Az AC/DC fél évszázaddal ezelőtt rögtön két nagylemezzel debütált
Az AC/DC első lemeze, pontosabban szólva: első nemzetközi lemeze, a High Voltage azonnal a csúcsra röpítette a bandát. A korong 1976-ban került boltokba, ugyanakkor a felvételeket egy, más számok esetében két évvel előbb rögzítették. A magyarázat, hogy Ausztráliában és Új-Zélandon már 1975-ben, azaz ötven éve megjelent a zenekar első két albuma.
Mai napig műsoron tartott számok
A nemzetközi High Voltage-ról a Live Wire hosszú évekig koncertnyitó daluk volt, míg a T.N.T. a mai napig koncertzáró vagy ráadás számuk. A High Voltage sosem hiányzott setlistjükről, a The Jack és a Rock 'N' Roll Singer pedig évtizedekig fellépéseik csúcspontját adták.
Erre a korongra az első, ausztrál High Voltage anyagból mindössze a She's Got Balls és a Little Lover kerültek rá. A többi a másodikról, a T.N.T. címűről. Sőt, még a következőre, a szintén ’76-os Dirty Deeds Done Dirt Cheap-re is maradt, a The Rocker. Már a nemzetközi kiadáson, mert ez a nagylemez szintén más számokkal jött ki Ausztráliában.
Íme egy koncertkezdés 1979-ból, az AC/DC Let There Be Rock koncertfilmjéből:
Kemény mezőnyben
Ugorgyunk vissza a kezdetekhez. A High Voltage február 17-én került a boltokba, s az év végéig negyvenötezret meg is vettek belőlük, ezzel háromszoros aranylemez lett, amikor december 1-jén megjelent a T.N.T. A debüt LP mára ötszörös, a következő kilencszeres platina minősítésű. Pedig nem volt gyenge esztendő az a ’75-ös. A Kiss tarolt első koncertalbumával, az Alive! cíművel, mellette kijött a Dressed to Kill, ami a legglamesebb anyaguk. Az Aerosmith Toys in the Attic korongja, rajta a Walk this Way, mutatja a banda további útját. A Thin Lizzy Fightingjén a gigaslágerük, a Rosalie.
A nagyok, akiket nem ragadott magával a glam rock, korszakos anyagokat alkottak. A Physical Graffiti a Led Zeppelin egyik legkomolyabb albuma, a Black Sabbath megerősítette első helyét a heavy metal színtéren a Sabotage lemezzel. S bár a Deep Purple kifújt a Come Taste the Band koronggal, már megjelent a Ritchie Blackmore’s Rainbow bemutatkozó LP-je.
Az AC/DC, a korban nem ritkának számító gyors tempóban, tíz nap alatt játszotta fel a High Voltage dalait.
Ne tévesszen meg senkit a ’74 Jailbreak EP. Az ötszámos korongot ugyanis címével szemben 1984-ben adtak ki. Nyitószáma, a Jailbreak az 1976-os Dirty Deeds Done Dirt Cheap záró dala, a többi az első lemezről való, 1974-es felvétel.
A Youngok Ausztráliában
Az AC/DC az usztrál rockszcéna egyik első szereplőjeként alakult 1973-ban, tulajdonképpen a Young família családi vállalkozásaként, tudniillik mind a mai napig találni rokont a csapatban. Tizenegy éve Steve Young, az unokaöcs pótolja az akkor elhunyt Malcolmot. A kezdetekkor George Young, Angus és Malcolm bátyja basszerozott, aki az ausztrál Beatles, az Easybeats alapítója. Igaz, az Easybeats muzsikájában már érzik a Rolling Stones, a Yardbirs, az Animals rythm & bluesa, a Kinks, a Who, a Troggs keménysége, azonban azon a földrészen ők kezdték a beatzenélést. Mégpedig komoly sikerrel, például a következő slágert majd’ mindenki ismeri:
Nem mellesleg George jegyezte az első lemezeket producerként, mondhatni: ő találta ki az AC/DC mással össze nem téveszthető hangzását.
Mi is ez?
Végletekig lecsupaszított rhytm and blues, kivették a zenéből a blue note-ot, s kizárólag hármashangzatokat használnak. A két gitár folyamatosan unisono tolja a riffeket és a kíséretet, a dob puszta kettő-négy alapot ver, a basszus pedig a lábcinnel szinkronban nyomja a tizenhatodokat. Klasszikusan nem megfejtős muzsika, annak érdekében, hogy minél többen befogadhassák – mint a Creedence-t.
És természetesen Bon Scott elképesztő rockhangja az egyik kulcs. (Akadnak, akik 1980 óta képtelenek elfogadni Brian Johnsont.) És persze ott a döbbenetes energia, ami feszíti az AC/DC dalait. És Angus, aki maga az élő T.N.T.
Nézzék csak a híres vetkőző mutatványát:
Feldolgozós zenekarként indultak
Az 1973-as, 74-es évadban kizárólag mások nótáit tolták, nagy rock and roll, blues rock, R&B klasszikusokat. Nem véletlenül indul első nagylemezük is efféle dallal, Big Joe Williams 1935-ös Baby, Please Don't Go című kompozíciójával.
A következő videó tanúsítja, milyen az, amikor egy ember kiad egy teljes együttest:
Most pedig következzék az AC/DC megfejtése:
Ki ne hagyjuk a másik zseni zenekar, a kortárs Aerosmith verzióját:
Itt pedig a legismertebb, Van Morrison és The Them előadásában:
A kompozíció – vélhetően – szülőhelyén, Chicagóban ért a csúcsra, amikor a híres blueskocsmában, a Checkerboard Lounge-ban, a Rolling Stones tolta együtt legeslegnagyobb példaképével, Muddy Watersszel.
És ha már Stones, bizony játszottak együtt bluest a Young fivérekkel:
Az AC/DC bemutatkozó albumának B oldala meglehetősen eltér az A-tól. (Érdekességként: ezek a dalok kerültek rá a 74 Jailbreak EP-re.) Olyan sláger, mint You Ain't Got A Hold On Me, amit, ha nem Bon Scott énekel, elmegy bármelyik 10cc- vagy Pilot-örökzöldnek.
A Love Song az életmű kakukktojása. Ezer szerencse, hogy a banda nem ebbe az irányba indult. Hallgassák csak!
Egy skót klán
A Young klán amúgy skót, Glasgow-ból. 1963-ban, Skócia történetének egyik leghidegebb telét követően, amikor a tévében új életet kínáltak Ausztráliában, a család tizenöt tagja nekivágott. De skót ám Bon Scott is. Az ő famíliája az ötvenes években költözött a messzi-messzi kontinensre. A második világháborút követően szétesett a brit világbirodalom, és akkortájt érte el az ipari hanyatlás Skóciát.
Félig jött helyre, amikor az új énekest kereső AC/DC-vel összetalálkozott. Ez volt Bon hosszú útja a csúcsra, miként a T.N.T. lemez nyitószámában énekli: It’s a Long Way to the Top.
Első saját szerzeményük, a Can I Sit Next To You Girl című, bemutatkozó kislemezük A oldalas dala. Érdemes megnézni/hallgatni, mert az eredeti frontemberük, Dave Evans énekli. Olyan az egész produkció, akár valami ausztrál T-Rex-utánzat.
S jött Bon Scott, és a futottak még glam rock zenekarból a világ egyik legragyogóbb bandája vált. Nézzék!
A többi pedig maga a rocktörténelem.
