Végre ismét eljött az az idő, amikor az online tér buborékjából kiszakadva vadászhatunk kedvenc új zenéinkre, és ehhez nem is kell külföldre utaznunk. Közben pedig régi és új ismerősökkel és naprakész zeneipari infókkal felvértezve járhatjuk végig Budapest hat bejáratott, vadonatúj és egészen váratlan koncerthelyszínét. Horváth Renátóval, Pécsi-Szabó Dénessel és Somló Danival, a Budapest Showcase Hub (BUSH) szervezőcsapatának három oszlopos tagjával interjúztunk.
Az elmúlt időszak után valódi örömünnep a hazai zeneipar és a közönség számára is, hogy klub- és showcase fesztiválra mehet, tavaly viszont az utolsó pillanatban borult fel a tervezett forgatókönyv. Hogyan érzitek magatokat most, az idei BUSH kapujában?
Pécsi-Szabó Dénes: Izgulunk.
Horváth Renátó: Gyermeki naivitással arra gondolok, hogy még minden rendben van.
A vírushelyzet alatt nem egy változás történt a fővárosi klubtérképen. Szerencsére akad pár pozitívum is, mint a frissen nyitott Turbina vagy az újranyitott Gödör Underground, amik szerepelnek is a hat koncerthelyszínetek között. Ti szakmabeliként milyennek látjátok a hazai klubhelyzetet?
Dénes: A klubhelyzet nem tökéletes. Hat éve kezdtük el szervezni a fesztivált, és mára egyetlenegy klub sincs nyitva azok közül, amelyek az első évben a helyszíneink voltak. A Turbina megnyitása üdítő, de több helyre volna még szükség.
Idén Niklas Paschburg német zeneszerző fellépésével a Rumbach zsinagóga is megnyitja a kapuit a koncertközönség előtt. Hogyan jött ez a rendhagyó lehetőség?
Renátó: Évekkel ezelőtt szemet vetettünk a zsinagógára, és vártuk, hogy elkészüljön a felújítás. Másfél-két évvel ezelőtt megkezdtük velük az egyeztetéseket; szerencsére ők is nagyon pozitívan álltak hozzánk. Tavaly még nem állt a rendelkezésükre minden engedély, és a korlátozások sem tették lehetővé a koncertet, de az idei évre minden összeért. A megfelelő fellépőre is több ötletünk volt, majd egy váratlan visszalépés után Dénes az idei Reeperbahnon (a Reeparbahn fesztivál Európa egyik legnagyobb showcase-fesztiválja Hamburgban – a szerk.) találta meg Niklast, és vette rá, hogy eljöjjön.
Dénes: Épp Hania Rani koncertjén voltam Hamburgban, amikor jött a hír, hogy az előre kiszemelt zenekarunk lemondta a fellépést. A koncert után egy ismert zenei ügynöknek elmeséltem a váratlan fejleményt. Viccből rákérdeztem, hogy Niklas Paschburg szerinte vállalná-e. Tudtam, hogy Niklas épp telt házat csinált az Elbphilharmonie-ban, és azt is, hogy nem volt még Budapesten, ezért talán van esélyünk. Másnap megkötöttük a megállapodást.
13 ország negyven előadóját látjátok majd vendégül. Elárultok pár személyes kedvencet?
Dénes: Nekem könnyű erre válaszolnom, idén ugyanis négy olyan előadó is fellép, akikkel menedzserként dolgozom. Az ír származású, de 11 éve hazánkban élő O’Sullivan csütörtökön az A38 Hajón zenél a megnyitón. A nemrégiben Bécset és Hamburgot is meghódító Jazzbois kicsivel később nem messze az A38-tól, a Turbinában lép fel. Onnan gyorsan át lehet érni még a Rumbach zsinagógába, ahol Barabás Lőrinc live act szettjét hallgathatjátok majd meg, utána pedig azonnal Niklas Paschburg következik. Pénteken a gyp hopot játszó 21. századi népzenei freak show, a Hét Hat Club lép fel az új Gödörben; azt a koncertet egyszerűen nem szabad kihagyni. Sosem hallottam még senkit magyar és balkáni népzenét ennyire frissen és bulizhatóan előadni. A Hét Hat Clubot élőben kell megnézni!
Somló Dani: Természetesen minden fellépőnk más-más miatt izgalmas idén is, és tényleg mindenki megtalálhatja a saját ízlésének megfelelő programokat. De a bukaresti bázisú, BUSH-veteránnak számító GOLAN koncertje egészen különleges lesz: frissen megjelent, egészen elképesztő albumuk fülsimogató tételeit hallhatjuk majd a Turbinában. Továbbá a prágai, elvarázsolt lányzenekar, a Viah koncertje és az orosz, éteri elektronikában utazó Fjordwalker szettje is garantáltan maradandó élményeket fog jelenteni. Magyarok közül pedig külön öröm, hogy a friss-ropogós supergroup, az Áron András & The Black Circle Orchestra nyitja a fesztivált.
