A könyvek, amik vagyok: Bányai Kelemen Barna

Edmondo De Amicis: Szív

„Tapasztalatom szerint a jó könyvek szervesen beépülnek az életünkbe – vagy az által, hogy olvasás során csatlakozunk a könyv miliőjéhez, vagy pedig az által, hogy valamiért azt érezzük a történet befogadása közben, hogy az már-már rólunk szól. A könyvek, amiket most felsorolok, cím és tartalom tekintetében is jellemeznek engem, magukba foglalják a felnövésem történetét.

Az első ilyen jelentőségű történetek Mátyás király meséi voltak számomra, amik egy gyönyörű szép borítású és gyönyörű szép rajzokat tartalmazó könyvben tárultak elém rögtön azután, hogy megtanultam olvasni. Háromszor-négyszer kiolvastam a kötetet, míg már betéve tudtam a történeteket, majd fogtam magam, széttéptem a könyvet és kidobtam a kukába. Anyám teljesen megrökönyödött – érthető módon –, és rám szólt. Felfogtam, hogy valami csúnya dolgot csináltam, de emlékszem, miért tettem: annyira tetszett a könyv, hogy csak magamnak akartam, és hogy más ne vehesse kézbe, elpusztítottam. Durva. (nevet)

A másik nagyon meghatározó gyerekkori olvasmányom Edmondo De Amicis Szív című regénye volt. Ma már nagyon radikálisnak és szigorúnak gondolom – az író talán azt érezte, hogy össze kell szednie az olasz népet, és hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az fegyelmezett legyen. A történet Torinóban játszódik, egy kissrác egy évét foglalja össze szinte naplószerűen.

A Pál utcai fiúk külföldi megfelelőjének érzem ezt a könyvet – A Pál utcai fiúkat is említhetném a felnövésem történetében szerepet játszó regényként, de a Szívet előbb olvastam. Ebben a történetben találkoztam először a tragédiával, ami erős érzelmi hullámvasútra tett. Ez olyan jelentős tapasztalássá vált, ami, mondhatni, elindított az életben. A katonás fegyelem, a bajtársiasság, a kitartás, az igazságmondás mai napig meghatároz.”

Dragomán György: A ​fehér király

„Nagykamaszként könnyen azonosultam Dzsátával, a fehér királlyal. Marosvásárhelyen nőttem fel, ahogy Dragomán is, ezért a könyvben leírt vidékek, helyek, színterek mind ismerősek. A Szívhez hasonlóan A fehér király is egy felnövéstörténet, ami elkísért az életem egy adott szakaszában, hozzátartozik az utamhoz – ha most rágondolok, visszaröpít a múltba, nosztalgiára sarkall.

Ez jólesik, különös tekintettel arra, hogy – mint felnőttfejjel felfedeztem – illatmániás vagyok, pontosabban illat- és szagmániás, mert a kettő összetartozik. A kisfiam óvodájához közeli Lengyel Nagykövetség mellett van egy bokor, aminek az illata visszarepít a gyerekkoromba, nagymamámék marosvásárhelyi lakásához, a Kövesdomb nevű lakótelepre. A fehér királyban megjelenő tájak éppígy repítenek vissza a gyerekkoromba – látom magam előtt a domboldal sziklás hasadékát, és érzem az azt körülvevő illatot.”

Grecsó Krisztián: Megyek ​utánad

„2014-ben jelent meg ez a regény, én 2015-ben költöztem Magyarországra. Megismerkedtem egy új világgal, és ekkor, 33 évesen olvastam a könyvet, benne Daru történetét, akivel ugyan eltérő korcsoportban voltam, de a költözés miatt egy hajóban eveztem. Nagyon személyes hangvételű regény – gyanítom, hogy személyes megélések alapján íródott.

Ha tíz évvel fiatalabb lettem volna, egészen biztos, hogy bele is akartam volna kóstolni a regényben megjelenő kocsmák hangulatába, ízébe.”

Szüts Miklós: A Földön élni ünnepély

„A Magvető Kiadó a Tények és tanúk sorozatán belül ezúttal egy képzőművészt szólaltatott meg, Szüts Miklóst, majd A Földön élni ünnepély címmel jelentette meg a memoárt. Miután 2015-ben megérkeztem Budapestre, erdélyi vidékről érkezett srácként olyan társaságba volt szerencsém betekinteni, amiben a magyarországi értelmiség élt és alkotott.

Belecsöppentem a magyar művészvilágba, azon belül is az alkotóvilág krémjében találtam magam, és kapkodtam a fejem, hogy »Úristen, mi történik velem, kikkel találkozom, és kik engedik, hogy tegezzem őket?!«. Óriási öröm és felfedezőút volt ez számomra. Csodálatos emberekkel, alkotókkal ismerkedtem meg többek között a feleségem és Alföldi Robiék révén. Közéjük tartozik Spiró György, Esterházy Gitta – Esterházy Péter özvegye –, Závada Pál, a tavalyelőtt eltávozott Szüts Miklós és felesége, Vojnich Erzsébet. Időről időre összegyűltünk Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet festőművészek gyönyörű műteremlakásában, a galéria alatt szépséges, antik bútorokkal berendezett helyiségben kávéztunk és beszélgettünk.

Miklós iszonyatosan jól tudott mesélni, A Földön élni ünnepély olvasása pedig mélyebben, a tőle hallottakon túli engedett betekintést az életébe a gyerekkorától kezdve.”

Finy Petra: Kistigris

„Ez a számomra meghatározóvá vált novelláskötet iszonyatosan jó történeteket tartalmaz. Készítettünk belőle egy hamarosan megjelenő hangoskönyvet, én olvastam fel a kötetet. Nagyon izgalmas megélés volt számomra, hogy úgy olvastam fel a történeteket, mintha egy férfi írta volna, és mintha a főszereplői is többnyire fiúk volnának, de ez nem így van. Petra nagyon jól kapja el az olvasó figyelmét, majd miután mélyen bevonta őt a novellák világába, jól meghökkenti. A Kistigris tele van meglepetésekkel. Nagyon szívhez szólók a történetei, de a bennük lévő csavarok miatt olyan, mintha egy krimit olvasnánk.

Emellett azért is közel áll hozzám, mert egyrészt imádom az abszurd történeteket, másrészt olyan elrugaszkodottság és teatralitás jelenik meg a novellákban, ami az én életemre is igaz. Most azt érzem, hogy megérkeztem. Családot alapítottam, és a szakmámban is megbecsülve érzem magam.”

Fotó: Sorok Péter/Kultúra.hu