Akik megtartanak minket – Pinkóczi Diána
Mindannyiunk életében vannak olyan emberek, akik valamilyen módon megtartanak minket: jelenlétükkel, tudásukkal, figyelmükkel vagy éppen azzal, hogy akkor is kapaszkodót nyújtanak, amikor mi magunk már nehezen találjuk azt. Sorozatunkban a segítés kultúrájáról beszélgetünk azokkal, akik hivatásuk révén mások támaszává válnak. A most következő interjúban Pinkóczi Diánával, a jövőre húszéves Mancs a Kézben Mentőkutyás Egyesület vezetőjével beszélgetünk.
Hogyan és milyen küldetés mentén alapult az idén húszéves Mancs a Kézben Mentőkutyás Egyesület?
Az egyesület a jelenlegi formájában lesz húszéves. Fontos hozzátennem, hogy más keretek között jóval régebb óta foglalkozik a szervezet kutyás mentéssel. Menet közben sok változás történt, de nagyjából tizenöt éve tartjuk a mai formánkat, együttműködési keretünket, önkénteslétszámot.
A küldetésünk az, hogy hasznos tevékenységet végezzünk a mentőkutyákkal, segítsük a társadalmat. Önkéntesekkel dolgozunk, akik egy olyan aktívabb kutyát választottak a család tagjaként, akit szeretnek, és akivel segíteni szeretnék az embereket akár földrengés, akár erdőben való eltűnés vagy gázrobbanás következtében történt épületomlás esetén.
Miként alakult ki az önkéntes koncepció és a szabadidejét mások segítésének szentelő csapat?
Az önkéntességnek nagy múltja van szerte Európában – Magyarországon még gyerekcipőben járunk, de igyekszünk kivenni a részünket az önkéntesség népszerűsítéséből bármilyen területen. A honlapunk nyitómondata az, ami a legjobban jellemez minket és az önkénteseink szemléletét. Így hangzik: „Kutyás. Élet. Mentés.”, valamint egy Henry Ford-idézet, ami így hangzik: „Többet tenni a világért, mint amennyit a világ tesz érted.” Nem tekintünk magunkra hősként, sőt. Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon kellemetlenül tudjuk érezni magunkat, amikor hősöknek neveznek minket.
Mi pusztán szeretnénk hasznosan és hatékonyan tölteni a szabadidőnket azzal a négylábú társsal, akit kaptunk az élettől, és aki a csapat által mentőkutyává képződött ki. Mi ezért nem kapunk fizetést, munka mellett csináljuk mindezt a saját pénzünkből, saját szabadidőnkből.
Hogyan bírjátok lelkileg ezt a kemény, megterhelő munkát?
Mentés közben, éles helyzetben a kutyával való közös munkára koncentrálunk annak érdekében, hogy minél hamarabb megtaláljuk az eltűnt személyt. Ott nincs alkalom és lehetőség arra, hogy lelkileg meggyötört legyek. A kutyára és a mentés sikerére kell koncentrálni annak érdekében, hogy minél nagyobb területet le tudjunk keresni, minél hamarabb megtaláljuk azt, aki eltűnt. Ezt követően csapatszinten kibeszéljük, kiértékeljük, hogy ki mit látott, mit tapasztalt. A szabadidőnkben egymás között ventiláljuk ki az esetleges problémákat, mindenki a habitusához mérten. Ha pedig szükség van rá, külső segítséget kérünk.
Lehet jelentkezni hozzátok segítőnek?
Igen, folyamatosan fogadunk önkénteseket, kutyával és kutya nélkül is lehet jelentkezni hozzánk. Amire szükség van a velünk való munkához: elhivatottság, sok idő, energia és szorgalom.
Milyen területeken bevethetők a mentőkutyák?
A területkutató kutyák erdőben keresnek. A romkutató kutyák az összedőlt épületek, romok alatt. A nyomkövető „mantrailing” kutyák egy adott ember, egy adott szag nyomvonalát követik erdőn, mezőn, lakott területen belül. Minden kutya emberkeresésre vethető be. Ez a folyamat úgy indul, hogy kiérünk a helyszínre, levesszük róluk a pórázt, és azt mondjuk: személy keresd! Ők szimatolnak, bejárják a területet, és ahol megérzik az élő ember szagát, ugatással jeleznek – addig ugatnak, amíg odaérünk hozzájuk.
Milyen konkrét esetet emelnél ki példaképp?
A 2023-as törökországi földrengést, ahol a csapat egy része egy hetet, a másik fele tíz napot tartózkodott kint. Hatalmas terület károsodott, különböző omlástípusokkal. Lehetőségünk volt külföldi kollégákkal, csapatokkal együtt dolgozni. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk, amiket aztán a következő mentések során tudtunk hasznosítani.
Hogyan képezitek a kutyákat?
