Mik a nyugati kultúra sajátosságai? Hova vezet a vallásos és hova a vallástól eltávolodó út? Melyek a különbségek a keleti és nyugati civilizációk között? Vannak-e Ázsiában Európa-tanulmányokkal foglalkozó tanszékek? Ezekről a kérdésekről is beszélgettünk Maróth Miklós Magyar Corvin-lánccal kitüntetett, Széchenyi-díjas klasszika-filológussal, orientalistával, egyetemi tanárral, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjával, korábbi alelnökével, aki jelenleg az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot vezeti.
Kitől kaptuk örökül az orvoslást és a matematikát? A görögöktől vagy az araboktól?
A görögöktől kaptuk, ahogy az arabok is. Az más kérdés, hogy a reneszánsz idején, amikor Konstantinápolyt elfoglalták a törökök, és görög tudósok Galénosz-kéziratokkal együtt Itáliába menekültek, akkor görögből lefordították Galénoszt. Másrészt pedig az arabok már korábban elsajátították a tanait, idővel pedig hozzátették a maguk eredményeit. Ez a kétfajta fordítás óriási háborút indított az európai orvostudományban. Az volt a kérdés, hogy az arabok meghamisították vagy továbbfejlesztették Galénoszt. Dante az Isteni színjátékban az arabok mellett említi Galénoszt. A görög orvos a Közel-Keleten óriási szerepet tölt be.
Valójában mi történt a galénoszi tanokkal?
Továbbfejlesztették. Felfedeztek néhány olyan dolgot, amelyet Galénosz még nem tudott, például a kettős vérkört. De előfordult, hogy tévesen fordítottak dolgokat. Ekkoriban embert nem lehetett boncolni, amikor leírták az emberi torok szerkezetét, akkor azt a hozzá hasonlónak vélt disznó alapján írták le. Avicenna viszont nem látta a disznó torkát, csak a görög szöveg volt előtte. Nem álltak rendelkezésre a maihoz hasonló görög szótárak, így gyakoribbak voltak a félrefordítások.
Míg Európa nem kezdett semmit a galénoszi tanokkal, addig az arabok továbbfejlesztették. Hol tartott ekkoriban az európai tudomány?
1500-ig még a leszálló ágban lévő arab tudomány is előrébb volt az európainál.
Minek volt köszönhető a stafétaátadás?
Részben annak, hogy akkoriban jöttek létre az egyetemek, elkezdték fordítani az arab tudósokat, részben pedig a tengeri utak miatt átrajzolódtak a kereskedelmi útvonalak, az iszlám világ gazdasági háttere meggyengült, míg Európáé erősödött. A szerzetesrendek a szerénység jegyében nem húst ettek, hanem növényi élelmiszert, vagyis kenyeret. Rá voltak kényszerítve, hogy foglalkozzanak a földműveléssel, ami aztán gazdasági sikereket hozott. Ebből kifolyólag elkezdhették szervezni a tudományt, egyetemeket alapítottak. A gazdasági fellendülés 1000-től 1500-ig tartott, a tudomány háttérintézményei kiépültek, a lassú fejlődés következményeképp pedig megtörtént a stafétaváltás. Persze a fejlődés rengeteg vitából is állt, lefordították Arisztotelészt, megvitatták, hogy eretnek volt-e vagy sem. Számos dolgot tisztázni kellett, ami befolyásolta a tudomány fejlődését.
Amerika felfedezésével kapott egy ellenpólust a Kelet.
Az iszlám világával kapcsolatban volt egyfajta ellenségeskedés a két terület között. Mondjuk Spanyolország területén – mikor még jelen volt az iszlám és a kereszténység a félszigeten –, a tudósok együtt tudtak működni. Az 1100-as években kezdődött Arisztotelész fordítása arabból latinra. Létrejöttek olyan kolostorok, amelyek arab műveket fordítottak. Aquinói Szent Tamás munkásságán egyértelműen felfedezhető az arab behatás, és nemcsak akkor, amikor polemizál velük, hanem amikor átveszi a tanításaikat. Az amerikaiakkal viszont azonos kultúrkörbe tartozunk. Jelenleg rengeteg európai tanít amerikai egyetemeken, nem lehet ellenségeskedésről beszélni. Inkább arról, hogy az USA mint gazdasági hatalom jobban meg tudta vásárolni a kiemelkedő tudósokat, jobb körülményeket teremtett a kutatás számára, emiatt magasabb színvonalon álló intézeteket és egyetemeket tudnak létrehozni, mint amilyenek Európában vannak. Hogy ez meddig tart majd? Leginkább manapság lehet feltenni a kérdést, hogy az USA száz éven belül marad-e a világ vezető tudományos hatalma.
