Lengyelország orosz uralom alatt álló részén, a Varsóhoz közeli Żelazowa Wola faluban született francia apától és lengyel anyától 1810. március 1-jén, (ahogy az anyakönyvében áll) vagy február 22-én (ahogy családja állította). A zene szeretetét édesanyjától örökölte, akinek szép hangja volt, és jól zongorázott. A Mozarthoz hasonlóan csodagyermek Chopin hatévesen már zongorázott, hétévesen jelent meg első kompozíciója, egy polonéz, nyolcévesen koncertezett, nyomtatásban először az 1825-ben komponált Op. 1 jelzésű c-moll zongorarondója jelent meg.
Első zenetanára hamar elbocsátotta, mondván: nincs mit tanítania neki, hiszen többet tud nála. A nyári vakációkat vidéken töltötte, itt fedezte fel a lengyel népzenét, amely zeneszerzői munkásságának egyik ihletője lett. Tizenévesen már a varsói szalonok kedvence volt, első nagy önálló hangversenyét 1829-ben Bécsben adta, Mozart-variációját hallva Robert Schumann zseninek nevezte.
Az 1830-31-es elbukott lengyel felkelés után előbb Bécsben, majd Párizsban telepedett le (a hazai események ihlették híres Forradalmi etűdjét), koncertezett és tanított, 1835-ben megkapta a francia állampolgárságot. Barátai között tudhatta a kor nagyságait, Bellinit, Mendelssohnt, Berliozt, Liszt Ferencet, Balzacot, Heinét, a költő Adam Mickiewiczet, akinek néhány versét megzenésítette. Jótékonysági koncertjei bevételét lengyel menekültek javára ajánlotta fel. Élete nagy szerelme a kihívó magaviseletű, nála hat évvel idősebb George Sand írónő lett, bár 1837-es megismerkedésük idején még azt írta, hogy „valami taszítja” tőle. Kapcsolatuk tíz év után ért véget, amikor Sand azzal gyanúsította meg Chopint, hogy nemcsak vele, hanem lányával is viszonyt folytat.
Chopin kiskorától sokat betegeskedett, gyakran kapott légúti fertőzést, tüdőgyulladást, felnőttként is rendkívül sovány volt. Egészsége olykor annyira megrendült, hogy koncert után le kellett támogatni a színpadról, tanítványait ágyban fekve oktatta. 1838 telén – gyógyulást keresve – Sand társaságában Mallorcára utazott, de napsütés helyett hideg és eső fogadta, a telet egy fűtetlen kolostorban kellett átvészelnie – ekkor írta etűdjei többségét. Egészsége egy időre mégis rendbe jött, és közérzete is elfogadható volt, bár továbbra is szenvedett légúti betegségekben, gyakorta kínozta depresszió, hallucinációk üldözték. Az 1848-as párizsi forradalom elől Angliába menekült, utolsó koncertjét Londonban adta 1848 novemberében. Kimerülten tért vissza Párizsba, ahol 1849. október 17-én elvitte a tüdőbaj. Temetésén kérésére Mozart Requiemje és saját 2., b-moll zongoraszonátájának Gyászindulóként ismert harmadik tétele szólt, de a koporsót csendben eresztették le a sírgödörbe.
Chopin hamvai a párizsi Père-Lachaise temetőben nyugszanak, de szívét kívánságának megfelelően Lengyelországba vitték, s egy lepecsételt kristályüvegben, konyakban tartósítva a varsói Szent Kereszt-templom egyik díszes oszlopában őrzik. A hatóságok eddig nem járultak hozzá, hogy DNS-mintát vegyenek belőle, ami eldönthetné a vitát, hogy a komponista tuberkulózisban vagy cisztás fibrózis miatt halt-e meg. A szívet 2014-ben kívülről megvizsgálták, és tuberkulózis nyomait vélték felfedezni rajta, 2017-ben egy hasonló vizsgálatot követően a tudósok arra jutottak, hogy a komponista halálát közvetlenül szívburokgyulladás okozta.
Chopin a romantikus kifejezőeszközök egész sorát honosította meg a zongorajátékban. Lágy, lírai hangzása végletes dinamikai ellentétekkel, érzelmekben gazdag és virtuóz előadásmóddal, technikai tökéletességgel párosult. Ő írt először balladákat, önálló scherzókat, ő ismertette meg a világgal a lengyel mazurkát, újította meg romantikus alapon a Bach-féle prelűdöket, akinek nagy rajongója volt, Beethovent ugyanakkor nem kedvelte. Muzsikáját Schumann úgy jellemezte: „Virágok közé rejtett ágyúk”, Wagner azt mondta róla: „Chopin a jobb kéz komponistája”, a zongora poétájaként, rabjaként és zsenijeként is emlegették.
Két zongoraversenyt, 24 prelűdöt és 27 etűdöt írt, népszerűek rövidebb zenedarabjai, keringői, noktürnjei is. A lengyel népzene fordulatai a polonézekből és mazurkákból köszönnek vissza, amivel a romantikus népies zene megindítója lett.
Az első könyvet Liszt Ferenc írta róla (magyarul 1873-ban jelent meg), akit barátjaként és művei legideálisabb tolmácsolójaként tartott számon. A legenda szerint Chopin kifejezetten viszolygott a nyilvános koncertektől, inkább szalonokban, mint nagy koncerttermekben játszott, utóbbiakban alig húsz alkalommal lépett fel.
Varsóban 1927 óta rendeznek nevét viselő nemzetközi zongoraversenyt. Bécsben 1952-ben alakult meg a Nemzetközi Chopin Társaság, nevét viseli – egyebek között – a varsói nemzetközi repülőtér és egy kráter a Merkúron. A születése 200. évfordulója alkalmából tartott emlékév keretében megújult szülőháza Żelazowa Wolában, s a Chopin-emlékek legnagyobb gyűjteménye nyílt meg Varsóban.
A budai Horváth-kertben 2011-ben avatták fel mellszobrát, Bolesław Syrewicz lengyel szobrász alkotását. Műveinek egyik legavatottabb előadója, Arthur Rubinstein lemezre vette teljes életművét, Kocsis Zoltán pedig 1983-ban összes keringőjét. 2010-ben a Chopin-maratonon Bogányi Gergely a Müpában két nap alatt eljátszotta összes szólózongorára írt művét, előadásában két évvel később jelent meg Chopin összes zongoraműve CD-n. A magyar–lengyel barátság napján, 2023. március 23-án Chopin és Liszt Ferenc műveit játszó okospadot adtak át Budapesten, a Városligetben.
