Szalay Fatima: Meg kellett tanulnom nem mások sikerein vagy kudarcain keresztül mérni magam
A fiatal énekes, Szalay Fatima, az amor fati énekesnője egyszerre őrzi a hagyományt és keresi a saját hangját. Beszélgettünk inspirációról, gyászról és alkotásról, zenekari együttlétezésről, valamint arról is, mit jelent számára az amor fati – a sors szeretete.
Hogyan talált rád a népzene, mi határozta meg a találkozásodat a műfajjal?
Nem zenészcsaládból jövök. Az egyik nagynéném népzenekutató, ő vitt el gyerekkoromban a barátnőjéhez, Fábián Évához, aki az óbudai zeneiskolában tanít, és aki aztán a legfontosabb mesterem lett. Kicsi koromtól nála tanultam, egészen a Zeneakadémia kezdetéig.
Érdekes rétege az identitásomnak, hogy engem kisbaba koromban örökbe fogadtak, és talán éppen ez a kettősség teszi számomra különösen izgalmassá a magyar népzenéhez és más népek zenéjéhez való kapcsolódást. Származásomat tekintve félig magyar, félig talán afgán vagyok, de ilyen kulturális referenciáim egyáltalán nincsenek. A szüleim mélyen ismerik és szeretik a magyar és az európai kultúrát, irodalmat, és ebbe ágyaztak bele egészen kicsi koromtól kezdve.
Voltak olyan énekesnők, akik különösen nagy hatással voltak rád?
Három énekest tudok teljes bizonyossággal mondani.
Az első Janis Joplin. A zenéje egyáltalán nem hasonlít arra, amit csinálok, mégis 12-13 éves korom óta hatalmas rajongója vagyok. Nem tudom pontosan megmagyarázni, miért, de az a felforgató erő, őszinteség, ami belőle áradt, mélyen hatott rám.
A második Ujj Zsuzsi, a Csókolom zenekar énekese, őt is már évek óta személyesen ismerem és borzasztóan szeretem. Teljesen más műfajban alkot – alternatív, performatív, avantgárd –, de iszonyú erősen hatott rám a munkássága. Volt egy közös koncertünk a Fonóban, ahol együtt is énekelhettem vele.
A harmadik Palya Bea, akivel az Artisjus 2025-ös dalszerző mentorprogramjában dolgozhattam együtt. Kamaszkorom óta szeretem őt, de a közös munka különösen izgalmas és hasznos volt. Hatalmas szabadságtudata van, és én is keresem a saját szabadságomat. Jó ilyen szabad nőkkel, szabad emberekkel beszélgetni.
Ez a három nő él a fejemben – mindhárman más irányból, de meghatározóan hatottak rám.
Mit jelent számodra a zene?
Bármennyire klisésen is hangzik, a zene számomra létmód. Nagyon sokat énekelek egyedül is, zárt ajtók és ablakok mögött.
Nagy váltás volt, amikor tizennyolc évesen eldöntöttem, hogy a Zeneakadémiára megyek. Ami addig a legönfeledtebb örömforrás volt, abból hirtelen iszonyú sok stressz és teljesítménykényszer, a szeretett hobbiból és szabad közösségből egy furcsa versenyszféra lett.
Megtanultam – és ma is tanulom – a saját határaimat. Kialakult egyfajta védőpajzs bennem, és elkezdtem megtanulni nem mások sikerein vagy kudarcain keresztül mérni magam. Amikor már nem irigységgel, hanem örömmel tudtam fordulni a gyönyörű, tehetséges énekesnőtársaim felé, az felszabadító érzés volt. Nagy belső munka áll mögötte.
Az utóbbi időben saját dalokat is írsz. Hogyan indult ez a folyamat?
Az elmúlt egy-két évben kezdtem el komolyabban dalszövegeket írni. Furcsa kimondani, de ez szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy bő egy éve meghalt az édesapám. Ez hatalmas veszteség volt az életemben, és valamiért megnyitott bennem egy kaput a szövegírás felé.
Közben harmincéves lettem, és ez is egyfajta válaszvonal volt. Az első harminc év minden örömével, fájdalmával, szerelmeivel és a gyásszal mintha egyszerre torlódott volna össze bennem. Ebből bomlott ki az írás, a személyesség, a következő években meglátjuk, mi lesz ebből.
Min dolgozol jelenleg, mi tölti ki leginkább az alkotói energiáidat?
Több dal terve van most is a fejemben. A szövegeket nagyrészt egyedül írom – ez alapvetően magányos folyamat, vagyis van egy fekete macskám, ő nagyon jó társaság ebben.
