RATOTI_ZOLTAN_CSV_13.jpg

Rátóti Zoltán: Amikor elköszönök egy szereptől, el is engedem

Milyen igaz címmel a napokban jelent meg Rátóti Zoltán Kossuth-díjas színművész új albuma, melynek dalverseit a szintén Kossuth-díjas Müller Péter Sziámi írta. Az album címadó dala eljátszik azzal, hogy egy felhő épp olyan, mint egy teve, később pedig halra emlékezteti az előadót. Egy biztos: leginkább egy CD-lemezre emlékeztet, aminek március 30-án a Nemzeti Színház stúdiójában lesz a hivatalos lemezbemutatója. Rátóti Zoltánnal beszélgettünk.

Vikidál Gyula óta tudjuk, hogy a színházat szinte lehetetlen összeegyeztetni a rock and roll karrierrel. Nem vágytál arra, hogy nagyobb energiát tegyél a turnézásba, hogy jobban kifuttasd a dalaidat?

Tudomásul vettem, hogy nem lehet „betörni” a rock világába, picinyke szeletet lehet csak kihasítani a turnék és koncertek sokaságából, egy színész számára, aki nem lett rocker, csak szeretett volna az lenni, mint oly sokan mások.

Már egy ideje együtt dolgozol Müller Péter Sziámival. Milyen munkamódszerrel készült az új anyag, és volt-e eltérés most abban, ahogy a korábbi albumok készültek?

Sziámi azon kevesek közé tartozik, aki elfogadja és kíváncsi az úgynevezett zenei ötleteimre, vagyis bizalommal van felém. Az átküldött ötleteimre egy-két napon belül érkezik szöveg. Az előző két lemez anyagánál is így volt, és biztosan így fog ez működni a jövőben is.

Az album nagyon ravaszul utal Neil Youngra, életed egyik meghatározó előadójára, az album hangmérnöke, zenei rendezője Jung Norbert… Ez valódi név, vagy egy tiszteletkör Neil Youngnak?

Véletlen, hogy éppen mostanság kezdett Sziámi együtt dolgozni a stúdiójában Jung Norberttel, aki nemcsak kitűnő hangmérnök, de nagyszerű gitáros és zenei mindentudó. Nem véletlenül lett a zenei rendezője is a lemeznek. Először én is azt hittem, ez poén Sziámi részéről, ismerve Young-mániámat, de valóság, aminek nagyon örülök, így minden erőszakoltság nélkül Young–Jung jelen van a lemezemen. A borító felhőmotívumát grafikus barátom, Németh Levente a lemez címadó dalára dolgozta ki.

A coveren és a hátsó borítón is látható egy-egy felhőből formált emberi arc. Ezek nehezen kivehetőek… Te vagy és Müller Péter Sziámi?

Igen, ez volt a szándék.

Míg a nagy példakép, Neil Young dalai sok esetben „koszos” demószerű hangzással jelentek meg, addig a te dalaid hangképe tiszta. Nem vágytál arra, hogy te is olyan kiszámíthatatlan és pimasz legyél a színpadon, mint amilyen Young volt?

Mivel nem vagyok képzett zenész, ezért a bátorságom sem alakult ki a zenei pimaszsághoz. Ez már így marad.

Néhány év eltéréssel kaptatok Sziámival mindketten Kossuth-díjat. Legalább vicc szintjén reagáltatok erre? Hogy ez akkor most a Kossuth-klub…

Sziámi Kossuth-díjat kapott, rá néhány napra volt egy koncertem, ahová ő is eljött és Ákos is. Akkor azzal poénkodtam a színpadról, hogy a teremben az egy főre jutó Kossuth-díjasok aránya igen hízelgő. De a Kossuth-klubnak te vagy a névadója, használni fogom.

A „rockzenei bemutatkozásod” Szörényi és Bródy nagy sikerű Kőműves Kelemenjében volt 1981-ben. Ezután írta a szerzőpáros az István, a királyt. Nem sajnálta a kitűnő színészekből álló kollektíva, hogy Szörényiék új gárdával készítették el az 1983-ban bemutatott rockoperát?

