Mussolini kivégzése Hitler öngyilkosságához is nagyban hozzájárulhatott

Benito Amilcare Andrea Mussolini 1883. július 29-én született az észak-olaszországi Predappióban, egy meggyőződéses szocialista kovácsmester és egy mélységesen vallásos tanítónő gyermekeként. Erőszakossága miatt több iskolából is kicsapták, de sikerült leérettségiznie, majd tanítói oklevelet szereznie. Karizmatikus egyéniségének és kiváló szónoki képességeinek köszönhetően fiatalon bekerült az olasz szocialista párt vezetésébe, de miután nem ítélte el az első világháborút – amelyben Olaszország felemelkedésének lehetőségét látta –, kizárták onnan. 1915-ben frontszolgálatra jelentkezett, 1917-ben sebesülése miatt szerelték le.

Létrehozta Fasci Italiani di Combattimento elnevezésű mozgalmát, a név a római hivatalnokok jelvényére, a vesszőnyalábba foglalt bárdra (fasces) utalt. A fasiszták vezéreként (duce) nyugalmat, rendet, munkát ígérve tüzelte fekete inget viselő híveit, 1921-ben megalapította a Nemzeti Fasiszta Pártot. A következő évben, amikor az elszegényedett, forrongó Itáliában általános sztrájk kezdődött, mindent kockára téve a főváros felé indította osztagait. A Marcia su Roma (Menetelés Rómába) teljes sikerrel járt, III. Viktor Emánuel király a megrettent politikusokra hallgatva Mussolinit nevezte ki miniszterelnökké.

A koalíciós kormány fejeként egy év múlva elcsalta a választásokat, majd feloszlatta a parlamentet, és totális államot épített ki. A legfőbb szerv a fasiszta miniszterekből és pártvezetőkből álló Fasiszta Nagytanács lett, a többi pártot betiltották, bevezették a rendeleti kormányzást. Az osztályharc felszámolásának jelszavával szakmai korporációkban egyesítették a munkáltatókat és a munkavállalókat, 1929-ben konkordátumban rendezték az olasz állam és a Vatikán feszült viszonyát.

Népszerűsége sokáig megmaradt, alakja köré kultusz szövődött. A Római Birodalom nagyságának helyreállításáról álmodozó duce a nemzetközi tiltakozásokra fittyet hányva 1935-ben megszállta Etiópiát, 1939 tavaszán Albániát. Törekvéseihez a náci Führerben, Adolf Hitlerben talált támogatót, akivel 1936-ban létrehozták a Berlin–Róma-tengelyt. Mussolini 1938-ban az első világháború után megszerzett Dél-Tirol megtartása fejében nem emelt kifogást Ausztria német bekebelezése, az Anschluss ellen, részt vett Csehszlovákia müncheni felosztásában, a Magyarországnak területeket visszajuttató bécsi döntések meghozatalában.

A Líbiában összpontosított olasz erők 1940 végén megpróbálták lerohanni Egyiptomot, de ez a kaland is katasztrófába torkollott, s Hitler hiába küldte segítségükre Erwin Rommelt, a tengelyhatalmak 1943-ra kiszorultak Afrikából, az olasz gyarmatok elvesztek.

A kudarcok, a gazdasági nehézségek aláásták Mussolini tekintélyét. Az angolszász szövetségesek 1943. július 10-i szicíliai partraszállása után, július 24-én a négy év után először összehívott Fasiszta Nagytanács megfosztotta tisztségeitől, és letartóztatták, az új kormány szeptember elején fegyverszünetet kötött a szövetségesekkel. A bizalmatlan Hitler által összevont német csapatok azonnal megszállták Észak- és Közép-Olaszországot, s kommandósok kiszabadították Mussolinit.

Erejéből annyira azért futotta, hogy a leváltására szavazó „árulókat”, köztük vejét és külügyminiszterét, Galeazzo Cianót kivégeztesse.

A magát már „hullának” nevező, székhelyét Milánóba áttevő Mussolini helyzete április végére reménytelenné vált. A duce fontolgatta, hogy a végsőkig ellenálljon, próbáljon megadásról tárgyalni a közeledő szövetségesekkel vagy az általános felkelést hirdető partizánokkal, de végül úgy döntött, megpróbál szeretőjével, Clara Petaccival Svájcba szökni. Az ország legismertebb arcával ez nem sikerülhetett, a német konvojt, amelyhez csatlakozott, április 27-én a Comói-tó melletti Dongo közelében partizánok állították meg, Mussolinit, aki hiába viselt Luftwaffe-egyenruhát, azonnal felismerték és letartóztatták.

Másnap délután a kommunista párt vezetőinek parancsára egy Milánóból odaküldött, Walter Audisio nevű partizán a ducét és szeretőjét a húsz kilométerre lévő Giulino di Mezzegra faluba vitte, és délután négy óra tíz perckor egy villa falánál minden teketória nélkül agyonlőtte őket. A kivégzés pontos körülményei máig nem tisztázottak, mint ahogy az sem, ki adta ki a parancsot.

Az őrjöngő tömeg zöldséggel és kővel dobálta, ütötte-verte azokat, Mussolini arca teljesen eltorzult, a testeket csak délután, az amerikai hadsereg parancsára vették le. Mussolinit jeltelen sírba temették, de miután fasiszták megpróbálták kiásni, többször újratemették, hamvai 1957-től szülővárosában, Predappióban nyugszanak. Egyes történészek szerint a kivégzés híre nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a berlini bunkerébe szorult Adolf Hitler április 30-án öngyilkosságot kövessen el, és parancsba adja, hogy maradványait égessék el.