A könyvek, amik vagyok: Szoboszlay András

Mihail Bulgakov: A ​Mester és Margarita

„Ez a könyv a tinikorom nagy szerelme, ami végtelenül megindított. Emlékszem, ahogy a sárospataki bentlakásos gimnáziumban éjnek évadján olvastuk a barátaimmal, utána pedig a kollégiumkertben – ami egy régi angolkert volt – beszéltük meg az élményt. Akkor volt a rendszerváltás, így fantasztikus párhuzamot láttunk abban, ahogy Bulgakov korában megjelenik az ördög, megmutatja a moszkvaiak igazi arcát és kiforgatja őket önmagukból. Emlékszem, a rendszerváltáskor rengeteg emberrel találkoztam, megjelent nálunk a fél világ – olyan színes forgatag volt nálunk, mint A Mester és Margaritában, csak nálunk jó értelemben véve.

Mélyen tudtam kapcsolódni a könyv hitet érintő részével, hiszen nagyapám református főgondnok volt, rengeteg hitbeli élményem van. A Biblia nagyon fontos könyv és életszemlélet számomra, és érdekes volt A Mester és Margaritán keresztül nézni a benne foglaltakat – például a Jesuán keresztül megjelenő jézusi tisztaságot és az azzal szemben álló romlott és elfajzott Moszkva kontrasztját.

Valahol mindenki egy olyan szerelemre vágyik, amilyen A Mester és Margaritában van, főleg a férfi részéről. A szenvedő attitűddel nem tudok azonosulni, tekintve, hogy pozitív beállítottságú ember vagyok, de a kettejük között felépült kapcsolatot idillinek látom.”

Szerb Antal: Utas és holdvilág

„Szintén az idill az, ami megnyilvánul az Utas és holdvilágban Éva szerepében és akin sikerül élve túllépnie a főszereplőnek. Most is beleborzongok, ahogy a könyvben megjelenő halálvágyra gondolok.

Van ebben valami groteszk. A könyvben megjelenik a halál szépségének keresése, ami számomra a magyarokhoz is köthető. Magyarországon sűrűn előforduló jelenség, hogy sokan – bár a legtöbb ember életében jó és rossz dolgok egyaránt történnek – főként a rossz, fájó történésekre fókuszálnak, azok miatt sajnálkoznak, és engedik lehúzni magukat a sötétség által.”

Szerb Antal: Szerelem ​a palackban

„Pont egy nagy szerelmi csalódás után adta oda nekem ezt a könyvet gimnazista koromban az egyik barátom, mondván, hogy: András, ha már ennyire megviselt ez a nő, itt az ideje, hogy elolvasd ezt! Elolvastam, és sírva röhögtem a végéig a szerelemábrázoláson. Gyönyörű a könyv soraiban megjelenő vizualitás, Bulgakovhoz hasonlóan Szerb Antal is nagyon szép képekben ír.

Annyira megtetszett, hogy anno, gimnazista hevemben el is határoztam, hogy megfilmesítem a könyvet. Ez végül nem történt meg, de ma is végtelenül kedves emlékeket fakaszt bennem a regény.”

Weöres Sándor: A ​teljesség felé

„Ez a könyv Márai Sándor Füves könyvéhez hasonlóan mondhatni mindennapi segítség a túléléshez. Nagyon megrendített, hogy mennyire leszedi rólunk azt az álarcot, amiben élünk. Segít tisztábban látni önmagunkat és az életünket az, ha az olvasása közben belegondolunk a leírt igazságokba. Mély tisztelet minden soráért. Végtelenül hálás vagyok Weöresnek, hogy szavakba – ráadásul a közös anyanyelvünk magyar szavaiba – foglalva leírta és átadta nekünk a bölcsességét. Próbálok fejlődni az életem során, hiszen ebben rejlik az élet értelme. Megrázó élmény volt, ahogy az évek során tudatosság és tapasztalás szintjén rányíltam az Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra sor értelmére. Nagyon meghatározó és szükséges tapasztalás a könyvön keresztül megélni ezt a tükröt.

Mika Waltari: Szinuhe

„Sokat jelentettek számomra Waltari történelmi regényei, például a Szinuhe és a Mikael Hakim. Az iskolában nem ragadtak magukkal a történelemórák, el voltam veszve az évszámok és egyéb információk tengerében. Balkezes vagyok és jobb agyféltekés, nem állnak közel hozzám a racionális dolgok. Mika Waltari azonban olyan mérhetetlen bölcsességgel, tudással és játékkal vezeti végig a főszereplőit a történelmi korok legfontosabb helyein és eseményein, hogy azt számomra is öröm volt olvasni.