A kaliforniai Los Angelesben született. Apja gazdag ingatlanfejlesztőként dolgozott, anyja háztartásbeli volt. Már gyerekként írt, szüleinek illusztrált, precízen szerkesztett mesekönyveket készített karácsonyra.
Szülei 1982-es válása, valamint édesapja alkoholizmusa nagymértékben hatott az érzékeny kamaszra, az átélt események később stilizáltan újra meg újra feltűntek műveiben. Íróvá válásában meghatározó szerepet játszott Ernest Hemingway és Joan Didion minimalista prózája. Mégis, a középiskolát követően, a vermonti Bennington College hallgatójaként először zenét tanult, és csak később fordult érdeklődése az irodalom felé.
Mindössze huszonegy évesen, 1985-ben jelent meg első regénye, a Nullánál is kevesebb, amely azonnal sikerkönyv lett. Főszereplői Los Angeles-i fiatalok, akik hiába keresnek kitörési pontot értelmetlen, jövő és múlt nélküli életük csapdájából, rajtuk még a gazdagság, a szexuális promiszkuitás és a kábítószerek sem segíthetnek. Unottságukban egyre kegyetlenebb szenvedélyekbe menekülnek. Miként arra a regény egyik emblematikusan kétértelmű mondata rávilágít – amely ajánlatként és figyelmeztetésként egyaránt olvasható, a menedék és a fenyegetettség képzeteit összekapcsolva: „Itt eltűnhetsz.”
Ellis mellett Jay McInerney, Tama Janowitz, Mark Lindquist és Jill Eisenstadt prózája ragadta meg a legpontosabban a korszellemet, nem csoda, hogy a kritikusok az X vagy MTV-generáció szószólóivá emelték őket. Stílusukra kimutathatóan hatott Raymond Carver szenvtelen írásmódja, ugyanakkor az elbeszélői nézőpontjuk szubjektivitásában egymásra hasonlítottak, a sajtó hamarosan Brat Pack (kölyökfalka) néven emlegette őket.
Ellis 1987-ben New Yorkba költözött, és még ugyanebben az évben megjelent A vonzás szabályai című műve, amely bár nem okozott akkora meglepetést, mint az első könyve, mégis remek kritikákat kapott. A technikailag komplexebb, Joyce és Nabokov írásművészetét idéző regényében továbbra is számos kulturális, elsősorban popzenei utalás kapott helyet, egy, a szexualitást nyíltan ábrázoló, számos elbeszélőt megszólaltató történetben.
Harmadik regénye, az 1991-ben megjelent Amerikai Psycho kiadását hangos botrányok kísérték. A könyv érzékletes nyíltsággal mutatja be a látszólag normális Wall Street-i üzletemberek életét élő Patrick Bateman embertelen gyilkosságait – vagy, a megbízhatatlan elbeszélő miatt, eldönthetetlenül: fantáziálásait. A könyv fogadtatása szinte példa nélkül áll az amerikai könyvkiadás történetében. A regény kritikusai kivétel nélkül elítélték mind a mű kegyetlen, gátlástalan és minden tekintetben perverz erkölcsiségét, mind a megítélésük szerint elnagyolt cselekményvezetést és a hiteltelen jellemeket. Feminista szervezetek nyílt nőgyűlölettel vádolták a nyilvánvalóan szatirikus művet, a kiadóval szembeni bojkottra szólítva fel. Számos könyvforgalmazó vissza is lépett a regény terjesztésétől.
Így a könyvet, a pornómagazinokhoz hasonlóan, kizárólag lefóliázva, felnőtteknek adhatták el. Nem kis részben a körülötte dagadó botrány miatt a mára klasszikusnak számító, hiperrealista regényt már az első héten több mint százezer példányban vásárolták meg.
Ellis 1994-ben Az informátorok című gondosan megformált novelláskötettel jelentkezett, melyben például szoláriumbarna vámpírok garázdálkodnak Los Angeles éjszakai utcáin. 1998-ban jelent meg a Glamoráma, amelyben ismételten a pornográfiába hajló, nyílt szexualitás és brutális erőszak dominál, ám ezúttal nem a fogyasztói társadalom egésze áll a szöveg célkeresztjében, hanem annak egyik privilegizált szegmense, a hírességekkel és modellekkel benépesített szépségipar.
Hosszú hallgatás után, 2005-ben publikálta Holdpark című regényét. Ügyes és gondosan kidolgozott marketingkampány kíséretében dobták piacra, amelynek részét alkotta a regénybeli Bret Easton Ellis fiktív életének valósként való tálalása. Ehhez az interneten tettek közzé közös képeket nem létező feleségével és barátaival, így „hitelesítve” a történetet. A megírás körülményeiről egy interjúban ezt mondta: „A cselekmény Washington Georgetown nevű kerületében játszódott volna, így tisztelegve Az ördögűző előtt. Megvolt a cselekmény, és azt is tudtam, hogy az apámról fogok írni, aki pár évvel korábban halt meg. De nem sikerült kitalálnom, ki ez az ember. Aztán egyszer csak belém nyilallt, hogy de hát ez a fickó egy író. Akkoriban épp késztetést éreztem arra, hogy kigúnyoljam magam és a karrierem. Ez a két dolog találkozott, és úgy voltam vele: ha úgyis író a narrátor, miért ne hívhatnák Bret Ellisnek? Nem agyaltam túl a dolgot, csak kézenfekvőnek tűnt az ötlet, ami persze át is alakította a könyvet.”
2010-ben jelentkezett a Nullánál is kevesebb történetét folytató, az életmű addigi szakaszát mintegy szimbolikusan lezáró Királyi hálószobák című regényével. A 2019-es Fehér című kötete életrajzi visszatekintések, valamint az amerikai társadalom, politika és kultúra mentálhigiénés állapotairól szóló értekezések gyűjteményeként jelent meg.
Visszatérve az önéletrajz és fikció határterületére, 2023-ban A szilánkok címmel publikált regényt, amelynek főszereplője egy 17 éves fiú, bizonyos Bret Ellis, aki éppen első regényén, a Nullánál is kevesebben dolgozik, miközben szülővárosában egy sorozatgyilkos szedi áldozatait.
Szinte valamennyi regényét megfilmesítették – az Informátorokat maga Ellis rendezte –, az Amerikai Psychóból sikeres musical is készült. (A filmfeldolgozás hozta meg a nagy áttörést a főszerepet alakító Christian Bale-nek. Portrénk a színészről itt olvasható.) Évek óta ír forgatókönyveket, rendez, saját podcastjában filmekről mesél. 2008-ban a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt, ahol személyesen vette át a fesztivál nagydíját.