A showcase fesztiválok terén is beállt szünetben hol vadásztatok új előadókra?
Renátó: Én a Spotify-on a Discover Weeklymet políroztam akkurátusan. Ami tetszett, beszíveztem, ami nem, kukáztam. Minden héten egyre közelebb jutok a tökéletes playlisthez.
Dani: Totál ugyanez! Illetve hála istennek a mai napig bombáznak a külföldi kiadók, menedzserek, zenekarok az új megjelenéseikkel. Ezeket rendszerint meghallgatom, és ha valami tetszik, elmentem. De szándékosan rengeteg olyan emberrel is körülveszem magam, akikkel évek óta inspiráljuk egymást zeneileg, így általuk is sok jó új lemezt, előadót ismerek meg folyamatosan. A kedvenc fesztiváljaim (a Le Guess Who, a Primavera, az ESNS, a The Great Escape, az Iceland Airwaves és mások) minden évben csodálatos lineupokat hoznak össze, amelyeket általában mámoros eufóriában szoktam végighallgatni.
Van olyan ország, amit még szívesen bekapcsolnátok a Budapest Showcase Hub „hálózatába”?
Renátó: Grúziát!
Dani: Afganisztánt!
Gondoltatok már arra, hogy Budapesten
kívül több hazai város is BUSH-helyszín legyen?
Dani: Fesztiválhelyszín-szinten nehéz lenne megoldani a logisztikát, de
fellépők terén abszolút nyitottak vagyunk erre, ahogy eddig is. Ha vidéken
történik olyan zenei produkció, amelyet beszavaznak a zenei szakemberek, akkor
ugyanolyan örömmel fogadjuk őket, mint a fővárosi zenekarokat.
A magyar produkciókat mi alapján választottátok ki?
Dani: Elsősorban a tavaly elmaradt programot próbáltuk újra lekötni, de egy-két aktuális zenekart még hozzácsaptunk, amelyekről tudtuk, hogy elboldogulnának showcase fesztivál szituációban. Ezenfelül minden évben van pár együttműködésünk, amelyek által egyéb magyar és külföldi zenekarok is bekerülnek. Korábban pedig minden országból a fent említett szavazós/jelölős rendszerünk révén kaptak lehetőséget a fellépők. Ez egy 15 országot átívelő, majd ezerfős, igen komplex szakmai szavazós folyamat, de nem az Eurovízió.
Mi az a legfőbb három jó tanács, amit a külföldi babérokra vágyó hazai előadóknak adnátok jelen helyzetben?
Dani: Kövessenek sok szakmai platformot, ahol a zeneipar aktuális kihívásairól, megoldásairól, eszközeiről értesülhetnek. Ismerjék fel a korlátaikat, és ha kell, vonjanak be szakembereket a különböző részfeladatok ellátására. Hallgassanak sok aktuális, jó minőségű előadót, akik olyan szintre értek, mint amilyen az ő célkitűzésük. Vizsgálják meg a pályafutásukat, történeteiket, szakmai hátterüket.
A kimaradt évben több tanulságos online kerekasztal-beszélgetést szerveztetek, és a háttérben előkészítettétek az idei fesztivált. Hogyan látjátok, mennyire és miben változott a leginkább a nemzetközi zeneipar és a turnézás a Covid után, a negyedik hullám árnyékában?
Dénes: Nálunk is nagyobb hangsúlyt kap az alternatív bevételi források megismerése. A turnék az elmúlt két évben leálltak, de a zeneelhelyezés filmbe, sorozatba és reklámba jobban virágzik, mint valaha. Az MDIIO panelben például ezt mutatjuk majd be élőben bejelentkező Los Angeles-i kollégákkal.
Renátó: Én az elmúlt időszakban a Karanyisounds.com kapcsán beleástam magam a hálószobazene-készítés bugyraiba és a zeneipar e szegletébe. A jelenség egyáltalán nem új, viszont az ezt kiszolgáló digitális zenekészítő platformok elképesztő forgalmat bonyolítottak a Covid alatt. Szinte az összes nagy DAW-platform, a virtuális hangszerkészítők, a pluginek stb. forgalma minimum megduplázódott, ami azt jelenti, hogy erre a piacra a profi zenekészítők mellett óriási számban léptek be hobbisták. A varázslat az, hogy szinte alig van szükség zenei előképzettségre értékelhető zenék születéséhez, aki pedig veszi a fáradságot, az egészen élvezhető produktumokat tud gyártani. Egyre több olyan ember készít egyedül zenét, akik már nem is akarnak feltétlenül fellépni vele élőben, közönség előtt. Az túl stresszes, túl sok készüléssel jár, csomó ember beleszól, és ki tudja, hogy eljönnek-e a koncertre, szóval egy rakás felesleges feszültséggel jár. Elég, ha az online krediteket be lehet söpörni, sőt ha elég sokan hallgatják, még pénzt is lehet vele csinálni. Vagy ha fel is akar lépni valaki, azt is meg lehet oldani virtuális csatornákon. Nyilván nem fognak eltűnni az élő koncertek, de abban biztos vagyok, hogy egyre nagyobb szeletet fog kihasítani ez a zene- és tágabb értelemben tartalomgyártás és -fogyasztás.
