót függetlenség ügyét. Sikerrel egyik helyen sem járt, tényleges segítséget nem kapott, így 1303-1304 táján visszatért szülőhazájába.

Wallace próbált új életet lehelni a kifulladó fegyveres ellenállásba, de keserűen kellett tudomásul vennie, hogy a skót nemesek 1304-ben kiegyeztek Eduárddal,

őt pedig törvényen kívülinek minősítették és vérdíjat tűztek ki fejére. Egy skót nemes 1305. augusztus 5-én elfogta és átadta az angoloknak, akik a londoni Towerbe zárták, és felségárulással vádolták meg. Wallace hiába védekezett azzal, hogy soha nem esküdött hűséget Eduárdnak, így el sem árulhatta, 1305. augusztus 23-án a legsúlyosabb büntetésre, akasztásra, élve kibelezésre és felnégyelésre ítélték, az ítéletet még aznap végrehajtották.

Wallace meztelen testét a börtöntől egy lóhoz kötve vontatták az utcákon a kivégzőhelyre, ahol felakasztották, majd még élve levágták a kötélről, kiontották belső szerveit, amelyeket előtte égettek el, ezután lefejezték és felnégyelték, fejét a Tower hídra tűzték ki.

Az elrettentésnek szánt kivégzés épp az ellenkező hatást érte el: Wallace mártírhalála felszította az ellenállást.

A függetlenségi harc élére álló Robert the Bruce-t 1306-ban királlyá koronázták, s az 1314-es bannockburni csatában aratott győzelme biztosította Skócia függetlenségét. William Wallace Skócia nemzeti hőse lett, a 15. században élt vándorénekes, Vak Harry eposzt szentelt életének, életét számtalan alkotás dolgozta fel, emlékműveket, szobrokat emeltek neki. A legtöbben az 1995-ben készült A rettenthetetlen című, a történelmi tényekhez nem szorosan ragaszkodó filmből ismerhetik, amelyben Mel Gibson játszotta a főszerepet.

 

Ez is érdekelheti

Halálra éheztethették a Shakespeare-t is megihlető II. Richárdot

Hatszázhuszonöt éve, 1400. február 14-én halt meg II. Richárd Plantagenet-házi angol király, aki 1377-ben tízévesen került a trónra, és akinek története William Shakespeare-t, az európai irodalom talán legnagyobb hatású drámaíróját is megihlette.

Sokan ma sem hiszik el, hogy egy vadkan okozta Zrínyi halálát

Háromszázhatvan éve, 1664. november 18-án sebezte halálra egy vadkan a költő és hadvezér Zrínyi Miklóst, első irodalmi eposzunk, a Szigeti veszedelem íróját, a 17. század legnagyobb formátumú magyar politikusát.

Csatában esett el az egyetlen székely fejedelem, fejét trófeaként állították ki Brassó főterén

Székely Mózes erdélyi fejedelem 1603-ban ezen a napon halt meg. Ő volt az állam egyetlen székely származású uralkodója, de csupán néhány hónapig irányíthatta Erdélyt.

Legyőzhetetlen hadvezér és kegyetlen ember volt a herkulesi erejű Kinizsi Pál

Ötszázharminc éve, 1494. november 24-én halt meg Kinizsi Pál, Mátyás király legendás hadvezére. Kinizsi kiváló, csatát sosem vesztő hadúr és ritka kegyetlen ember volt, emlékét számos utca és köztér, egy szikla és egy hozzá hasonlóan kemény teljesítménytúra őrzi.