A Kályha Kati után újabb ősbemutatóra készül a Radnóti Színház: a Don Carlost és a 451 Fahrenheitet is színpadra állító Nagy Péter István választása ezúttal Bartis Attila 2015-ben megjelent, A vége című művére esett. „Amikor először olvastam a regényt, éppen Prágában töltöttem hosszabb időt. Ahogyan a főszereplő kószál Budapest utcáin, ugyanúgy jártam végig én is Prága utcáit. Olyan volt, mintha ez a kívülálló megfigyelő szemléletmód átragadt volna rám. Egyből beleszerettem a könyvbe, tele van olyan témával, ami könnyűvé teszi az anyaghoz való személyes kapcsolódást. A történetet Szabad András elbeszélésében ismerjük meg. Őt a különböző életperiódusokban más-más színész játssza, akik folyamatosan kavarognak a történetben, hol reflektálnak, hol kiegészítik egymást. Ez gazdag játéklehetőséget rejt magában” – árulta el a készülő előadásról a rendező.
A Nyugalom című regényével az irodalmi életbe berobbanó Bartis Attila örömmel fogadta A vége színpadi adaptációjának ötletét, különösen, mivel – mint mondja – soha egy pillanatra sem merült fel benne, hogy ez valaha bárkinek is eszébe jutna. „Nemcsak a regény hossza, de a szerkezete miatt sem ez az a könyv, ami tűzön-vízen át színpadra kívánkozik, ezt gondoltam. Így aztán nem is várt vagy remélt, hanem váratlan öröm volt, amikor kiderült, hogy más erről mást gondol. Számomra akkor jó egy adaptáció, ha olyan, mint egy mag. Amiből teljesen új fa nő, de felismerhető benne az a fa is, amelyiknek a magjából lett. Magyarán, ha az előadás ötödik percében már elfelejtettem, hogy ezt én írtam, és visz magával, olyan helyekre is, ahol a regény írása közben nem jártam. Ez szerintem ilyen előadás lesz.”
A történet főhőse, Szabad András már gyerekkorában eldönti, hogy fotográfus lesz. Az ő objektívjén keresztül tekintünk vissza egy szerelem, egy család és egy ország egymást keresztül-kasul átfonó történetére. Szereplői sodródnak és döntenek, örökölt családi mintáikkal és traumáikkal mint démonokkal küzdenek, miközben a huszadik század második felének bezártságában egymás és egy szabadabb élet reménye felé nyújtóznak.
Szabad Andrást különböző életszakaszaiban három színész alakítja: László Zsolt, Porogi Ádám és Katona Péter Dániel egyetemi hallgató. Porogi Ádám szerint „Szabad András szabad akar lenni, de valamikor régen bezárult, ahogy a történelem átgázolt a családján. Mit kezd azzal az ember, hogy az apja börtönben volt, de nem azért, mert bűnöző; hogy a rokonait meggyilkolják, pusztán azért, mert nem felelnek meg az aktuális ideológiának; hogy végső soron a politika igazságtalansága miatt elárvul? Milyen helyeken keresi ezután a boldogságot?”
A történet másik központi alakja Zárai Éva, akit Szabad András a Városligetben egy fényképezőgép keresőjén át pillant meg először. Az őt alakító Lovas Rozi szerint igazi „titoknő”, akihez nehéz közel kerülni, megfejteni: „A regény, amely alapján készült a színpadi verzió, egyszemély-központú, mindenki más az elbeszélő szűrőjén keresztül látszódik, ezen kell áttörni a többi karakterhez. Éva életének egy bizonyos részét nem szeretné senkivel megosztani, inkább túllépne azon. Egy életrevaló, energiával és erotikával teli, intelligens, letaglózó nő lehetne, ha ezek a traumák nem lennének az élete részei. Titoknősége ebből az elásni vágyott gyerekkori traumából indul.”
A további karaktereket – szülőket, szerelmeket, barátokat, mentorokat, kis- és nagyhatalmú embereket – Kováts Adél, Rusznák András, Berényi Nóra Blanka, Bálint András, Pál András és vendégművészként Bata Éva kelti életre. A több mint 600 oldalas regényből Mikó Csaba készített színpadi adaptációt, a rendezővel és a dramaturg Sándor Júliával szoros együttműködésben. Schnábel Zita világítástechnikára építő díszletterve Wurk Ikona LED designer közreműködésével, Pattantyus Dóra jelmezei, valamint a Dargay Marcell és Csizmás András által jegyzett zene gondoskodik arról, hogy egy igazán innovatív, kortárs művet láthasson a színpadon a közönség március elejétől a Radnótiban.
Fotók: Dömölky Dániel / Radnóti Színház
