A könyvek, amik vagyok – Balla Gergely
Mely könyvek formálnak minket azzá, akik vagyunk? Sorozatunkban ismert arcok vallanak személyiségformáló olvasmányaikról – ezért a cím: A könyvek, amik vagyok. Balla Gergely az Artisjus-díjas, tízéves jubileumát április 30-án a Budapest Parkban ünneplő Platon Karataev zenekar énekes-gitáros-zeneszerző-szövegírója, aki igazán szenzitív alkotóemberként mélyen hatáskeltő könyvekkel kapcsolódik.
Frank Herbert: A Dűne
„Azért is emelem ki Herbert klasszikusát, mert van, hogy leegyszerűsített formájában kerül be a tömegkultúrába egy gondolat.
Mivel soha nem voltam a műfaj nagy kedvelője, kétkedve vettem a kezembe, de mindenképp helye van a sci-fi másik klasszikusa, Asimov Alapítványa mellett: vallásfilozófia, társadalom- és természettudomány, komplex interperszonális kapcsolódások, mélylélektan és tömör pszichedélia – ez mind megtalálható A Dűnében, és ez még hihetetlenebb, ha megnézzük, mikor írta a regényeket Herbert.”
Pilinszky János: Beszélgetések
„Különös módon gimnázium után ez az interjúkötet vonzott be jobban Pilinszky világába, a lírai életművet csak ezután olvastam el.
Pilinszky, Weöres és Hamvas számomra a 20. század nagy magyar hármasa – most ezt a könyvet emelem ki tőlük.”
Hermann Hesse: Sziddhárta
„Kora húszas éveim bolyongásai során többek között Hesse fogta a kezemet. Több regényét is választhattam volna, de a Demian, Az üveggyöngyjáték, a Narziss és Goldmund vagy a Pusztai farkas helyett mégis a Sziddhártát szoktam kiemelni, mert talán ez a könyv volt a legnagyobb segítség a belső úton való elindulásban.
Hegedűs Gyöngyi: Lehessen bármi
„Vállaltan elfogult vagyok ezzel a verseskötettel kapcsolatban, mert édesanyám írta. Mégis, tőlem függetlenül, az irodalmi szcénából is többen jelezték már, hogy kiemelkedő mű. A kortárs magyar lírának egy olyan kanyarja ez a kötet számomra, amit eddig még nem sokan vettek be.
Biblia
„Református lelkészcsaládban nőttem fel, ebbe beleszületve természetes volt számomra, hogy bibliai mondatok, történetek vettek körül. Egy nagycsaládi ebéd mellett az igei szakaszok teljesen egybefonódtak a hétköznapi beszélt nyelvvel, attól nem elkülönülve. Ahogy megy előre az élet, úgy értem egyre inkább azt, hogy Pilinszky miért az Újszövetséget tartotta meg magának egyedül, amikor a vagonból sorban ki kellett dobálnia a számára egyébként fontos könyveket.
Nyitókép: Hegyi Júlia Lili / Kultúra.hu