Christopher Reeve Magyarországon tett szert egyik szuperképességére

Film

Superman történetében természetesen nem a Kripton bolygó ásványvilága a legizgalmasabb, hanem valami, aminek a Kriptonnál is nagyobb az energiája. Ez pedig a sors. Erről szól a Super/Man: Christopher Reeve története című dokumentumfilm.

Hogy van-e Superman történetének magyar vonatkozása? Szinte mindennek van, pont a Supermannek ne lenne? Ő az, keresztül-kasul száguldozik piros köpenyében a sztratoszférában, de a pártállami időkben elkerüli Magyarország légterét. Az Ifjúsági Magazinban egy-egy rövid hírt olvashatunk róla, de főleg a matrica univerzumában létezik, vásárokban, trafikokban lehet a színes levonóit néhány forintért megvenni, de magát a filmet Kelet-Európában senki nem látta. Mire láthatta volna, mert eljött a rendszerváltás, akkor éppen kimúlt a négy részre tervezett Superman-széria, és jött Batman nagy korszaka, ami már olyan eleven valóság lesz, mint a taxisblokád, 1990 őszén, aminek káoszát Joker is megirigyelte volna.

Viszont maga Superman, azaz Christopher Reeve járt Magyarországon, még akkor, amikor a matricái nem pördültek fel a diplomatatáskákon és a Simson motorok tankjain. Sőt, az itt-tartózkodása nagyon is kihatott későbbi életére. 1985-ben nálunk forgott a Simon Langton rendezte Anna Karenina, amelyben Reeve alakította Vronszkij grófot, Anna szeretőjét. (Magát Annát Jacqueline Bisset Golden Globe-díjas színésznő játszotta.) Christopher Reeve erre a szerepre készülve tanult meg lovagolni egy magyar lovascsapattól, majd a lovaglás a szenvedélyévé vált. 1995-ben negyvenkét éves korában megsérült egy lovas balesetben, lebénult, és már jórészt csak gépről tudott lélegezni. Amikor magához tért, rájött – ezt már ő meséli a dokumentumfilmben –, soha nem tud labdát dobni a gyerekének, és nem tudja megölelni a feleségét. Számára a lovának az akadály előtti lefékezése volt az a bizonyos rossz mozdulat az életben.

Az Ian Bonhôte és Peter Ettedgui rendezte film egyik legmegrázóbb része az volt, amikor megtudtuk, hogy Reeve-et anyja le akarta kapcsolni a lélegeztetőgépről, hogy ne szenvedjen, de felesége nem hagyta. Ekkor hangzik el a film tételmondata: Az élet bármilyen formában is, de érték. Dana Reeve, azaz Dana Morosini énekesnő és színésznő felhagyott a karrierjével, csak az volt fontos számára, hogy boldog család vegye körül. Akkor is szerette Reeve-et, amikor már a férfi haja is kihullott, és műanyag csövek és maszk takarták el az arcát. 

Pedig Reeve nem volt Superman,  főleg nem volt szent ember.

A film oda-vissza ugrik az időben, mi sem tehetünk mást. Reeve még az 1977-es forgatás alatt megismerkedett a brit modellügynökkel, Gae Extonnal. Beleszeretett, és Londonban maradt vele, két gyerekük született, Matthew és Alexandra. A Superman 1978-ban került a mozikba, és hatalmas siker lett, Reeve pedig szuperhősből azonnal szupersztár lett. Ezt egy ideig jól kezelte, nem szállt el, még akkor sem, amikor a Superman II (1980) még nagyobb siker lett. Ugyanakkor egyre inkább úgy érezte, hogy a piros és kék dressze akadályozza, hogy kiteljesedjen a karrierje. Egy idő után már családja, gyermekei nem jelentenek vigaszt számára, 1987-ben magukra hagyja őket.

Reeve semmiképp nem volt a család Supermanje, első fia születésének másnapján síelni ment Franciaországba a barátaival. Extont sosem vette  feleségül, ugyanakkor a lelépése után öt hónappal megismert Dana Morosini énekesnőt már igen. Reeve mindörökké Superman maradt, a szerződései miatt el kellett játszania a Superman III-at (1983) és a Superman IV: A béke keresését (1987) is, de egyetlen más filmjével sem volt igazán sikeres. A New York Times azt írta róla, hogy a dresszében úgy néz ki, mint egy héliummal felfújt kanári. És lassan talán meg is békélt a sorsával, és a családjára fókuszált, olyannyira, hogy legyőzve a házassággal kapcsolatos ellenérzéseit 1992-ben megkérte Dana kezét. Még ugyanabban az évben megszületett fiuk, Will. Interjúban korábban sokszor viccelődött azzal, hogy vigyáznia kell, nehogy olyan újságcikkek jelenjenek meg róla, hogy Supermant elütötte egy iskolabusz. 

Elég egy rossz mozdulat, és minden megváltozik. A konyha vagy a lovaspálya is veszélyesebb tud lenni, mint a Kripton bolygó. Ez az alkotás egyik tanulsága.

Reeve családhoz való viszonyát alapvetően határozta meg szüleinek válása, a mindennel elégedetlenkedő, mérgező személyiségű apja, aki lenézte fia filmes ambícióit. Amikor meghallotta, hogy megkapta Superman szerepét, pezsgőt bontott, ugyanis azt hitte, hogy G. B. Shaw Man and Superman (1902) című drámájában játszik majd. Fia életének addigi legnagyobb öröme is mélységes csalódást okozott neki. A dokumentumfilm tele van popkulturális izgalmakkal is, de nemcsak azért, mert az 1977-es Superman volt az első megfilmesített képregény, hanem többek között a kis színesek miatt is: a Darth Vadert alakító színész David Prowse állította Reeve-nek az edzéstervet, hogy a forgatásra megfelelően legyen kipattintva. És akkora sztár lett a hetvenes évek végére, hogy bemutatták neki az angol királynőt, Andy Warholt, és a Breki és a többiek egyik epizódjában szerelmet vallott neki Miss Röfi is.

A sors szót leírhatjuk úgy is, hogy felhasználjuk benne Superman logószerű S betűjét. A sorsszerűség végigkísérte az életét. 

Utolsó egészségesen forgatott filmjében, a Minden gyanú felett (1995) című alkotásban tolókocsis, rokkant rendőrt játszott. Hat nappal a bemutató után történt a lovas balesete.

Super/Man: Christopher Reeve története. Rendezte Ian Bonhôte és Peter Ettedgui. HBO MAX