Kösztler Artúr néven született Budapesten 1905. szeptember 5-én. Tizennégy éves koráig a hatodik kerületi Szív utcában élt a család, de a vesztes első világháború után, 1919-ben Bécsbe költöztek. A fiatalember az ottani egyetemen tanult elektrotechnikát és pszichológiát, a politika és az írás azonban sokkal jobban érdekelte; így szakított az elektrotechnikával, de a természettudományok és a pszichológia iránti érdeklődése egész életét végigkísérte.
Zsidó származású lévén a cionizmus ügye mellé állt, egy zsidó diákszervezet tagjaként még párbajozott is. 1926-ban kivándorolt Palesztinába, onnan küldte első cikkeit, még az iraki királlyal is sikerült interjút készítenie. Árult limonádét Haifában, szerkesztett lapot Kairóban, de egy idő után kiábrándult a cionizmusból és visszatért Európába. Élt Párizsban, majd Berlinben, újságíróként léghajós utat tett az Északi-sarkon. 1931-ben belépett a német kommunista pártba, az eszme lelkes híveként a Szovjetunióba is eljutott, ám az ideológia és a valóság közötti mély szakadék megingatta hitét, útjáról írt könyve nem is jelenhetett meg a Szovjetunióban.
Angliában is szerencsét próbált, dolgozott lapoknak és szócikkeket írt az Encyclopedia Britannica köteteibe. Amikor a sztálini tisztogatások híre a szigetországba is eljutott, végleg leszámolt a kommunizmussal, a pártból is kilépett. A fasizmust is megvető író a spanyol polgárháborúról tudósítva Malagában fogságba esett, és Franco hívei halálra ítélték; száz napig várt a kivégzésre, mígnem az angolok kiszabadították. A falangisták börtönében átélteket a Sötétség délben című könyvében is felhasználta, polgárháborús élményeit Spanyol Testamentum címmel jelentette meg.
Angliába visszatérve, 1939-ben jelent meg első politikai regénye Gladiátor címmel. A második világháború Franciaországban érte, ahol hónapokra internálták, majd vízum nélkül Angliába utazott, ezért itt is lecsukták, de végül sikerült legálisan letelepednie. Londonban született leghíresebb műve, a totális diktatúrát bemutató Sötétség délben, amely a moszkvai kirakatperek kapcsán a cél és az eszköz viszonyát vizsgálja, a régi bolsevik gárda vezető alakjaihoz tartozó Rubasov történetén keresztül mutatja be az 1930-as évek nagy szovjet pereinek módszereit és lélektanát. A mű megjelenésekor, mivel a Szovjetunió már hadban állt az Angliát is fenyegető Adolf Hitlerrel, csak mérsékelt sikert aratott, a francia fordítás 1945-ös megjelenését követően viszont világhírnévre tett szert, és több tucatnyi nyelvre fordították le. A regény eredeti, elveszettnek hitt német nyelvű változatát 2015-ben találták meg egy zürichi könyvtárban, az ennek alapján készült új magyar fordítás 2019-ben jelent meg.
Az antikommunista művet A jógi és a komisszár című esszégyűjtemény követte, amelyben Mahátma Gandhit és Vlagyimir Iljics Lenint állította szembe egymással. 1952-ben és 1954-ben jelent meg két önéletrajzi kötete, a Nyílvessző a végtelenbe és A láthatatlan írás. Az 1956-os magyar forradalom után nemzetközi színtéren próbálta felhívni a figyelmet a bebörtönzött magyar írókra. Foglalkozott a zsidó államalapítás időszakának ellentmondásaival (Mint éjjeli tolvaj), a kazárok és a kelet-európai zsidóság kapcsolatával (A tizenharmadik törzs), az antiszemitizmussal, a halálbüntetéssel, a forradalmi elmélet gyakorlatával.
Koestler egyre inkább elfordult a politikától, tudománytörténeti és alkotás-lélektani műveket írt. Alvajárók című monumentális könyve hatalmas tárgyi tudással vizsgálja Kopernikusz, Galilei és Kepler elméleteinek kialakulását, a tudós szerepét, felelősségét. Később a keleti misztikum fel sodródott; az Indiáról és Japánról írt párhuzamos esszéje, A lótusz és a robot a modernitás és a hagyomány viszonyát elemzi. Komolyan érdeklődött a parapszichológia iránt, és egyike volt az elsőknek, akik laboratóriumi körülmények között kipróbálták az LSD-t. A Parkinson-kórral és részleges leukémiával küszködő idős Koestler 1983. március 1-jén feleségével együtt követett el öngyilkosságot.
„Élete véget nem érő keresőút volt, könyvei ennek a kalandnak a krónikái” – írta Koestlerről Takács Ferenc irodalomtörténész, aki „a szellem garabonciásának” nevezte az írót.
1968-ban elnyerte az európai kultúrához való hozzájárulásért odaítélt dán Sonning-díjat, 1972-ben a Brit Birodalom Rendjének parancsnoki fokozatában (CBE) részesült.
2009 óta szobra áll a VII. kerületi Lövölde téren; Varga Imre szobrászművész egészalakos alkotása törött óralapon ülve ábrázolja az írót, aki 2005 óta a kerület posztumusz díszpolgára is.
Nyitókép forrása: AFP
