A bongorról készült film elég mélyre ment, lehet, hogy túl mélyre is

Október 8. óta látható a mozikban az Extázis Uncut, bongor rendhagyó albumfilmje, melyben a népszerű előadó, aki egyébként diplomás színész is, a saját számain, emlékein és valódi drámáin keresztül elemzi az alkoholizmussal való küzdelmét, a függőség kialakulását, a mélypontokat és a megtisztulás lehetőségét. A film egy elképzelt terápiás üléssorozat vázára fűzve mutatja be az Extázis című konceptalbum dalait. A szabadkai születésű Berta Csongor fikciós terapeutáját Hámori Gabriella alakítja a filmben.

A színésznő nagyon izgalmasnak tartja, hogy a kőbányai sörgyár volt a forgatási helyszín. „A mozifilm beállításaiban az alkohol fellegvára, palotája, zegzugai mint az emberi lélek árnyékos bugyrai jelennek meg. Szerintem ez egy elég szép képi metafora.”

Már többször végighallgatta a film alapjául szolgáló albumot, mielőtt felkérték volna a szerepre. Amikor erről kérdezem, elmeséli, hogy a rap műfajt kamaszkora óta kedveli, angol szakosként korai zenehallgatási élményeit is meghatározta a műfaj, kifejezetten élvezte a ritmus és a vadabb zenei világ mellett azt is, hogy a dalokon keresztül megismerhette az élő angolt, a szlengeket. Természetesen a műfaj hazai fejlődését is nyomon követi.

A függőségek tematikus feldolgozását Hámori Gabriella nagyon fontosnak tartja. „Színészként én is olyan közegben mozgok, ahol sokakat érintenek a függőségek, túl sokan isznak, nyúlnak szerekhez, de a lemezen és a filmben is elhangzik, hogy ez természetesen messze nem csak az alkotó embereket érintő probléma. Megérintettek a párkapcsolati részek, ebből a szemszögből azt látom, hogy a maga tabumentességével nagyon nagy segítség lehet most ez a film azoknak is, akik a józanságot és a kapcsolatot szeretnék választani” – mondta a színművész, hozzátéve, hogy nagyon tiszteli Berta Csongort, aki önsajnálat nélkül és kíméletlenül őszintén néz szembe ezzel a problémával.

A filmet szakmai szemmel is nagyra tartja: „Jó arányban keverednek a filmben a dalok, a vallomásos és dokumentarista részek, a különös találkozások, a látomásos jelenetek.

Az egész összességében egy olyan állítás, ami azt mondja, hogy ez a generáció szeretné vállalni a sebek begyógyításával járó felelősséget és az ezzel járó hatalmas munkát.”

A terapeuta szerep is közel áll hozzá, szerinte mindenkinek vannak olyan krízisei az életben, amelyek nyomot hagynak, és segítő szakemberrel dolgozni ezeken a legjobb, amit tehetünk magunkért és a hozzánk közelállókért, és szerencsére sokan fordulnak segítségért megfelelő szakemberhez. Hiszen ő is él hasonló segítséggel, és sok embert ismer, aki önismereti segítő, pszichológus vagy egyéb mentálhigiénés szakemberhez fordul. Őt magát is nagyon érdekli ez a terület, olyannyira, hogy a tanulásnak is nekivág. Tehát számos oka van arra, amit a beszélgetés végén kimondott:

Berta Csongor, alias bongor, a film tárgya és főszereplője őszintén válaszolt, amikor megkérdeztem, mikor érezte meg, hogy mindenképp ki kell szabadulnia a függőség csapdájából. Az mondta, nagyjából akkor, amikor nekilátott az Extázis című albuma dalainak. Úgy gondolja, hogy talán még nem volt a gödör legalján, de már veszélyesen közel került hozzá.

„Hannának (Cseri Hanna, az előadó párja, maga is énekes – a szerk.) mondtam egyszer egy nagy veszekedés közepette, amikor megkérdezte, hogy mikor fogok kijózanodni, azt, hogy majd ha készen állok rá. Aztán rájöttem, hogy soha nem fogok készen állni, nem lehet megúszni, hogy fájjon, rossz legyen.”