Ön orientalista. Keleten a nyugati kultúrát kutatókra van-e külön szó, vannak-e Európával foglalkozó tanszékek, tudósok?
Ezzel kapcsolatban Remi Brague – kiváló francia filozófus, aki a Sorbonne és a Müncheni Egyetemnek is a professzora – gondolatára hivatkoznék: Európa a kulturális identitását és gyökereit a határain túl keresi. A rómaiak Athénra tekintettek, az európaiak pedig a nemzetállamok megerősödése után Rómára mint kultúránk, kultúrájuk gyökerére. Európa megszokta, hogy a határain túlra lát. A keleti kultúrák elegek saját maguknak, nekik nincs ilyen hajlamuk. Az iszlám minden más vallást eretnekségnek tartott. A világ többi kultúrája nem tekintett határon túlra, nem kereste Európában saját tudományának kiegészítéséhez a forrásokat. Európában az iszlámmal, más ázsiai területekkel, az amerikai indiánokkal és az afrikaiakkal is foglalkoznak. Sem az amerikai indiánok, sem az afrikaiak, sem a muzulmánok nem tanulmányozzák Európát.
Gyakran elhangzó vélemény, hogy míg a nyugati ember individualista, addig Keleten kollektivisták, képesek a saját érdekeik fölé emelni a társadalom vagy a közösség érdekét. Mennyire helytálló ez a megállapítás?
Eleinte Európa sem volt individualista, és elsősorban a kereszténység miatt nem. Kezdeti sikerei annak voltak köszönhetők, hogy eleinte a kereszténység volt az egyetlen vallás, amely a híveinek evilági jólétével is foglalkozott. A közösség nem engedte, hogy hiányt szenvedjenek a tagjai. A misén összegyűjtötték az adományokat, majd szétosztották a rászorulóknak. Európában a kereszténység később elvesztette közösségi jellegét, másutt azonban megmaradt ez a gondolkodás. Az iszlám a mai napig nem engedi, hogy tagjai nélkülözzenek. A terroristának tartott szervezetek, mint például a Hamász tevékenységének nyolcvan százaléka karitatív. Egyrészt az elesett – tehát az adott ügy érdekében életüket vesztett – emberek családjait segítik, egészen egyetemi tanulmányaik végéig támogatják a fiatalokat, és kórházakat, iskolákat tartanak fenn. Igen erős karitatív jellege van az iszlámnak. Kínában és Japánban pedig természetes, hogy a közösség felette áll az egyénnek, hogy az egyén csak a közösségen keresztül boldogulhat. A világ többi része sokkal inkább közösségi gondolkodású, mint az európai kultúrkör országai.
Az arab világon kívül is vallási indíttatású ez a gondolkodás?
Indiában a gondolkodásmódot szintén erősen befolyásolja a vallás. Egyszer Indiában kifejtette valaki nekem, hogy Európában van egy isten, ennek értelmében pedig egy igazság. Náluk az istenek világa olyan, mint egy kávéház, van egy csomó istenük, ezért az indiaiak fejében sok igazság van. Minden egyes valláson alapul valamilyen kultúra, amely meghatározza az emberek mindennapi életét és gondolkodásmódját.
Elhangzott többfajta különbség az európai és a keleti ember között. Mi teszi európaivá az európait és keletivé a keletit?
Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni. Azt kell mondanom, hogy részben a görögök filozófiai háttere, ami módszeres gondolkodást teremtett. Ha megnézzük a keleti bölcsességeket, akkor az aforizmákból áll. Mély gondolatoknak látszó, rendszerré össze nem álló valami. Az európai gondolkodás másik alapja a római rend, a fegyelem. Ez ugyan múlófélben van Európában, de eddig jellemezte. Amikor Napóleon megtámadta Egyiptomot, elterjedt a bölcsesség, hogy egy egyiptomi katona felér két franciával, két egyiptomi katona másfél franciával, tíz egyiptomi katona két franciával, száz egyiptomi katona pedig tíz franciával. A franciákat jellemző rend és a fegyelem miatt.
