Aki forradalmasította a flamencót – 90 éve született Antonio Gades

Az Alicante tartományban található Elda községben látta meg a napvilágot, eredeti neve Antonio Esteve Ródenas volt. Szegény munkáscsaládból származott, kommunista meggyőződésű, építőmunkás apja önkéntesként a köztársaságiak oldalán harcolt a spanyol polgárháborúban. Antonio ötéves volt, amikor a család Madrid egyik munkáskerületébe költözött. Tizenegy éves korában abbahagyta az iskolát, mert dolgoznia kellett, volt fényképészsegéd, zöldségesnél kifutófiú, újságkihordó és torreádortanonc is.

Anyja egy szomszédjuk tanácsára beíratta egy tánciskolába a jó kiállású és jó mozgású fiút, aki pár hónap tánctanulás után meg is kapta első szerződését, amelyet még több más követett. Igazi karrierje akkor indult be, amikor tizenhat éves korában a híres flamencotáncosnő, Pilar López Júlvez társulatának tagja lett. Pilar López adta neki az Antonio Gades művésznevet is. Közel tíz évig turnézott a társulattal, eleinte mint kartáncos, majd szólótáncos és koreográfus, saját bevallása szerint Pilar Lópeztől leginkább a tánc iránti alázatot tanulta el.

Gades 1963-ban – szintén a Scalában – Ravel Bolerójának főszerepét is eltáncolta, a következő évben a New York-i közönséget is meghódította flamencójával, majd 1965-ben hazájában, a madridi Zarzuela színházban bemutatott Don Juan-előadásával is hatalmas sikert aratott. Az előadás egyébként nagy vihart kavart, mert prózai elemeket is beleszőttek a darabba, amelyben így egyszerre vettek részt táncosok és színészek. Gades társulatával beutazta a világot, felléptek több európai országban, Japánban és újra az Egyesült Államokban, 1972-ben és 1974-ben pedig Budapesten is vendégszerepeltek.

Antonio Gades forradalmasította, néptáncból attraktív, drámai színpadi tánccá formálta a flamencót. A flamenco eredetileg sevillai cigányt jelentett, később vált táncaik gyűjtőfogalmává. Alapritmusa rögzített, néha énekkel, tapssal vagy gitárral kísérik, feszültségét a rögzített alapritmus és a táncos korlátok áthágására irányuló törekvése adja. A spanyolok erre a „robbanásközeli” állapotra a duende kifejezést alkalmazzák, ami azt jelenti, hogy a táncnak ihlető démonnal kell rendelkeznie. Gades sokat merített az eredeti néptáncból, de sok új elemet is szőtt bele.

A kommunista elkötelezettségű művész pályájának csúcsára ért, amikor a spanyol politikai helyzet, a Franco-diktatúra elleni tiltakozásul 1975-ben ideiglenesen visszavonult, feloszlatta társulatát és Kubába ment, ahol Alicia Alonso balett-táncosnővel dolgozott együtt. Franco halála után néhány évvel tért csak vissza, az új Spanyolországban nagy szükség volt szakértelmére, őt bízták meg a Spanyol Nemzeti Balett megszervezésével, az együttest három éven át vezette.

A nyolcvanas évektől a filmművészetben is kipróbálta magát. A rendező Carlos Saurával és Paco de Luciával együttműködve született a mára legendássá vált Carmen (1983). A filmben Gades alakította a rendezőt, aki az opera táncváltozatát akarja színpadra állítani az ideális flamencotáncosnő főszereplésével, akit szintén Carmennek hívnak. A valóság és a színház fokozatosan összemosódik, a rendező halálosan beleszeret a Laura del Sol által alakított táncosnőbe, de a szerelmet lassan elpusztítja a féltékenység és a gyűlölet, akárcsak az eredeti darabban. Saura és Gades együttműködéséből született a Vérnász (1981), Federico García Lorca világhírű drámájának filmes-táncos adaptációja is. Az alkotóknak rendkívüli hatással sikerült a tánc nyelvén bemutatniuk a tragédia ívét. Flamencotrilógiájuk utolsó része az 1986-ban bemutatott Bűvös szerelem volt, amelyet Manuel de Falla zeneszerző 1915-ben írt balettje nyomán készítettek.

Gades táncos társulata 1991-ben feloszlott, majd három évvel később újraformálódott. Új produkciójukat, egy Lope de Vega-darab balettváltozatát Gades szinte egymaga vitte a hátán: ő készítette a koreográfiát, ő volt a rendező, táncolt is a darabban és nem utolsósorban ő intézte az anyagi ügyeket is.

Halála előtt nem sokkal Kubában még átvehette a José Martí Érdemrendet, az ország legmagasabb kitüntetését. Végakarata szerint hamvait 2005-ben a kubai Santiago de Cuba tartományban lévő mauzóleumban helyezték el azon hősök mellé, akik a Batista diktatúra elleni felkelésben veszítették életüket. Havanna óvárosában szobrot is állítottak tiszteletére.

Emlékét a nevét viselő alapítvány és az Antonio Gades Flamencotársulat őrzi, amely a világot járva rendszeresen táncolja névadója legendás koreográfiáit. Budapesten legutóbb 2024-ben a társulat fergeteges Carmen-előadását láthatta a közönség a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

Címlapfotó: Antonio Gades spanyol táncos és koreográfus 1996. szeptember 26-án, Barcelonában. Fotó: AFP PHOTO/JORGE MORENO