Közel 50 évvel ezelőtt a gimnáziumban, majd a Kertészeti Egyetem Főiskolai Karán kezdte meg borászati tanulmányait, azóta számos nemzetközi elismerésben részesült, többek között az Év borásza címet is elnyerte. Tudatosan készült erre a pályára?
Igen, már a gimnáziumban is foglalkoztam borászattal, majd 1972-ben elvégeztem a Kertészeti Egyetem Főiskolai Karának szőlész-borász szakát. A tanulóéveket is beleszámítva 50 éve folyamatosan űzöm ezt a mesterséget. Emlékszem, nagyon szigorúan vették a gyakorlatokat, akkor még nem lehetett tűsarkúban tipegve terepre menni, aki nem gumicsizmában és metszőollóval a kezében jött, el sem kezdhette a munkát.
Miként viszonyul a díjakhoz?
Sokan nagyon rágörcsölnek, én nem vagyok ilyen, mindig jó kedélyűen szoktam várni az eredményhirdetést. Persze, ha utolér egy kitüntetés, akkor azt mély tisztelettel fogadom. A nagyobb külföldi versenyeken mindig részt veszek, eddig kb. 80 nemzetközileg is elismert díjat szereztem be. Általában a rosé és a vörösboraimat szokták elismerni. Párizsban például magyarként én kaptam az első vörösbor nagydíjat, ami a borok között is a legrangosabbnak számít. Erre büszke vagyok, hiszen a zsűri is nagyon kvalifikált emberekből, a szakmai kiválóságaiból tevődik össze. A világ legnagyobb rosé versenyét immáron a 11. alkalommal is Cannesban rendezték meg, én tízszer indultam, és én vezetem az éremtáblázatot. Az érmeket, okleveleket nem teszem ki a falra, sokkal jobban számít maga a visszajelzés, megtudni, hogy hol a helyünk a világban. A borokat pedig sosem találomra, mindig alapos megfontolás után küldöm versenyre.
Hogyan tud mindig megújulni?
Bizony, nagyon benne kell lenni a szakmában, és folyamatosan dolgozni, jelen lenni. Rendszeresen járok szemlélődni Düsseldorfba, a világ egyik legnagyobb kiállítására. Ahogy a gyerekek nagyobbak lettek, azóta már az egész családdal együtt járunk, sőt, két éve saját pavilonunk is van a helyszínen. Minden nagyobb szőlészettel és borászattal kapcsolatos konferenciára ellátogatok.
Fotó: Juhász Melinda, Amdala.hu
