Zeneszerető családban született, több felmenője is tanult és játszott hangszeren. Tanárként végzett édesanyja a Zeneakadémia zongora szakára is járt két évig, újságíró és költő édesapja a Györffy Kollégium egyik alapítója, később igazgatója volt. A közös otthoni éneklés örömét már gyermekkorában megtapasztalta, így természetes volt, hogy szülei a Kodály Zoltán által elindított budapesti Lorántffy utcai ének-zenei általános iskolába íratták be. A kiváló zenepedagógusok mellett az intézményben megfordult a Kodály-módszer iránt érdeklődő Yehudi Menuhin, Pablo Casals, Dmitrij Sosztakovics és Benjamin Britten is.
Bár a zene a kezdetektől érdekelte, s az ének és a szolfézs mellett hétévesen hegedülni kezdett (első hangszerét nagyapjától kapta), előbb mégis a matematikát választotta. A szegedi tudományegyetemre iratkozott be, de hangszerét sem tette le. A beat generáció több tagjához hasonlóan őt sem hagyta érintetlenül a kor szelleme. Megismerkedett a Beatles, a Shadows zenéjével, zenekarok közelébe sodródott, lemezklubot szervezett. Szakdolgozatát A faktoranalízis és zenei alkalmazása címmel írta, arra keresve a választ, miként lehetne matematikailag megragadni a népdalok közötti rokonságot. Már ennek készítése közben, amikor kutatásai alkalmával eredeti énekes felvételeket hallott az MTA Népzenekutató Csoportjában, megfogta a népdal varázsa. Szakmájával a későbbiekben sem szakított, az MTA Pszichológiai Intézetének matematikus munkatársaként ment nyugdíjba.
1972 nyarán utazott először Erdélybe egyik építész barátjával. Ott megismerkedett Kallós Zoltán néprajzkutatóval, közelebbi találkozása a népzenével döntő hatással volt egész további életére. A következő évben baráti szívességként kísérte el későbbi zenésztársait, Hamar Dánielt és Csoóri Sándort a Népművészet Ifjú Mestere címért zajló megmérettetésre, s az ottani siker nyomán határozott úgy, hogy nyilvánosság előtt is hegedül, és életét a család, a munkahely és a zenélés „szentháromságában” tölti. Még ugyanabban az évben elindították a Muzsikus klubot a később törzshelyükké váló Fővárosi Művelődési Házban, ami idővel a hagyományos táncházak mintájául szolgált, és ahol az ének- és tánctanítás mellett egyéb programok is zajlottak.
A Muzsikás zenekar történetéről itt írtunk részletesen.
A Muzsikás nemcsak Budapesten, hanem az egész országban tartott alkalmi táncházakat, neve idővel külföldön is ismerősen és elismerten csengett. 1977-ben debütáló albumuk nyitotta meg a táncházmozgalom első hangzó dokumentumát jelentő Élő népzene lemezsorozatot is. (Keramikus végzettségű felesége, Kardos Mária készítette a zenekar első kiadványain és plakátjain visszaköszönő „három muzsikást”.) Az első amerikai turnéjukat 1990 tavaszán tartották, az igazi nemzetközi áttörést 1995-ös londoni fellépésük hozta meg számukra. Azóta is neves népzenei és világzenei fesztiválokon, színpadon és koncerttermekben lépnek fel, lemezeik világszerte kaphatók. Több közös albumot adtak ki Sebestyén Márta énekesnővel, később a moldvai születésű Petrás Mária csatlakozott hozzájuk a fellépéseken.
A kilencvenes évek végén, Csoóri Sándor kiválása után Sipos Mihály lett az együttes szellemi-zenei vezetője. Az 1998-ban megjelent Bartók-albumuktól kezdve – amely a népzenegyűjtő Bartók Bélát állította a középpontba – a klasszikus értékekhez való vonzódás és viszonyulás vált hangsúlyossá, a népzene és a klasszikus zene közti kapcsolódási pontokat keresve. Neves hazai és külföldi szólistákkal, kórusokkal és szimfonikus zenekarokkal, valamint kamaraegyüttesekkel is felléptek itthon és külföldön egyaránt. A zenekar évtizedek óta működtet gyerektáncházat a legkisebbeknek, az általános és középiskolások számára pedig rendhagyó énekórákat tartanak hangszerbemutatókkal.
Sipos Mihály munkásságának elismeréseként 1974-ben a Népművészet Ifjú Mestere címben részesült, a Muzsikás együttes tagjaként megkapta a Liszt Ferenc- (1995) és a Kossuth-díjat (1999), a Magyar Örökség, a Magyar Művészetért Díjat (2000), valamint a Prima Primissima díjat (2008). Ugyancsak 2008-ban – az európai zenekarok közül elsőként – az együttes elnyerte a népzene és világzene rangos nemzetközi elismerését, a Világzenei Vásár (World Music Expo) WOMEX-díját. 2010-ben Pro Cultura Újbuda kitüntetésben, 2016-ban Budapestért díjban részesült. 2013-tól a Magyar Művészeti Akadémia népművészeti tagozatának rendes tagja.
A zenélés mellett lelkes természetjáró és szakképzett gombász.
Péczeli Dóri és Sipos Mihály podcast-beszélgetésében a muzsikus így fogalmaz: „Az a különleges állapot, amit a zene létre tud hozni, nagyon sokszor pontosan az, hogy a szünet, a csönd telített lesz. Az ember eljut oda, ahova a zene elvezette.”
A beszélgetés itt hallgatható meg:
Fotó: Fohai Balázs / MTI
