RATOTI_ZOLTAN_CSV_13.jpg

Rátóti Zoltán: Amikor elköszönök egy szereptől, el is engedem

Milyen igaz címmel a napokban jelent meg Rátóti Zoltán Kossuth-díjas színművész új albuma, melynek dalverseit a szintén Kossuth-díjas Müller Péter Sziámi írta. Az album címadó dala eljátszik azzal, hogy egy felhő épp olyan, mint egy teve, később pedig halra emlékezteti az előadót. Egy biztos: leginkább egy CD-lemezre emlékeztet, aminek március 30-án a Nemzeti Színház stúdiójában lesz a hivatalos lemezbemutatója. Rátóti Zoltánnal beszélgettünk.

Vikidál Gyula óta tudjuk, hogy a színházat szinte lehetetlen összeegyeztetni a rock and roll karrierrel. Nem vágytál arra, hogy nagyobb energiát tegyél a turnézásba, hogy jobban kifuttasd a dalaidat?

Tudomásul vettem, hogy nem lehet „betörni” a rock világába, picinyke szeletet lehet csak kihasítani a turnék és koncertek sokaságából, egy színész számára, aki nem lett rocker, csak szeretett volna az lenni, mint oly sokan mások.

Már egy ideje együtt dolgozol Müller Péter Sziámival. Milyen munkamódszerrel készült az új anyag, és volt-e eltérés most abban, ahogy a korábbi albumok készültek?

Sziámi azon kevesek közé tartozik, aki elfogadja és kíváncsi az úgynevezett zenei ötleteimre, vagyis bizalommal van felém. Az átküldött ötleteimre egy-két napon belül érkezik szöveg. Az előző két lemez anyagánál is így volt, és biztosan így fog ez működni a jövőben is.

Az album nagyon ravaszul utal Neil Youngra, életed egyik meghatározó előadójára, az album hangmérnöke, zenei rendezője Jung Norbert… Ez valódi név, vagy egy tiszteletkör Neil Youngnak?

Véletlen, hogy éppen mostanság kezdett Sziámi együtt dolgozni a stúdiójában Jung Norberttel, aki nemcsak kitűnő hangmérnök, de nagyszerű gitáros és zenei mindentudó. Nem véletlenül lett a zenei rendezője is a lemeznek. Először én is azt hittem, ez poén Sziámi részéről, ismerve Young-mániámat, de valóság, aminek nagyon örülök, így minden erőszakoltság nélkül Young–Jung jelen van a lemezemen. A borító felhőmotívumát grafikus barátom, Németh Levente a lemez címadó dalára dolgozta ki.

A coveren és a hátsó borítón is látható egy-egy felhőből formált emberi arc. Ezek nehezen kivehetőek… Te vagy és Müller Péter Sziámi?

Igen, ez volt a szándék.

Míg a nagy példakép, Neil Young dalai sok esetben „koszos” demószerű hangzással jelentek meg, addig a te dalaid hangképe tiszta. Nem vágytál arra, hogy te is olyan kiszámíthatatlan és pimasz legyél a színpadon, mint amilyen Young volt?

Mivel nem vagyok képzett zenész, ezért a bátorságom sem alakult ki a zenei pimaszsághoz. Ez már így marad.

Néhány év eltéréssel kaptatok Sziámival mindketten Kossuth-díjat. Legalább vicc szintjén reagáltatok erre? Hogy ez akkor most a Kossuth-klub…

Sziámi Kossuth-díjat kapott, rá néhány napra volt egy koncertem, ahová ő is eljött és Ákos is. Akkor azzal poénkodtam a színpadról, hogy a teremben az egy főre jutó Kossuth-díjasok aránya igen hízelgő. De a Kossuth-klubnak te vagy a névadója, használni fogom.

A „rockzenei bemutatkozásod” Szörényi és Bródy nagy sikerű Kőműves Kelemenjében volt 1981-ben. Ezután írta a szerzőpáros az István, a királyt. Nem sajnálta a kitűnő színészekből álló kollektíva, hogy Szörényiék új gárdával készítették el az 1983-ban bemutatott rockoperát?

