Posztumusz életműdíjjal ismerte el a Színházi Kritikusok Céhe Nádasdy Ádámot
Az idén márciusban elhunyt nyelvész, költő és műfordító, Nádasdy Ádám kapta a Színházi Kritikusok Céhének idei posztumusz életműdíját. A szervezet történetében ez mindössze a harmadik alkalom, hogy nem élő alkotót részesítenek ebben az elismerésben.
A Színházi Kritikusok Céhe minden évben egy zárt körű voksolás keretében ítélheti oda az életműdíjat. Ezt az elismerést olyan 65 év feletti alkotók kaphatják meg – legyen szó színészekről, rendezőkről, tervezőkről, dramaturgokról vagy más színházi szakemberekről –, akik kimagasló és igazolható módon gazdagították a hazai színjátszást. A díjazottak munkássága nemcsak a magyar nyelvű színház színvonalát emelte, hanem komoly hatást gyakorolt a jövő alkotógenerációinak képzésére és formálására is.
Bár a szervezet alapvetően élő művészeket díjaz, korábban már két alkalommal is döntöttek posztumusz elismerés mellett. 2019-ben Radnai Annamária dramaturgi és műfordítói tevékenységét, 2021-ben pedig Lengyel Anna dramaturgi, műfordítói és színházszervezői életművét tisztelték meg különdíjjal.
A céh június 30-i bejelentése alapján idén posztumusz életműdíjat adományoznak Nádasdy Ádámnak. A közkedvelt nyelvész, költő és műfordító idén március 29-én hunyt el.
„Nádasdy Kálmán operarendező, színházigazgató és Birkás Lilian operaénekes gyermekeként természetes lett volna számára valamilyen színházi karrier. De az ettől lehető legtávolabb eső foglalkozást választotta: nyelvtanár és nyelvész lett, tudós tanárember. Csakhogy a fátum cseles, és a kilencvenes években a magyar színház elkapta a menekülő fiú grabancát, aztán nem is eresztette soha többé. Nádasdy Ádám a Katona József Színház felkérésére lefordította a Szentivánéji álmot az 1994-es decemberi bemutatóra, majd a szöveg meg is jelent egy kis könyvecskében 1995-ben.
Tudósi és kritikusi körökben igazi skandalum volt az eset, mint ezt a Színház folyóiratban akkortájt megjelent írások is tanúsítják: »Hogy meri valaki ’lecserélni’ az Arany-fordítást? És épp a Katonában?« Ádám elegánsan állta a vihart, mindig kész volt a vitára, némi szemtelen mosoly kíséretében érvelt, hümmögött, ingatta a fejét – és fordított tovább.
Végül neki lett igaza.
Tizennégy Shakespeare-drámából készített színpadon remekül használható szöveget, ami a színészek »szájára van írva«, de ami ennél is fontosabb: kortárssá tette nekünk a több mint négyszáz éves költői-drámai nyelvet úgy, hogy közben pontos maradt az eredeti szöveg lényegéhez. (…) Katona József Bánk bánja, Vörösmarty Csongor és Tündéje, Madáchtól Az ember tragédiája is megjelent Nádasdy-átírással, jegyzetekkel, hogy a színház tanuljon belőle – aztán használja kénye-kedvére” – áll Pikli Natália laudációjában.
Címlapfotó: Nádasdy Ádám Szépíró-díjas, Artisjus irodalmi nagydíjas költő, nyelvész, műfordító otthonában 2019. június 17-én. Fotó: MTI/Keleti Éva
