Prof. dr. Grósz Andor az eseményen kiemelte, a botlatókövek elhelyezése azt az üzenetet közvetíti: az Operaház nagyra becsüli a zsidó származású munkatársai hozzájárulását a magyar operakultúrához. „A főváros egyik legprominensebb utcáján, az Andrássy úton elhelyezett emlékkövek minden járókelőnek – hazaiaknak és külföldieknek – felidézhetnek neveket, arcokat, történeteket. Talán gondolatokat is ébresztenek: mi történt akkor? Mi zajlik ma körülöttünk? Merre tart, merre tarthat a világ?” – fogalmazott a Mazsihisz elnöke.
Dr. Ókovács Szilveszter rámutatott: az Opera minta kívánt lenni és társadalmi mintája is volt a minőségi, a teljesítményen alapuló összjátéknak. Ebből hasította ki a lehető legdurvábban a zsidó származásúakat az antiszemitizmus, ezzel egy ideál kapott súlyos sebet. „Sem addig, sem azóta nincs rasszizmus az Operában, amire büszkék is lehetünk, de ez a dühünkre is rámutat, hogy 80 éve pedig mégis megtörténhetett. És mindenki érintett, mert mindannyian legfeljebb egy-két botlatókőre vagyunk egy-egy áldozattól.”
Az Operaház főbejáratánál elszórtan elhelyezett tizenhét botlatókőből – melyeket a Mazsihisz és az intézmény közösen állítatott – tizenhaton az áldozatok nevei szerepelnek, míg a tizenhetedik a holokauszt ismeretlen dalszínházi áldozatainak emlékét őrzi.
Abai (Abramovics) Rezső énekkari tag – megölték 1944-ben Auschwitzban, Bartos Miklós operaénekes – munkaszolgálatosként meghalt 1943-ban Kijevben, Bruckner Anna balettművész – megölték 1944/45-ben Bergen-Belsenben, Fekete Gyula hegedűművész – meghalt 1944-ben, Földiák Lipót könyvvezető – megölték, Gallai (Goldstein) Zoltán énekkari tag – munkaszolgálatosként meghalt 1942-ben Novij Gran Hresztikiben, Hütter Pál csellóművész – munkaszolgálatosként megölték 1943-ban, Jotischky Leo brácsaművész – munkaszolgálatosként meghalt 1945-ben Gunskirchenben, Kállai Emil hegedűművész – meghalt 1944-ben a soproni roma halálmenetben, Keleti Frigyes György fagottművész – munkaszolgálatosként meghalt 1944-ben, Kohlberg Róza operaénekes – megölték 1944-ben Auschwitzban, Lichtenberg Emil karmester – megölték 1944-ben Budapesten, ifj. Ney Dávid operaénekes – meghalt 1945-ben Hörschingben, Radó Antal műfordító – a halálba menekült 1944-ben Budapesten, Revere Gyula hárfaművész – megölték 1944-ben Budapesten, Rovelli (Rosenfeld) Dezső énekkari tag – munkaszolgálatosként eltűnt 1943-ban.
A botlatókő emlékművek ötlete Gunter Demnig német szobrászművésztől származik. A nemzetiszocializmus áldozatai előtt tisztelgő, betonkockákra rögzített és járdába helyezett 10×10 centiméteres réz emléktáblák az áldozatok egykori utolsó szabadon választott lakhelye vagy – mint az Opera esetében – munkahelye előtt kívánják láthatóvá és kézzelfoghatóvá tenni a történelmi emlékezetet. Az elmúlt harminc év alatt Európa-szerte több mint 100 ezer botlatókövet helyeztek el, hogy felhívják a figyelmet a nácizmus embertelen bűneire.
Magyarországon 2007-ben avatták fel az első botlatókövet, amelyet azóta csaknem 700 követett. Az Opera az első magyar színház, amely ily módon is megemlékezik a vészkorszakban elvesztett művészeiről és munkatársairól, ezzel olyan intézmények sorához csatlakozott, mint a Komische Oper Berlin, a Hamburgi Állami Operaház vagy a salzburgi Festspielhaus. A botlatókövek elhelyezése szervesen kapcsolódik a Magyar Állami Operaház másik, a magyar színházi életben egyelőre szintén egyedülálló kezdeményezéséhez, a 2022 decemberében megnyílt „Összetört, elhagyott, meghalt…” című állandó kiállításhoz, amely az intézmény 83, a vészkorszak alatt származása miatt elbocsátott és meghurcolt tagjának állít emléket. A Gábor Sylvie rendező, játékmester ötlete és doktori disszertációjához készített alapkutatása nyomán, Karczag Márton, az Opera Emléktár vezetője által összeállított kiállítás az Andrássy úti Ybl-palota pincéjében vezetés keretében látogatható, ahol Budapest második világháborús ostroma alatt számos üldözött is menedékre talált.
Fotó: Berecz Valter / OPERA
