Cirkusz a kirakatban

Nem túlzás azt állítani, az elmúlt napokban Budapestre figyelt a cirkuszvilág, hiszen a Fővárosi Nagycirkuszban artisták versenyeztek a rangos díjakért az idén 15. alkalommal megrendezett nemzetközi fesztiválon, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban pedig Cirkusz, oktatás, örökség címmel, az audionarrációtól a gyűjteménykezelésig, a képzési lehetőségektől a zsánerrendszertan kialakításáig jó néhány területet érintő szakmai és tudományos konferenciát rendeztek. És ugyanitt nyílt meg a Csodálatos cirkuszvilág kiállítás. A tárlat – épp úgy, mint a bemutatni kívánt műfaj – egyaránt szól kicsiknek és nagyoknak, a korosztályi ollót tágra nyitva próbál szórakoztatni, elkápráztatni és edukálni.

Életnagyságú bábelefánt, óriás bohóccipők, színes kövektől és flitterektől csillogó köpenyek, tollboákkal ékített fejdíszek, kosztümládák, régi és mai cirkuszi témájú játékok, festmények és egyéb dísztárgyak, előadásokat hirdető poszterek, már nem létező épületek makettjei, jelentős hazai művészekkel készített videós életútinterjúk, olasz filmek cirkuszi relevanciájú részletei, történeti kontextusba helyező tablók, ifj. Simet László a Színházi Olimpiát megnyitó Átmentem produkciójának fotódokumentációja, kedvcsináló promóciós anyag a pályaválasztáshoz – tényleg van itt minden, mint a búcsúban, pardon: cirkuszban. Sajnos, jórészt csak a szemnek szólóan, bár a gyerekeknek kialakítottak egy játszósarkot, ahol hintalovakon vagy az egyensúlyozó akrobaták „billegőjén” egy kicsit az övéké lehet a porond.

Rigid vezérelv nem fedezhető fel a kiállításon, egyértelműen a sokszínűség és a vállalt széttartás maga a koncepció, amit a legnagyobb terem installációja tökéletesen sűrít. A központi elem egy porond, amelyre a hét európai országból érkezett 12 gyűjtemény, múzeum nevével feliratozott ajtó nyílik, a tárlatra pedig ennek megfelelően leginkább a bepillantást enged, felvillant, ízelítőt ad igéket (és ezek további szinonimáit) lehetne használni. A látogatóra van bízva, hogy megtalálja az érdeklődéséhez passzoló témákat és tárgyakat, és mert a cirkuszban is sok van, mi csodálatos, itt is mindenki maga döntheti el, neki személyesen ki vagy mi a legcsodálatosabb. Az aprólékos munkával kidolgozott kosztümök? A megannyi zsáner valamelyike? A VR-szemüveg, amellyel bárki kipróbálhatja magát kötéltáncosként? A cirkuszi életforma? A generációk közti tudásátadás, a munka és a magánélet más szakmákban ennyire erősen nem tapasztalható összefonódása?

Az én – szintén vállaltan széttartó – top 10-em a következő:

A cirkuszművésznőkkel készített életútinterjúk
A Tintaló Cirkusz című bábdiafilm
F. Török Ferenc és Babar Margit idén 64 éves világító és forgó cirkuszi apparátja
Egy afrikai fejekkel díszített fehérbohóc-kosztüm az 1940-es évek híres bohócaitól, a Carlo Medini társulattól
A Krone Cirkusz Képes híradó című négyoldalas „újságja”, amely az 1930. júniusi újpesti előadásokat hirdeti
A Nikol nevű cirkuszi elefánt festette kép
A Fővárosi Cirkusz (Hauptstädtischer Cirkus) főbb adatai kézírással, magyarul és németül a 20. század elejéről, előtte pedig Barton Nándor, az 1949-ben államosított Fővárosi Nagycirkusz első igazgatójának munkakönyve
A Cirque du Soleil magyar artistáinak névsora
Kraj Tiffany első aprócska fellépődressze (interjúnk a fiatal artistával itt olvasható)

A február 29-ig látogatható kiállítás egyelőre egyszeri és megismételhetetlen alkalom a cirkusz múltja és jelene iránt érdeklődők számára, de a megnyitóján Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója, a Csodálatos cirkuszvilág egyik rendezője a tervek kapcsán megemlítette, az új cirkuszközpontban külön helye lesz a cirkuszi múzeumnak is.

Nyitókép: Urbán Ádám