A keletieket lehet hasonlóképp definiálni?
A Távol-Keleten még nagyobb a fegyelem, eltanulták Európától a tudományos gondolkodásmódot, hozták a saját maguk szorgalmát és még nagyobb fegyelmét. Ázsia tör előre, Európa pedig hátraszorul. Ráadásul elvesztettük azt, ami meghatározta a kultúránkat: a rendet és a fegyelmet. Gondoljunk a járványra: az emberek szabadságjogokat követelnek maguknak, még akkor is, ha megfertőzik a másikat.
Lát esélyt arra, hogy a kulturális bezárkózás változzon?
Az emberek egyre kevésbé ismerik a saját kultúrájukat. Magyarországon merné-e valaki állítani, hogy minden magyar állampolgár tökéletesen ismeri a magyar kultúrát? Tehát ha a sajátját sem ismeri a széles tömegek egy nagy része, akkor hogyan ismerne egy másikat?
Sok helyen olvashatunk róla, hogy a kereszténység elveszíti híveit, miközben az iszlám követőinek száma gyarapodik. Helytálló ez az információ?
Az iszlám híveinek száma hatalmas mértékben növekszik. Részben a nagyobb népszaporulat miatt, részben pedig azért, mert bizonyos területeken, például Afrikában az iszlámhoz való csatlakozás felér a társadalombiztosítással. Az iszlám gondoskodni fog minden egyes hívéről. Európában a kereszténység addig hódított, amíg ezzel is foglalkozott. Jelenleg a szellemi meggyőződés vezeti az embereket az egyházhoz való csatlakozáshoz, ha igaznak tartják a Bibliában leírtakat és amit az egyház abból elébük ad. Ez a meggyőződés szellemi képességet és neveltetést feltételez, de a mindennapi élet gondjai elég hamar lesodorják az embereket erről az útról. Emiatt a kereszténység veszít a vonzerejéből. Ráadásul mindenféle erkölcsi normákat támaszt, amelyek nélkül könnyebb az élet.
Ahogy egyre kevesebben követik a kereszténységet, gyarapodik azok száma, akik a keleti spiritualitás bizonyos ágaival, például jógával foglalkoznak. Mit gondol erről?
Az embereknek mégiscsak van lelkük, és annak vannak szükségletei. Ha az csalódik az európai kínálatban, keres másmilyen lelki kielégülést. Sokan a keleti vallásokban vélik ezt felfedezni. Nagyon sokan elmennek Európában húsvétkor egy buddhista kolostorba. Templomba nem mennek, de a buddhista kolostor valamiféle olyan hangulatba ringatja őket, ami kielégítő számukra.
Ez nem tekinthető a vallás megélésének.
Ez nem. Volt egy protestáns professzorom az egyetemen, kikerült Hollandiába ösztöndíjjal még a második világháború előtt. Akkorra már a holland protestáns egyház kiürült. Azt, hogy Jézus Krisztus kereszthalált halt, feltámadt, már nemigen hitték. Elmondta, hogy felment a lelkész a szószékre, Dosztojevszkijtől felolvasott néhány passzust, ami erkölcsileg nemesítően hatott, lejött, ezzel megvolt a vasárnapi szentbeszéd. Kellemes erkölcsi hangulatba kerültek az emberek.
Nemrég beszéltem egy jezsuita szerzetessel, aki az egyik belgiumi katolikus egyetem lelkésze. Az egyik diák elhunyt, és jött több társa, hogy tartsanak az emlékére egy szentmisét, de hogy kereszthalálról, megváltásról, föltámadásról meg ilyen szamárságokról azért nem kellene beszélni. Ez egy katolikus egyetem – csak a kereszténység alapvető tételeiben nem hisznek, és megkérik a papot, hogy ezekről ne beszéljen.
Leczo Bence
Fotó: MTI/Czimbal Gyula
A teljes interjú a Magyar Kultúra magazin 2021/3. számában olvasható.
