A Bécsi Orvostudományi Egyetem a Semmelweis-érmet az egyéni életművek és kollektív teljesítmény iránti megbecsülés kifejezéseként adományozhatja. Az ünnepségen a Szegedi Tudományegyetem professzora személyes ajándékként egy Klimt-festmény reprodukcióját is átvehette Markus Müllertől.
Karikó Katalin hangsúlyozta, a felfedezések az akadémiai szektorból indulnak, és hosszú folyamat vezet addig, míg egy engedélyezett gyógyszer elkészülhet. Szavai szerint azonban ennél is többre van szükség, fontos az új felfedezések társadalmi elfogadtatása is. A tudósoknak képezniük kell a társadalmat, bemutatni, mivel foglalkoznak és a tudományos eredmények miként válnak az emberiség hasznára.
A professzor előadásában saját pályafutását is bemutatva részletesen kitért arra a folyamatra, amely az RNS 1961-es felfedezésétől a Covid–19 elleni vakcina bevezetéséig eltelt. Mint mondta, középiskolásként azért választotta egyetemi tanulmányai helyszínéül Szegedet, mert a városban nyílt meg a biológiai kutatóközpont. Kutatói pályája is ott, a lipidlaborban indult, majd hamarosan RNS-kutatással kezdett el foglalkozni.
Harmincévesen, azt követően, hogy elvesztette munkáját Magyarországon, az Egyesült Államokba költözött. Kutatásai kezdetben az antivirális szerek irányába mutattak, mert az 1980-as évek közepén a HIV jelentette a legnagyobb közegészségügyi kihívást – közölte a tudós.
Karikó Katalin felidézte, Drew Weismannal közösen végzett kutatásaik során azt tapasztalták, hogy a bejuttatott mRNS gyulladásos folyamatokat indít el. Hosszú munkával sikerült kidolgozniuk a módosított mRNS-en alapuló eljárást, amely nemcsak hogy nem okoz gyulladást, hanem tízszer több fehérje is termelődik a molekula alapján.
Karikó Katalin kifejtette, az mRNS-technológia lényegesen egyszerűbben és olcsóbban megvalósítható, mint a fehérjéken alapuló terápiák. Jelenleg több mint 150 mRNS-technológián alapuló eljárás klinikai vizsgálata folyik. Hozzátette: már a Covid–19 megjelenése előtt is végeztek ilyeneket, de a pandémiát követően került az eljárás a tudományos érdeklődés fókuszába.
A kutató a mintegy kilencszáz fős, egyetemi oktatókból és hallgatókból álló közönségének úgy fogalmazott, „kivételezettek vagyunk, hogy itt lehetünk és tudománnyal foglalkozhatunk, ezért amikor lehetőségünk van rá, köszönetet kell mondanunk szüleinknek és tanárainknak ezért”.