Az egyik készülő dal munkacíme Budapesti dal. Már egy éve írom, egyfajta szerelmi térkép a számomra emblematikus budapesti helyekről, benne van a sok biciklizés a rakparton, a körúton, és a tekerés közbeni folyamatos éneklés. A Rózsa utcára néz az ablakom, innen született ez a néhány sor:
Ha nem tudod, rózsám, hol lakom,
Gyere velem, majd megmutatom,
Ott lakom a Rózsa utcánál,
Rögtön ott lehetünk egymásnál.
Szív utcában van egy kávézó
Bennem a szerelem bimbózó
Kikéred a kávéd feketén
Minden izgalmas az elején.
De ha elmégy, vígyʼ el magaddal,
Hálófülkés, hosszú vonattal,
Visszajönni úgyse leszek rest,
A jegyemen legyen Budapest!
Egy másik dal, a Mon ami már koncerteken is elhangzik, a dallam néhány balkáni témából áll össze, vannak benne francia sorok, a bretagne-i élményeimből táplálkozva. Terveim szerint nyár elején jelenik meg.
Egy zenekar élő közeg, hogyan dolgoztok együtt? Hogyan működik ma az amor fati zenekar?
A zenekarunk picit olyan, mint egy élő test, folyton változik, pulzál. Nagyon sokáig azt gondoltam, hogy a zenészek örök társak és együtt halunk meg, de kiderült, hogy ez nem így működik. Az élet sokszor új helyzetek elé állít, és el kell fogadni a változást.
A Zeneakadémián ismerkedtünk meg, van, akivel tíz éve zenélünk együtt, mások később csatlakoztak. Danhauser Palkó, kedves hegedűsöm Erdélybe költözött, helyette most Biszak Bence érkezett, de Kónya Előd is zenélt velünk.
Szintén újonnan csatlakozott hozzánk Korbeli Ferenc Feci is, aki jazzgitárosként új színt hoz a zenekarba, de Thorpe Gáspárral és Dénes Ábellel is dolgozunk alkalmanként. Stabil mag Bálint László Domonkos Dombi brácsás, Tóth Máté nagybőgős, Avas Bendegúz klarinétos és Szlama László kobzos.
Más népek zenéje és más műfajok, a jazz, a kortárs zene is nagyon inspiráló számomra. Az általam végtelenül szeretett népdaléneklés a színpadon bizonyos értelemben statikus műfaj: kevés dinamika, erős hagyományos keretek jellemzők rá. Ebből kilépni izgalmas és nehéz, de egyben felszabadító. Közben persze félek, hogy ki mit mond, de úgysem tudtam sosem besimulni, úgyhogy csak éneklek, ahogy épp jön.
Mit adott számodra az NKA Halmos Béla Program?
Az NKA Halmos Béla Program pályázatának elnyerése számomra annak az elismerése volt, hogy amit csinálok, annak helye van a közösségben. Fiatal zenészként, alkotóként ez hatalmas megerősítés.
A támogatásból készülhetett el 2023-ban, a Hangvető gondozásában az első lemezünk, és rengeteget tanultam a lemezkészítés folyamatáról. A lemez 2024-ben felkerült a World Music Charts The Year 2024-es listájára, amely globálisan a népzenei, világzenei albumokat rangsorolja. Fontos volt megélni, hogy amit létrehozunk, az értékes, és érdemes arra, hogy szélesebb közönséghez is eljusson.
2025 tavaszán és nyarán voltunk Németországban, Ausztriában és Csehországban, így belföldi fesztiválok mellett külföldi világzenei fesztiválok színpadán is zenélhettünk, ami hatalmas öröm volt nekem.
Az amor fati, úgy tudom, nem a te művészneved, hanem a zenekar neve és az első lemezetek címe is ez. Mit jelent ez a kifejezés, miért ezt választottad?
Esztétika szakot is végeztem, ott találkoztam ezzel a nietzschei fogalommal, amit úgy tudnék lefordítani, hogy a sors feltétel nélküli elfogadása és szeretete. Benne van az „amor”, a szerelem, ami a népdalok – de a saját dalaim, dalaink – egyik központi eleme is. És hát benne van a becenevem is. Így számomra három jelentésű ez a név.
A paraszti hitvilágban a kimondott szónak ereje van, és bár nem tudok mindig az amor fati ethosz szerint élni, és gyakran elbukom benne, de hiszek abban, hogy ha sikerül magamra alkalmazni ezt a fogalmat, akkor ebbe az irányba formál majd engem.
Címlapfotó: Fedor Ilka
