A festőművész, aki „visszatalált” a szobrászathoz – Péterfy László 90
Ma – május 2-án – ünnepli kilencvenedik születésnapját Péterfy László Kossuth-díjas festő- és szobrászművész, aki többek között Szent Istvánról, Bethlen Gáborról és Kós Károlyról készített köztéri szobrot, de Makovecz Imre számos épületét – például a paksi Szentlélek katolikus templomot vagy a győri bencés apátság kápolnáját – is az ő alkotásai díszítik.
1936-ban született a székelyföldi Nyárádselyén. Felmenői generációkon át református lelkészek vagy katonák voltak, családfáját 1419-ig vezeti vissza. A marosvásárhelyi művészeti gimnáziumban érettségizett, majd felsőfokú tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festő szakán folytatta 1953 és 1959 között. Mesterei Kádár Tibor és Miklóssy Gábor voltak. Népművészetet is tanult, neves művészettörténészek, etnográfusok oktatták, a népi építészetről Kós Károly előadásait hallgatta.
A diploma megszerzése után tanítani kezdett, az avasfelsőfalvi és szászrégeni iskolákban, majd a marosvásárhelyi Művészeti Gimnáziumban oktatott. Emellett aktívan alkotott,
Az 1960-as évek első felében festőművészeti tárlatokon szerepelt Maros megyében.
1965-ben feleségül vette Jékely Adrienne-t, a költő Jékely Zoltán és Jancsó Adrienne előadóművész lányát, Áprily Lajos unokáját. 1966-ban Budapesten élő feleségét követve Magyarországra települt. Szinte üres kézzel jött, mert a határon nem hozhatta át a festéshez szükséges eszközeit. Kezdetben itt is tanított, 1967–1971 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára volt. A környezetváltás a művészetében is változást hozott, a festészettől lassan a szobrászat felé fordult. Nagybátyja, Dabóczi Mihály szobrászművész műtermében tanulta meg a számára új művészeti ág fortélyait. Péterfy pontosan megfogalmazta a változás okát: „Nem estem át válságon, a kő és a fa, melyekből szobrokat formáltam, nem a felfedezés, hanem a visszatalálás izgalmát hozta.
1969-ben önálló kiállítása nyílt Szegeden, ahol néhány képe mellett már tizenhat kisplasztika is helyet kapott.
Az 1970-es évektől a Népművelési Intézet munkatársaként fafaragó táborokat, tanfolyamokat vezetett, illetve fontos szerepet vállalt a Velemi Faragóház és a zalaegerszegi népművészeti alkotóház létrejöttében. Ebben az időszakban alkotott érmeket, plaketteket, de megbízásokat kapott monumentális művek létrehozására is, első nagy méretű közösségi térben elhelyezett szobrát a siófoki kórházban állította fel.
Számos várost díszítenek köztéri szobrai, például Kós Károly bronzszobra Kispesten, tizenhat fa királyszobra Székesfehérváron, Életfa című krómacél szobra Tatabányán, Szent Istvánról készített kő-bronz szobra Tokajon, vagy a Petőfi híd budai hídfőjénél az 1945–56 között kivégzettekre emlékező Mementó. Bethlen Gáborról készült egész alakos bronzszobrát 2013 októberében avatták fel Kolozsváron a fejedelem megválasztásának 400. évfordulóján. A szobrok alapanyaga főleg fa, bronz, vörösréz lemez és mészkő, néha pedig márvány.
Először a sárospataki művelődési házhoz alkotott két oszlopot mészkőből. A két művész később is dolgozott együtt, a paksi Szentlélek katolikus templom Makovecz tervei alapján épült, a hozzá tartozó szobordíszek egy részét pedig Péterfy készítette. Rendhagyó alkotások a szintén Makovecz által tervezett győri bencés apátság kápolnájának angyalszobrai, amelyek a háztetők fölött állva, egy üvegtetőn néznek le a kápolna belsejébe.
Péterfy munkái emlékező és emlékeztető szobrok, az emberi kultúra folyamatosságáról, különböző kultúrák, mítoszok szerves egymásra épüléséről, folytathatóságáról is szólnak. Hagyományőrző szobrászati tevékenysége kiegészül tudományos munkásságával is, tanulmányokat, cikkeket, könyveket írt Erdély népművészetéről, ezzel próbálva megőrizni szülőföldje hagyatékát. Különösen Marosszék temetkezési kultúrája és sírkőfaragó művészete foglalkoztatta, erről több könyvet is kiadott: Első házam vala (2002, Kútvölgyi Mihállyal közös album), Marosszék régi sírkövei (2005), Marosszék temetőinek régi sírkövei (2019) címmel. Banner László róla írt monográfiája 2014-ben jelent meg.
Péterfy 1992–1996 között a Magyar Művelődési Intézet igazgatóhelyettese volt, 1996-tól a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1999-ben Magyar Művészetért díjjal és Kodály Zoltán-díjjal ismerték el, 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést. 2017-ben Kossuth-díjjal tüntették ki „az erdélyi középkori és reneszánsz művészet, illetve a népi kő- és fafaragás hagyományait modern stílusokkal ötvöző, számos jelentős köztéri alkotást magába foglaló, kimagasló művészi életműve elismeréseként”.
Jelenleg Visegrádon, a város díszpolgáraként él az Áprily-völgyben. Gyermekei Péterfy Bori énekesnő, Péterfy Gergely író és Péterfy Sarolt irodalomtörténész.
Címlapfotó: Péterfy László Kossuth-díjas szobrászművész visegrádi otthona kertjében 2017. május 26-án. Fotók: Czimbal Gyula / MTI