Több része van a képzéseknek. Kedd esténként van egy fegyelmező, akadályos, közös tréningünk a soroksári kiképzőpályánkon, szombat és vasárnap reggeltől pedig a keresőmunkákat gyakoroljuk. Ilyenkor kimegy az egész csapat, egyesével vesszük ki a kutyákat, egyesével dolgozunk velük. Kiskutyák esetében kialakítjuk bennük az érzést, hogy szeressék az embereket, hiszen őket kell majd megkeresni az erdőben. Az embertől félő kutya kevésbé jó és megbízható mentő, hiszen nem tud magabiztosan fellépni éles helyzetben.
Ezt követően megtanítjuk nekik, hogy a kereséstől függetlenül ugatással jelezzenek ülő, fekvő embert. Megtanítjuk nekik, hogy fegyelemből induljanak előre, pontosan oda, ahova mi mutatjuk nekik. Az előremenetel és a keresés megtanítását követően összekapcsoljuk a keresést az ugatásos jelzéssel.
Mi is egy ilyen romváros megvalósításán dolgozunk, aminek Ócsa fog helyet adni. Bízom benne, hogy az elmúlt húsz év eredményei, munkája, az idő során kiépült kapcsolatok, valamint a minket támogatni vágyó emberek – akik a honlapunkon lévő opciókon keresztül tudnak mellénk állni – segítségünkre lesznek abban, hogy megvalósuljon ez a tréningközpont.
Mi az alapja a kutyákkal való gördülékeny, szimbiotikus együttműködéseteknek?
Az, hogy a kutya családtag. Nem telephelyen vagy kennelben élnek, hanem a gazdájukkal együtt, a lakásban. Ez nagyon fontos az alapvető szocializációhoz. Erre szükségünk van, hiszen nagyon sokat utazunk a világban, és a jól szocializálódott kutyákkal nincs gond az utazás során, nincs gond a szállodában és étteremben való tartózkodás közben. Bevetés, pihenés és töltődés közben éppúgy társak vagyunk.
Hogyan tudnak a kutyák egyik pillanatról a másikra labdarágcsálásból emberkereső vagy embermentő üzemmódra váltani?
Nagyon hollywoodi lenne, ha tudatosan azért dolgoznának, hogy életet mentsenek. A kutyák ezt nem súlyos feladatként fogják fel, ők a jutalomért, a játékért, az elvégzett munka után járó dicséretért dolgoznak.
Milyen kutyából lehet jó mentőkutya?
Ha a gazda elég szorgalmas és kitartó, akkor – a szélsőséges eseteket kivéve – nagyjából bármelyikből. Két évtizednyi rutin és tapasztalat van mögöttünk, nagyon sokféle típusú és fajtájú kutyával találkoztunk. Fontos, hogy a kutya jól motiválható legyen élelemmel és játékkal, ne féljen a hirtelen történésektől, zajoktól, és ne féljen az emberektől, nyitott legyen az emberek irányába. Tudatosan választjuk ki a mentőkutyáinkat, ennek része a tenyésztő és maga az egyed kiválasztása.
Ugyanakkor vannak nálunk olyan kutyák, akik befogadott, mentett kutyaként kerültek az önkéntes mentőkutya-vezetőhöz, és ők is nagyon szép eredményeket érnek el. Viszont az ő esetükben vannak bizonyos nehézségek, amik abból fakadnak, hogy nem ismerjük a kutya múltját, származását és traumáit. Ezért szeretünk elsősorban tenyésztőtől vásárolni kutyát, az alapoktól mellettük lenni, támogatni őket, amíg levizsgáznak, megszerzik az összes minősítésüket és bevethető mentőkutyává válnak. Ez körülbelül két-három éves korukra történik meg.
Ezt követően nagyjából tízéves korukig mentenek, plusz-mínusz pár év az egészségi állapotuktól függően. Ezután a boldog nyugdíjas évek következnek: családi kedvencként folytatják az életüket, kanapén fekszenek, finom falatokat rágcsálnak, és nyáron az a legnagyobb problémájuk, hogy melyik vízpartról csobbanjanak a vízbe úszni.
Fotók: Csiki Vivien/Kultúra.hu
| Szerinted a segítség inkább kötelesség, felelősség vagy ajándék? |
| Felelősség. |
|
Mi az a tévhit a segítő munkáról, amit szeretnél eloszlatni? |
|
A hősszindróma. A segítők nem hősök, hanem hús-vér emberek. |
| Szerinted miért fontos, hogy ne csak egyéni jó szándékból segítsünk, hanem kultúrát építsünk köré? |
| Azért, mert mi is kaptuk valakitől a tudást, a megszerzett tapasztalatok alapján építettük fel a saját tudásunkat. Szeretnénk mindezt továbbadni annak érdekében, hogy az utánunk következő generáció már ne onnan kezdje az utat, ahonnan mi, hanem onnan, ahova mi felépítkeztünk, és onnan tudja továbbfejleszteni magát, a kutyát, az ezzel foglalkozó társadalmat. |
| Ha a segítésnek lenne egy üzenete a következő generációk számára, mi lenne az? |
| Szorgalom, kitartás, energia. |