Amikor elköszönök egy szereptől, el is engedem.

Az album alapvetően a te játékodra épül, Jung Norbert gitáron és ütőhangszereken, míg Tóth Márton szintén ütőhangszereken működik közre. Eleve azt akartad, hogy különféle terekben lemezminőségben szólaljon meg az album?

Egy szál gitáros lemeznek indult, aztán „meghatott”’, hogy a dalok elindították Norbi zenei fantáziáját, így feldúsult a hangszerelés, amit egyáltalán nem bánok. A koncepció része, hogy mely dalok maradtak egygitáros dalok.

Amikor Müller Péter dalait zenésíted meg, könnyen vonatkoztatsz el Péter dal- és gondolatritmusaitól vagy a Sziámi zenéitől?

Nem én zenésítem meg Sziámi szövegeit, ő tölti megy az én dallamaimat, akkordjaimat gondolattal, érzelemmel. Egy-két kivételtől eltekintve soha nem írtam meg neki, mire gondoltam, mit éreztem a zenei ötlet megszületésekor. Ő megérzi és megfogalmazza. Ez is egy óriási kapocs a közös munkában.

Annak idején kuplékat is énekeltél, még Törőcsik Marival is a Cher madame-ot… Szóval a képzett hangot ilyenkor ledobod, mint „ruhát mások a boldog szerelemben”?

A képzett hangról mindig álmodoztam, szerintem nincs mit ledobnom.

Mi a terved 2026-ban a Milyen igaz albummal? Hol mutatod be? Belefér esetleg egy turné?

Március 30-án a Nemzeti Színház stúdiójában lesz a hivatalos lemezbemutató. Egyébként a Déryné-programban „lehívható” a koncertem „RZ65” címmel. Már van néhány felkérés, boldog lennék egy turnétól, beleférne...

Fotók: Csiki Vivien/Kultúra.hu

Ez is érdekelheti

Cservenka Edit: Ha a kép rögtön mindent elmond, könnyű továbblépni róla

Élénk színek, plasztikusan megfestett testtöredékek, egymásba forduló formák: Cservenka Edit képein az érzékiséghez rendre valamiféle sejtelmesség társul. A figurák környezetükbe olvadnak, a testrészek kapcsolatai nehezen kibogozhatók, a látvány az absztrakció és a felismerhetőség között mozog. Festészetének egyik alapvető kérdése, hogyan alakul az identitásunk mások között, és mennyit őrzünk meg magunkból az alkalmazkodás során. A Székesfehérváron élő alkotóval a kerámiától a festészetig vezető útról, az erotikus témák felvállalásáról és az anyasággal átalakuló munkáról beszélgettünk.

Steven Balogh: Annyiszor megtört az élet, hogy nehéz volna elszállni magamtól

Balogh István Vilmos – ahogyan a nemzetközi művészeti szcéna ismeri, Steven Balogh – pályája a performansz, a konceptuális művészet és a body art felől indult. Az 1980-as évek közepén politikai menekültként hagyta el Magyarországot. Gyerekkori agyagozásról, a New York-i felemelkedésről, valamint arról beszélgettünk, miért jelent számára évtizedek múltán is egyfajta köldökzsinórt Szentendre.

Görög László: Nem a főhős változik, hanem a néző

Görög László adja elő a Thália Színházban Az ember, akit Ovénak hívnak című monodrámát, amely a svéd Fredrik Backman regényéből készült. Zayzon Zsolt rendezésében egyetlen színészt látunk a színpad minimalista díszletei között, aki egy mogorva svéd nyugdíjast személyesít meg. A darab címszereplőjével beszélgettünk.

Málik Irén: Divatok jöttek, mentek, én maradok

A római sírkövekben, az umbriai templomokban és a kertben egymásra dobált fákban egyaránt talál olyasmit, amiből inspirációt nyer. Több mint öt évtizede dolgozik, ebből több mint negyven éve visszatérő vendége a Kecskeméti Alkotóháznak. A pályakezdésről, a saját útjához való ragaszkodásról és arról beszélgettünk, hogyan írhatja át egy szekrényből kieső vörös gombolyag az eredeti tervet.