Alfredo James Pacino Harlemben letelepedett szicíliai bevándorlók gyermeke. Háromévesen nagyszülei előtt „lépett fel”, és minden szereplési lehetőséget kihasznált. A művészeti főiskoláról 17 éves korában eltanácsolták, a következő tíz évben szó szerint nyomorgott, jegyszedő, portás, küldönc, újságkihordó volt, és közben off-off Broadway produkciókban „edződött”. Csak 1966-ban jött egyenesbe, amikor Lee Strasberg híres színészstúdiójába felvették (az intézménynek napjainkban társelnöke), három évvel később pedig már a Tony-díj tulajdonosának mondhatta magát.
1969-ben állt először a kamera elé, de az áttörésre 1972-ig még várnia kellett. Francis Ford Coppola ekkor osztotta rá A keresztapa egyik főszerepét, és a kritika szerint semmivel sem maradt el Marlon Brando mögött.
A Serpico című, megtörtént esetet feldolgozó filmben korrupció ellen küzdő zsarut, A keresztapa második részében a család donjává emelkedő Michael Corleonét, a Kánikulai délutánban meleg bankrablót formált meg. E filmekért 1972 és 1975 között minden évben jelölték az Oscar-díjra, de a gáláról mindannyiszor üres kézzel távozott.
A hetvenes évek végén számos kommersz filmben játszott, üdítő kivétel csak a Brian De Palma által rendezett, A sebhelyesarcú című maffiatörténet volt. Ekkoriban inkább a színházban remekelt. 1977-ben ismét megkapta a Tony-díjat, a kritika áradozott III. Richárd-alakításáról. A szereptől később sem szakadt el végleg: két évtizeddel később írója, rendezője, főszereplője és producere volt a Shakespeare-dráma nyomán készült, Richárd nyomában című filmnek.
A régi Pacino 1989-ben a Szerelem tengere című thrillerrel „támadt fel”, ezt A keresztapa harmadik része követte, majd a Dick Tracy című gengszterparódiában komédiázott felszabadultan. Ezért az alakításáért hatodszor is jelölték Oscar-díjra. Az Oscart végül 1992-ben kapta meg a számára valóságos jutalomjátékot jelentő vak ezredes szerepéért az Egy asszony illata című filmben. Ugyanabban az évben a Glengarry Glen Ross című drámában a legjobb mellékszereplő kategóriában is jelölték.
Emlékezetes alakítást nyújtott a romantikus Krumplirózsában és a Carlito útja című krimiben. A másik nagy olasz-amerikai sztárral, Robert De Niróval a Szemtől szemben című akciófilmben volt először látható együtt a vásznon.
Az elmúlt két és fél évtizedben sok más mellett A bennfentes, a Minden héten háború, a Beavatás című filmeket forgatta, és a népszerű Ocean’s-trilógia harmadik részében is feltűnt. Ezután a gyógyíthatatlan betegeit eutanáziához segítő, Amerikában dr. Halálnak nevezett Jack Kevorkiant személyesítette meg, majd a gyilkosság miatt elítélt híres zenei producert, Phil Spectort játszotta, a Danny Collins című zenés film öregedő rocksztárjának megformálásáért pedig Golden Globe-díjra jelölték. Az Angyalok Amerikában című sorozatban nyújtott alakítását többféle díjjal is honorálták.
Az ír című, Martin Scorsese által rendezett maffiaeposzért (2020) kilencedik alkalommal jelölték Oscar-díjra, és bár az aranyszobrocskát nem ő nyerte, játékát több más díjjal honorálták. Szerepelt a Manson-gyilkosságokról szóló, Quentin Tarantino által rendezett, Volt egyszer egy Hollywood című filmben, és öt éve először forgatott tévéfilmsorozatban: a hetvenes években játszódó, Vadászok című szériában nácivadászt alakított. Az elmúlt öt évben előbb a Ridley Scott által rendezett Gucci-filmben játszott, majd két éve Michael Keaton Knox notesza című thrillerében. A közelmúltban az Amedeo Modigliani olasz festőművész-szobrász viharos életét felidéző életrajzi drámában állt a kamerák elé Johnny Depp rendezésében.
Varázsának kevés partnernője tudott ellenállni, és bár soha nem nősült meg, hosszú kapcsolata volt Diane Keatonnal, ikrei születtek Beverly D’Angelótól, tíz évig egy argentin színésznővel élt, és két éve született a negyedik gyermeke Noor Alfallah producertől, akivel azóta szakítottak.
Alakításaira a spontaneitás, az improvizációs képesség, az erős gesztikulálás és az érzelmi telítettség jellemző. Ars poeticája: „Tanuld meg a szöveged, és hogy hogyan kell elmondani, aztán ismételd.” Megkapta az Amerikai Filmintézet (AFI) díját, valamint a National Medal of Artst, az Egyesült Államok legmagasabb művészeti kitüntetését, továbbá több nemzetközi filmfesztivál életműdíját. Kitüntették a Kennedy Center díjával, tagjává választotta az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia, valamint a Brit Filmintézet. Négyszer is átvehette a Golden Globe-, valamint az életműdíjnak számító Cecil B. DeMille-díjat. Kétszer a televíziós Emmy-díjat is megkapta, így
2024-ben jelent meg Sonny Boy című memoárja, amelyben elmeséli, hogyan lett a kis Sonnyból Hollywood sztárja.