Amikor elköszönök egy szereptől, el is engedem.

Az album alapvetően a te játékodra épül, Jung Norbert gitáron és ütőhangszereken, míg Tóth Márton szintén ütőhangszereken működik közre. Eleve azt akartad, hogy különféle terekben lemezminőségben szólaljon meg az album?

Egy szál gitáros lemeznek indult, aztán „meghatott”’, hogy a dalok elindították Norbi zenei fantáziáját, így feldúsult a hangszerelés, amit egyáltalán nem bánok. A koncepció része, hogy mely dalok maradtak egygitáros dalok.

Amikor Müller Péter dalait zenésíted meg, könnyen vonatkoztatsz el Péter dal- és gondolatritmusaitól vagy a Sziámi zenéitől?

Nem én zenésítem meg Sziámi szövegeit, ő tölti megy az én dallamaimat, akkordjaimat gondolattal, érzelemmel. Egy-két kivételtől eltekintve soha nem írtam meg neki, mire gondoltam, mit éreztem a zenei ötlet megszületésekor. Ő megérzi és megfogalmazza. Ez is egy óriási kapocs a közös munkában.

Annak idején kuplékat is énekeltél, még Törőcsik Marival is a Cher madame-ot… Szóval a képzett hangot ilyenkor ledobod, mint „ruhát mások a boldog szerelemben”?

A képzett hangról mindig álmodoztam, szerintem nincs mit ledobnom.

Mi a terved 2026-ban a Milyen igaz albummal? Hol mutatod be? Belefér esetleg egy turné?

Március 30-án a Nemzeti Színház stúdiójában lesz a hivatalos lemezbemutató. Egyébként a Déryné-programban „lehívható” a koncertem „RZ65” címmel. Már van néhány felkérés, boldog lennék egy turnétól, beleférne...

Fotók: Csiki Vivien/Kultúra.hu

Ez is érdekelheti

Saly Noémi: Minden szakácskönyvet ihletforrásként használok

Budapest nagy tudású krónikása, kultúrtörténész, muzeológus. A francia irodalom egyetemi oktatója. Műfordító. Író. De leginkább talán egy utánozhatatlan jelenség, aki bármiről beszél és ír, bámulatos műveltségével elvarázsolja a közönségét, és akinek a magyar gasztronómia is sokat köszönhet – Cserna-Szabó András ezúttal Saly Noémivel beszélgetett.

Tamás Lóránt aranyműves, aki nem csupán órákkal, hanem időkapszulákkal foglalkozik

Műhelyében az aranyműves- és az órásszakma találkozik. Itt kapnak új testet olyan szerkezetek, amelyekből ma már alig elérhető egy-egy darab a világon. Tamás Lóránt aranyművesnél, a Fabergé magyarországi partnerénél, a Tamas L’orant márka alapítójának alkotóműhelyében jártunk.

Knyihár Amarilla: Egyszerre éljük át a szépséget és a veszélyeztetettséget

Knyihár Amarilla festészetében a látszólag távoli korszakokat ugyanaz a kérdés kapcsolja össze: mi történik a látvánnyal, amikor valamilyen felületen keresztül nézzük? Szentendre és a Papsziget folyton változó tájai azóta is meghatározó kiindulópontjai, képei ugyanakkor belső tájak is.

Akik megtartanak minket – Tóthné Almássy Monika

Mindannyiunk életében vannak olyan emberek, akik valamilyen módon megtartanak minket: jelenlétükkel, tudásukkal, figyelmükkel vagy éppen azzal, hogy akkor is kapaszkodót nyújtanak, amikor mi magunk már nehezen találjuk azt. Sorozatunkban a segítés kultúrájáról beszélgetünk azokkal, akik hivatásuk révén mások támaszává válnak. Vendégünk ezúttal Tóthné Almássy Monika, a tanulás gyógyító erejének teret adó KórházSuli alapítója.