Kortárs korképek – tíz kortárs irodalmi mű az őszkezdéshez

Géczi János: Az utolsó rózsához

A Szegeden biológusként tanult, majd később irodalmi és képzőművészeti pályát választó Géczi megszállottja a rózsáknak: korábban már megjelent A rózsa labirintusa című könyve, de még doktori dolgozatát is a dísznövény szimbolikájának szentelte. Új kötetében, mely a Kalligram gondozásában jelent meg, a rózsát olyan jelképként igyekezett láttatni, ahogyan korábban nem volt jellemző az irodalomban. Az utolsó rózsához egyszerre pedzeget általános kérdéseket akár az életről, akár a hatalomról, de biografikus vetület is felfedezhető benne, mellyel a költő önmagát is igyekszik értelmezni jelenkorunk forgatagában.

Hatvany Helga: Viharos idők

A történelmi események közelivé tételére, irodalmi igényű feldolgozására az utóbbi időben sokan választják saját családtörténetük kutatását és közzétételét. Hatvany Helga a Hatvany-Deutsch család leszármazottjaként fejtette fel Ady és József Attila mecénásainak históriáját. A zsidóüldözések elől Amerikába emigrált rokonokról, a Rákosi-korszakban bebörtönzött apjáról, gazdagságról, szegénységről, üldöztetésről és nemzetközi sikerről vall Hatvany Helga könyvében, újabb izgalmas és inspiráló olvasatát adva a 20. század történéseinek.

Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg

Szintén a múlt század sötét korszakába tekint vissza Tompa Andrea idén megjelent, Sokszor nem halunk meg című könyvével. A regény egy kolozsvári orvosnő gyermekének történetét meséli el 1944-től, a gettósítás kezdetétől. A főhős színésznő, Matild életén keresztül mutatja be a szerző, hogyan formálódik a közvetlenül megtapasztalt emberi sors történelemmé, hogyan alakul a történelem fontos eseményeire való emlékezés az irodalom és a színház világában, és hogy miként hat az ember személyiségére, ha családtörténete a múlt homályába vész.

Oláh Péter: A delfinek nem alszanak

Oláh Péter első kötete szürreális állat- és növénytörténeteken, életre kelő használati tárgyakon, vagy épp meglepő módokon és helyeken felbukkanó testrészeken keresztül beszél fogyasztásközpontú hétköznapjainkról. A FISZ könyvsorozatában megjelent A delfinek nem alszanak rövid novellái a jelenkori huszonévesek szorongásaira, a felnövés nehézségeire, az otthontalanságra is reflektálnak, meghökkentő beszédmóddal és történetszövéssel fűszerezve.

Bernáth László: Létezik-e szabad akarat?

A filozófia iránt érdeklődőknek ajánljuk Bernáth László kötetét, aki a szabad akarat filozófiatörténeten átívelő kérdéskörét aktualizálja. Bernáth a bölcsészettudományi szempontok mellett a természettudományi érveket is vizsgálva igyekszik választ találni arra, vajon helyesen járnak-e el azok, akik az akaratszabadság ellenében foglalnak állást az eleve elrendeltségre, az öröklött tulajdonságokra és az embert körülvevő lehetőségek szűkösségére alapozva állításaikat.

Závada Péter: A muréna mozgása

Závada sorban hatodik verseskönyve éles, néhol profán, néhol tekervényesen intellektuális társadalomkritikát vonultat fel, sorai sokszor önmagukra reflektálnak, magyaráznak és vezetik a tekintetet – a szerző kedve szerint akár a mélyebb megértés vagy épp a felfoghatatlan káosz irányába. De szintúgy a (társadalom)filozófiai megközelítés tárgyává teszi – vagy épp az ezen megközelítésen alapuló szövegek kontextusába helyezi, látszólag értelmező szándékkal – az irodalom és az alkotás kérdéseit és a mesterséges intelligencia problémáit is, virtuóz szövevényességgel, szilárd gondolatisággal.

Bret Easton Ellis: A szilánkok

Az Amerikai psycho és a Nullánál is kevesebb című könyveivel híressé vált amerikai író új regénye 13 évet váratott magára. A szilánkok nem fukarkodik az erőszakkal, ahogyan az élvhajhászattal sem. A cselekményt ezúttal a ’80-as évekbe, Los Angelesbe helyezte Ellis, fiatalkorának idejébe és helyszínére. A nyomasztó felnövéstörténet a drogabúzuson, a csúcsra pörgött kommerciális életszemléleten és a túlcsorduló szexualitáson vezeti át az olvasót a szerző részben fiktív, részben önéletrajzi ihletésű művében.

Térey János: Paulus

Térey a verses regény műfajában alkotott maradandó művét, a 21. század hajnalán játszódó Paulust nemrég felújított kiadásban adta közre a Jelenkor Kiadó. A budapesti hekker céltalan életét és Friedrich Paulus német tábornok sztálingrádi vereségét párhuzamba állító, sőt, Szent Pál apostol alakját is parabolaszerűen megidéző történet a kortárs magyar irodalom egyik csúcsteljesítménye, melyet időn kívüliségén túl sajátos nyelvezete tesz remekművé.

Cormac McCarthy: Az utas / Stella Maris

A nyáron elhunyt amerikai kortárs író utolsó két műve, a The Passenger és a Stella Maris tavaly jelent meg az angolszász nyelvterületeken, 16 évvel korábbi regényét (The Road) követően. A hosszú csendet megtörő páros regény a Western testvérek, Bobby és Alicia üldöztetéséről, őrületéről, nyomasztó örökségükről és tragikus sorsukról szól, magyar fordításának első kiadása pedig nemrég került a könyvesboltok polcaira.

Jászberényi Sándor: Mindenki másképp gyászol

A traumák hatását és feldolgozását regénybe foglaló Jászberényi Maros Dániel nevű, korábbi kötetekben is feltűnő főhősének bőrébe bújva szemléletes leírását adja az ukrán háború pusztításának – annak, ahogyan egy egész nemzetet emészt fel a hétköznapok részévé vált kegyetlenség. Szubjektív, de általánosan érthető-érezhető látlelet a Mindenki másképp gyászol a harcok által megtépázott városokról, kultúráról, emberekről.

Nyitókép (illusztráció): Shutterstock / Phoenixns