A könyvek, amik vagyok: Zságer Balázs
Mely könyvek formálnak minket azzá, akik vagyunk? Sorozatunkban ismert arcok vallanak személyiségformáló olvasmányaikról – ezért a cím: A könyvek, amik vagyok. Zságer Balázs finom lelkületű zeneszerző, érzékenysége a szerzeményeiben, így a közelmúltban megjelent Eternal Beta Mode című albumában is jelen van: a dalok digitális, cyberszerű környezetbe helyezik a buddhista filozófia alapmotívumait – az ürességet, a mulandóságot és az állandó változást. Most következő cikkünkben mélyreható, lelki transzformációt támogató könyvekről beszél.
Szerb Antal: Utas és holdvilág
„Szerb Antal regényhősével főleg pályakezdőként tudtam maximálisan azonosulni. A társadalmi elvárásoknak megfelelő polgári élet és a szabadság iránti vágy kettősségét éreztem akkor, és jó volt arról olvasni, hogy ez a fajta gyötrődés már mással is megtörtént, megtörténhet.
A regény egyik központi témája a gyermekkor elveszett világa. A főszereplő képtelen teljesen elfogadni a felnőtt élet szabályait és kötelességeit – ismerős, nem? Számomra ez a könyv az önismeret és az identitás keresésének időtlen példája.”
Franz Kafka: Az átváltozás
„Gimnazistaként olvastam először, talán mint kötelező olvasmányt – meg is lepődtem, hogy ilyen szürreális, szinte sci-fibe hajló mű olvasására kötelez a tanrend. Annyi idős fejjel még nem tudtam, hogy miért, de nagyon megfogott a novella abszurditása. Talán ekkor éreztem először azt, hogy igazából minden művészet szürrealista, mert a szürrealitás lehetővé teszi, hogy a művész a valóságot ne közvetlenül, hanem jelképes formában mutassa be.
Az abszurditás kizökkenti az olvasót a megszokott gondolkodásmódból, és arra készteti, hogy mélyebb jelentéseket keressen és új szemszögből vizsgálja a valóságot.”
Szepes Mária: A vörös oroszlán
„Szepes Mária könyvével nemrég találkoztam; a regény az alkímia, a reinkarnáció és a keleti filozófiák elemeit ötvözi. A történet főszereplője évszázadokon keresztül újra és újra megszületik, különböző történelmi korszakokat él át, és tapasztalatokat szerez az emberi természetről.
Zenehallgatáskor vagy bizonyos álomszerű meditatív állapotokban már többször éreztem, hogy megszűnik az idő, illetve az emlékek keverednek a még meg nem történt eseményekkel. Az idő különböző mintázatainak felismerése és tudatos használata talán a legfontosabb talány, amely még várhat az emberiségre.”
Aldous Huxley: Szép új világ
„Ezt a könyvet körülbelül az első Žagar-album készítésekor olvastam, és inspirált is néhány cím- és témaválasztásban. A mű egyik legfontosabb témája a szabadság és a biztonság közötti konfliktus. Fő üzenete a tömegmanipuláció veszélye. A hatalom nem erőszakkal uralkodik az embereken, inkább folyamatosan kielégíti az igényeiket és szórakoztatja őket.
Ez a gondolat mára lett igazán aktuális és valóságos, hiszen a technológia egyre nagyobb hatással van az emberek gondolkodására és életmódjára, anélkül, hogy tudomást szereznének róla.”
Tibeti halottaskönyv
„Amióta az eszemet tudom, érdekel a spiritualitás, valamint a halállal és a halálközeli élményekkel kapcsolatos témák. Számos könyvet olvastam és filmet néztem a témában, de a Tibeti halottaskönyv különleges helyet foglal el a spirituális irodalomban. Nem egyszerűen a halálról szóló könyv, és nem is pusztán vallási útmutató. Sokkal inkább egy olyan szöveg, amely a lét legmélyebb rejtélyét próbálja körüljárni: mi történik a tudattal, amikor a megszokott világ eltűnik körülötte.
A könyv szerint a halál után az ember nem idegen vidéken bolyong, hanem saját lényének labirintusában. Ez a gondolat egyszerre vigasztaló és félelmetes: minden, amivel találkozunk, valamiképpen mi magunk vagyunk. Ezt a fajta reflexiót próbálom magam is feltérképezni a hangok segítségével.