Az első józan hetek valóban keménynek bizonyultak. Bár a klasszikus elvonási tünetek szerencsére nem jelentkeztek nála, de az alvás nem ment igazán, folyamatosan ideges volt, semminek se látta az értelmét. Nem tudta, mit kezdjen egy ilyen „szürke” élettel, míg rá nem döbbent arra, hogy szürkeség helyett csodálatos színekkel gazdagodott az élete. Bongor fontos választ adott arra a kérdésre is, hogy szerinte mivel is ajándékozta meg a világot, amikor elkészítette az albumot, aztán belevágott a filmbe is. 

„Szerintem lesz olyan, aki nem örül ennek az ajándéknak, mert esetleg már benne van a függőségben, de még nincs betegségtudata, vagy nem akarja beismerni, hogy problémája van.

A filmről mint alkotásról azt gondolja, hogy ezzel az Extázis című albuma így kapta meg azt a vizuális formát, ami túlmutat a zenén. „Elég mélyre ment. Lehet, hogy túl mélyre is.”

Az alkotás rendezője K. Kovács Ákos, társrendezője, valamint egyik producere Ipacs Gergely. 

„Vajdaságiak vagyunk Csongorral, én is Szabadkáról származom, egy általános iskolába jártunk” – meséli K. Kovács Ákos. „Én hetedikes voltam, ő hatodikos, akkor kezdtünk haverkodni, egyszer csináltunk is egy közös filmet. Esett az eső, nem tudtunk kimenni a szabadba, amikor eszembe jutott, hogy az anyámnak, aki újságíró, van otthon egy kis kamerája. Gondoltuk, hogy csináljunk saját mozit. Csongor a maffiafőnök megoldóembere volt, az öcsém, aki színész lett azóta, a bajba jutott dealer, aki nem tudott elszámolni a droggal, így pórul járt.”

Az első szárnypróbálgatásokat később szélesebb szárnycsapások követték, Ákos operatőr szakon végzett a Budapesti Metropolitan Egyetemen, Csongor Újvidéken fejezte be az akadémiát, diplomás színészként jött Magyarországra.

Ipacs Gergely a film nagy csavarjairól beszélt: „Van egy civil ember, Berta Csongor, akit minél őszintébben, minél egyenesebben szeretnénk a dokumentumfilmben megmutatni.

Ráadásul megénekli és kirakja Csongor árnyoldalát, az árnyékot és a fenevadat, a traumákat, a transzgenerációs és különböző fájdalmas emlékeket, amiket vizualizáltunk.”

A műfajt illetően Ákossal közösen válaszolják, hogy egy, Magyarországon újnak számító műfajról van szó, amelyet albumfilmnek neveztek el. „Mert ez egyértelműen nem dokumentumfilm, nem is videóklip vagy annak sorozata, nem fikciós játékfilm, tehát muszáj volt valami mást kitalálni” – mondja Gergely. Ákos azzal folytatja, hogy azért is tud mindez filmként működni, mert

Az is kiderül, hogy az élet náluk is beleszólt a forgatókönyv írásába. Amikor bongor az Extázis című albumának számain dolgozott Hannával, akkor még nem volt napirenden a gyerekvállalás gondolata, a film előkészítése idején viszont megszületett kettejük babája.

 „Ez a film egy óriási fejlődéstörténetet dokumentál, Csongor gyógyítja magát, de a kockázat mindig benne lesz az életében. Számunkra filmesként is nagyon szerencsés ez a pillanat, nagyon bízom benne, hogy kitart és így is marad” – mondja Gergely. A gyermekkori barát, Ákos pedig azzal folytatja, hogy sikerült megmutatni egy valóban boldog életpillanatot, miután a főhősnek, aki nagyon durva traumákból épül fel, gyermeke születik, és tudatosan kíván olyan apa lenni, aki lerázza magáról az öröklött generációs átkot.

Mindketten úgy gondolják, hogy a film egyik fő motívuma, a több generáción át öröklődő traumák miatt az idősebb generáció tagjai is megtalálhatják magukat ebben a történetben. Igaz, nem könnyű elérni, hogy a 40-es, 50-es, 60-as generáció tagjai, akik nem ismerik az albumot, illetve bongor munkásságát, bizalmat szavazzanak neki, és beüljenek erre a filmre, de nem is lehetetlen, mert biztos, hogy számukra is van üzenete – vélekednek az alkotók.

Fotók: Csiki Vivien / Kultúra.hu