1. Voith Ági – Sanzon az atomháború után
Apokaliptikus lejátszási listánk bemelegítő tétele a magyar tánczene és a beatzene közötti átmeneti korszakból származik, egészen pontosan 1967-ben adta közre a Qualiton kiadó. Bár ebből az időszakból a közemlékezet sok derűs-romantikus alkotást tart számon, szóban forgó dalunk kivételt képez: az atomháború fenyegetésének árnyékában kihalt utcákról és egy köddé váló, rejtélyes alakról énekel Voith Ági. Egyedülálló – és méltatlanul elfeledett – popkulturális lenyomata ez a múlt századi hidegháborús közérzetnek.
2. Péterfy Bori & Love Band – Szikra
Mikor a világvége-hangulatról esik szó napjainkban, a legtöbbeknek azonnal a 2020-as és 2021-es év ugrik be először. Bár szerencsére már kellő távolságra került tőlünk a világjárvány miatti bezártság érzése, még mindig hátborzongató belegondolni, hogy életünkben egy olyan globális krízist megtapasztalhattunk, amelynek nyomán valóban más hely lett a bolygónk, mint azelőtt. Ez a közös trauma természetesen leképeződött a „Covid-korszak” alkotásain is. A Szikra Péterfy Boriék azonos című, 2020-ban megjelent lemezéről származik, amely a pandémia miatt négy fal közé szorított, elfojtott energiák kipattanását foglalja dalba.
Abban az időben azért is volt kifejezetten üdítő meghallani a Szikrát, mivel nem a magány és a félelem szülte rezignáltságot állította témájaként – maga a koronavírus nem is jelenik meg egyértelműen a dalban. Sokkal inkább forradalmi hangulatot artikulál, és az önpusztító káosz képét mutatja fel, de mozgásra is ösztönöz. A tehetetlen lehangoltság helyett a düh levezetésére sarkall.
3. Bob Dylan – All Along the Watchtower
Bár a dal Hendrix-féle feldolgozása vált közismertté – nem érdemtelenül, hiszen a könnyűzene történetének egyik legjobb gitárszólója hallható benne! –, Bob Dylan eredeti verziója is figyelemre méltó, főleg, ha a világvége torkában állva szeretnénk háttérzenét találni a túléléshez. Dylan sorait sokan és sokféleképpen magyarázták már, gyakran előkerül például Izaiás próféta is az értelmezési skálán (itt egy Reddit-poszt is róla), sőt, rengeteg változatban hallhattuk, maga a szerző is többféle szöveggel adta közre az All Along the Watchtowert. Egy azonban biztos: a dal jellegzetes lüktetése fölé emelkedő, diszharmonikusan sikító szájharmonika hangját hallva nem nehéz elképzelnünk, ahogyan a néptelen városokban a panelházak között magányosan fütyül a szél.
4. Esti Kornél – Világvége
A magyar zenekarok közül nem kérdés, hogy az Esti Kornélnak szerepelnie kell egy ilyen listán, és nem csak azért, mert a Világvége című daluk tökéletesen egybeesik a tematikánkkal. Az Esti Kornél szerzeményeiben a legkülönfélébb módokon jelenik meg a végesség, amely nem feltétlenül a világvégére, de nem is csak az ember halandóságára reflektál. A formáció dalai sokszor sajátos líraisággal, de határozott vonalvezetéssel rajzolják meg életünk korszakhatárait, a lezárás, a cezúravonás szándéka minden albumukon megmutatkozik. Meg persze nehéz ellenállni egy ilyen válogatás összeállításakor „A világvégét az ágyba kérem / Nem kelek fel a semmiér’ ” soroknak is.
5. The Ink Spots – I Don’t Want to Set the World on Fire
Gyakran megesik, hogy egy dal a szerzői szándéktól teljesen független, önálló életre kel és meghökkentő kontextusokban kezd felbukkanni. Az 1938-as keltezésű, de a The Ink Spots nevű énekes formáció 1941-es feldolgozásában világhírnévre szert tevő I Don’t Want to Set the World on Fire című szám jó példája ennek a jelenségnek. A címmel megegyező kezdősoron kívül nincs más, ami a világégésre utalna a dalban, afféle mémként mégis a háború témájával kapcsolódott össze az idők során. Ennek a képzettársításnak nagy löketet adott a 21. században az, hogy a zenei válogatásairól is híres Fallout című videójáték-sorozatban – mely egy retrofuturista hatású, posztapokaliptikus-disztópikus világban játszódik – is rendre felbukkan.
6. Jakab Péter – Mindig üres a lépcsőház
A Jazzékiel frontembereként ismertté vált Jakab Péter zenész-dalszerző első szólólemezét épp a koronavírus-járvány alatt írta meg. A Nem fontos személy otthonos melankóliára hangolt, visszafogott hálószobapopja és helyenként felbukkanó artrock-vonásai érzékenyen közelítettek az elszigeteltséghez, az album egyik legjobb darabja pedig a Mindig üres a lépcsőház. Külön figyelmet érdemel a minimalista gitárszóló, amely kitartott, magányos sóhajtásként töri meg a zongoraalapú dallammenetet a szám utolsó harmadában.
7. Turbo – Lámpagyár
Záródalunk némileg kakukktojásként szerepel listánkon, hiszen közvetlenül nem kapcsolódik semmiféle kataklizmához, világjárványhoz, és nem tapadt hozzá semmiféle világvége-olvasat sem. Tematikájában talán annyiban vághatna ide, hogy a P. Mobil eredeti változata állítólag egy budapesti, Soroksári úton található lámpagyárról szól, amely valójában fegyvergyárként üzemelt.
A Turbo zenekar 2009-es nagyszerű feldolgozása (melyet a Petőfi Rádió Akusztik című műsorában játszottak el) azonban új életet és mélységet adott a dalnak, ezzel jóval szélesebbre nyújtva annak értelmezési lehetőségeit. Tanka Balázs visszhangzó hangjával a szerzeményben egyébként is meglévő, de az eredeti verzióban kevéssé érzékletesen kidomborított sötétség kozmikus méreteket ölt. A csillagok kihunytak, a nap pedig nem kel fel, hiába várjuk a reggelt – bár látszólag egyedül maradtunk, csak egymásnak lehetünk lámpásai a végtelen éjszakában.
