Mekkora jelentősége van a filmes iparban ezeknek a fesztiváloknak, és mikor láthatja a munkádat a közönség is?
A Maverick Movie Awards és a torontói Student and Young Filmmakers Feedback Festival ugyan nem a legnagyobb fesztiválok, de megtiszteltetés, hogy a több száz jelentkező közül bekerültünk a versenyprogramjaikba. Az egész csapat munkáját dicséri ez az eredmény. A kisjátékfilmem a nagy nyilvánosság számára egyelőre még nem elérhető, mert az egyetemen az a szokás, hogy először nemzetközi és hazai fesztiválokra nevezzük a filmeket, és zárt körű vetítéseket tartunk. De a Várkert programsorozatában Juhász Anna irodalmár is szervez felolvasóesttel egybekötött vetítést a Petőfi-bicentenárium alkalmából, és aki oda eljön, láthatja a munkámat. A történet a betyárvilágról szól, ami nekünk, magyaroknak sokat jelent, ezért nagy öröm számomra, hogy egy ilyen témájú film a tengeren túlra is eljut. Ez visszajelzés számomra, hogy talán érdemes csinálnom.
Tetszett a film, köszönöm, hogy lehetővé tetted számomra a megtekintését. Az operatőri munka különösen megfogott.
A Sose lesz vége szerelmi dráma a betyárvilágban, de bármilyen társadalmi réteget választhattam volna, hiszen a szerelem univerzális. Mindig is foglalkoztatott ez a világ, ezért nekiálltam beleásni magam, kutatásokat végezni a témában. Így találtam rá Petőfi Sándor A csaplárné a betyárt szerette című, három versszakos költeményére, amely a szerelemféltésről és a szeretetlenség okozta tragédiákról szól. A mesterem, Koltai Lajos azt kérte, hogy érzelmekben és színekben olyan végtelen legyen a történet, mint amilyen a napfelkelte és a naplemente, ezért erőteljes fényelést és színvilágot használtunk, amelyek neked is tetszettek. Fontos volt, hogy az autentikusság megőrzése mellett a képi és a zenei megoldásokba beleszőjük a modernitást, a mai kor szellemiségét és a karcosságot. Nem néprajzi könyvet szerettem volna leporolni, hanem a ma generációjához szólni, hiszen Petőfi verse is időtálló. A képi megoldásokat, a kameramozgást a modern technikai lehetőségek jellemzik, és Csillag Manó vágóval dinamikusra vettük az utómunkát.
Hogyan zajlott a forgatás?
A 38 perces filmet nyolc nap alatt, Apajpusztán forgattuk; abban a házban, ahol Jancsó Miklós a Szegénylegényeket. Autentikus helyszín döngölt padlóval, eredeti tárgyakkal. Hihetetlenül megható volt a színművészek és a nem hivatásos színészek, valamint a statiszták alázatos hozzáállása a munkához. A Hagyaték Lovas Egyesület tagjai biztosították a betyárstatisztériát és a felszereléseket, de néptáncosok, népzenészek is közreműködtek. Komoly, hiteles szakemberek állak mellém, amiért nagyon hálás vagyok.
A csaplárosné szerepét játszó Szűcs Nelli rengeteg saját ötletet hozott, segített a karakter felépítésében. Mindenkinek szívügye lett a film. Hirtling István személyesítette meg a csendbiztost, és ezzel kilépett a rá jellemző elegáns, polgári szerepkörből. Juhász László megtanította a betyárt és a kedvesét alakító ifj. Vidnyánszky Attilát és Vas Judit Gigit lovagolni, Patkós Mártont, a film kiábrándult, elszegényedett kispolgárát pedig fogatot hajtani. Berecz István oktatta őket néptáncra. Annak ellenére, hogy rendkívül elfoglalt színészekről beszélünk, vállalták ezeket az előkészületeket, mi több, rengeteg energiát fektettek bele. Sokat nevettünk a forgatáson, jóllehet hosszú napok voltak; többször éjszakába, hajnalba nyúlt a jelenetek felvétele. Ha valaki megnézi a filmet, azt hiszem, látszik rajta, mennyi szív dobog benne.
Sok munka előzhette meg azt a bizonyos nyolc napot.
Igen, főleg ami a kutatásokat illeti. Belinszki Zoltánnal írtuk a forgatókönyvet, a történetet, a dialógokat. Zoli abban segített, hogy autentikus legyen a szöveg. Meghagytuk a kor emberére jellemző nyers stílust, a szószegénységet. Utánamentünk a 19. század szabadságharcot követő időszakának, és látvány szempontjából is abszolút korhűségre törekedtünk. Szakítottuk, koszoltuk, öregítettük a ruhákat, a maszkmesterek műsebeket készítettek ifj. Vidnyánszky Attila arcára és testére. Nemcsak szerelmes részek, hanem verekedés, gyilkosság, postakocsi rablás is van a filmben, ezért akciórendező is segítette a szereplőket.
Miért ez a címe?
Nagyjából már összeállt a fejemben a film, amikor rábukkantam a Csík Zenekar és az Anima Sound System közös, Sose lesz vége Moldvában című zeneművére, és rájöttem, hogy ez ugyanarról szól, mint amiről én szeretnék mesélni. Ezért lett ez a cím, a főcímdal, és ezt a zenei motívumot dolgozta át csellóra az érzelmek kifejezésének aláfestőjeként Márkos Albert.
Ez volt az utolsó vizsgafilmed, és már csak a diplomamunka van hátra. Ahhoz milyen filmet fogsz készíteni?
Tenki Réka, ifj. Vidnyánszky Attila, Wunderlich József és Cserhalmi György vállalták a főbb szerepeit. Szerelmi dráma lesz, de ezúttal Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán és Gábor Miklós története alapján. Egyszer majd nagyobb lélegzetű filmben is szeretnék foglalkozni a két színészlegenda szerelmével, de itt most nem lesznek konkretizálva a karakterek, és több ponton elrugaszkodom a valóságtól. Az a szerelmi őrület érdekel, ami az 1960-as években e három ember körül kialakult. Ruttkai és Latinovits Miskolcon, az Ilyen nagy szerelem című darab próbáján szeretett egymásba, amikor a színésznőnek már lánya volt Gábor Miklóstól. Mint Ruttkai fogalmazott, évekig „illegalitásban működtették” a kapcsolatukat, noha a színésznő azonnal megmondta a férjének, hogy másba szeretett bele.
Ez a téboly érdekel; a pszichológiai háttere annak, hogyan tud valaki színésznőként, feleségként, anyaként és hősszerelmesként egyaránt helytállni. Hogyan lehet ennyi szerepet egyszerre úgy játszani, hogy közben az ember nem őrül bele? Színészek alakítanak majd színészeket, és bepillantunk a rivaldafény mögé. Mi történik a művészek életében, amikor a függöny összezárul? Hogyan tudják például nem továbbvinni az általuk színpadon megformált szélsőséges karaktereket a valóságba, a magánéletbe? És ha mégsem lépnek ki a szerepeikből, annak milyen következményei lehetnek? Rettentően izgat a színészek élete; az, hogy mi zajlik a takarásban, amit mi nézőként nem láthatunk. Elképesztő nehéz lehet számukra egészséges magánéletet élni. Ezeket a kérdéseket szeretném boncolgatni.
Nyitókép: Somossy Barbara. Fotó: Csöndör Kinga