Az idei szakmai konferencián milyen témák kerülnek majd terítékre?
Dénes: Kiemelt szerepet szánunk annak, hogy a kelet-európai zenekarok szemszögéből fejtsük meg a nemzetközi stratégiák felépítését. Jake Beaumont-Nesbitt, a nemzetközi menedzserszövetség (IMMF) elnöke, Neeta Ragoowansi, az USA legnagyobb menedzserszövetségének (MMF-US) elnöke és Patrick Ross, a MusicAlly vezetője is segítségünkre lesz ebben. Fontos, hogy a helyi menedzserek olyan stratégiát kövessenek, ami figyelembe veszi a mi piacunk sajátosságát.
Renátó: Én főleg a digitalizálódás témakörét emelném ki. Szó lesz természetesen az NFT-kről vagy például Steve Cohennel, a Warner kiadó innovációs vezetőjével azokról a folyamatokról, amik sok vizionárius szerint egyenesen elvezetnek minket a metaverzumba.
A showcase fesztiválok egyik fontos eleme a kapcsolatépítés. Melyik volt számotokra a legemlékezetesebb találkozás ilyen rendezvényeken?
Dénes: Én egyszer a DMZ Peace Train fesztiválon, az Észak- és Dél-Korea közti demilitarizált zónában vadvízi eveztem Anderson Paak nemzetközi ügynökével, a Cooking Vinyl tulajdonosával és egy rakás nagynevű zeneipari figurával. Igazán szürreális élmény volt.
Mi volt számotokra a legkülönlegesebb vagy legbüszkébbé tevő BUSH-momentum az elmúlt hat évben?
Renátó: Az első BUSH végén készült egy nagy csoportkép a Kuplungban, amin rengeteg magyar és külföldi kolléga is jelen volt. Kikértünk legalább ötven-hatvan Unicumot, amit mindenki szépen felhörpintett, és az szép megérkezés volt. Én akkor éreztem, hogy az egészet nemcsak képzeljük, hanem tényleg meg is csináltuk.
Miben fejlődtetek a legtöbbet, és miben szeretnétek még fejlődni?
Renátó: A stressztűrő képességem biztosan sokat fejlődött a BUSH miatt az elmúlt években, mert folyamatos bizonytalansági tényezőkkel kell küzdeni akár anyagi, akár személyes motivációk terén. Minden évben elég nagy küzdelem összerakni a hátterét, és nagyon sokszor csak nagyon későn tudjuk biztonsággal azt mondani, hogy oké, most is meg tudjuk csinálni. Emiatt mindig az az érzésem, hogy sokkal jobb dolgot is csinálhattunk volna, de most csak ennyi fért bele. Idén nagy segítség érkezett Oszkó-Jakab Natival és csapatával, akikkel mostantól közösen csináljuk a rendezvényt. Szerintem nagyon jót fog nekünk tenni az ő tapasztalata és karaktere. Így talán eggyel nyugodtabban tudunk nekivágni a következő éveknek.
Mit szerettek a legjobban a BUSH-ban?
Dénes: Ha a világ bármely pontján találkozom olyan zeneipari szereplővel, aki járt már a BUSH-on, akkor úgy üdvözölnek, mintha egy közös, titkos szuper klubban lennénk, amit csak mi ismerünk. A mi fesztiválunk kisebb és intimebb, mint a szakmában a legismertebb óriások (pl. a holland Eurosonic vagy a német Reeperbahn), és emiatt jobban meg lehet ismerni az ide látogató delegáltakat, legyenek akár egyszerű érdeklődők, akár zeneipari óriások. A BUSH-on mindenkibe bele lehet futni a bárpultnál az esti koncertek közepette.
Dani: A kelet-közép-európai régió integrálása nagyon fontos célkitűzésünk elejétől kezdve. Ez rendkívül izgalmas kultúrmisszió, ami sok nehézséget is magával vonz, de szeretem hinni, hogy hiánypótló és egyedi lehetőséget teremtünk minden modern zenekedvelő, előadó és szakember számára.
A program a Liszt Ünnep részeként valósul meg.
