A sevillai borbély némafilmes környezetbe kerül

„A sevillai borbély egy humoros, szórakoztató történet, olyan sajátos megközelítése a világnak, amelyben Rossini szándékosan elrajzolja a karaktereket, felnagyítva egyes tulajdonságaikat. Ebből és a szereplők találkozásaiból születnek aztán azok a komikus jelenetek, amelyek stilizáltan egy némafilmforgatás kulisszái közé helyezve még hangsúlyosabbá válnak” - magyarázta Káel Csaba, a darab rendezője, Kossuth- és Nádasdy Kálmán-díjas magyar filmrendező, érdemes művész, a Müpa vezérigazgatója, aki a 2015-ben bemutatott Goldmark Károly-opera, a Sába királynője után tér vissza a Margit-szigetre. „A díszletek között ott vannak a »forgatás« eszközei, és plusz bájt ad az egésznek, hogy a kamera képét kivetítve láthatják a nézők. A korabeli burlesque-szerű megközelítésben számtalanszor előfordult, hogy a kamerához lépett a színész, és ott mutatta be tudományát. Ezt itt is elég sokat alkalmazzuk.”

A némafilmes koncepciót Rossini dallamismétlései is segítik, a rendezés pedig igyekszik zeneileg is leporolni a darabra évszázadok alatt rárakódott előadásbeli tradíciókat és eredeti frissességében megmutatni az operát. A történet kap egy egészen új értelmezést, mely által a cselekmény humoros pillanatai mellett a két műfaj keveredése közötti ellentmondások is felerősödnek, pedig a rendező elmondása szerint nemhogy kihívást jelentett, hanem épp segítette egymást a két stílus. „A némafilmekben is nagyon felerősített gesztusokat, túlzott mimikát alkalmaztak, hiszen még nem igazán érezték a filmnek azt a sajátos lehetőségét, hogy ha közeliben mutatnak egy színészt, akkor nem kell olyan sok játék. A színházból jött ez a műfaj, s a vásznon ugyanúgy túljátszották, mint a színpadon. Ha így nézzük, máris nem tűnik egymástól annyira távolinak a két stílus. Az expresszív díszlet csak hab a tortán.”

„Mindig örömmel fogadom, ha Rosina szerepét énekelhetem. Mindamellett, hogy megkívánja az alapos énektechnikai tudást, stílusismeretet, nagyon rugalmasnak és energikusnak kell lenni minden pillanatban. Folyamatos koncentrációt, élénk játékot igényel. A szólam nagy hangterjedelemben mozog, egyik pillanatban a magasságokon kell csillogni, aztán egyszerre a mélybe ereszkedik, és duruzsolva megy tovább megint fel” - mondta a Magyar Állami Operaház kamaraénekesi címmel kitüntetett énekesnője, Balga Gabriella, aki a saját bevallása szerint két próba vagy előadás közötti pihenőidejében gyönyörű terítőket hímez, virágokat ápol a festői szépségű dunabogdányi kertjében, de talán az igazi kikapcsolódást számára a romantikus filmek jelentik. Hozzátette: „Nagyon szerettem Káel Csabával dolgozni, úgyhogy izgatottan várom már az idei nyarat, hogy ismét egy sikeres és jó hangulatú előadással ajándékozzuk meg a Margitszigeti Szabadtéri Színház közönségét.”