D__AS20241004020.jpg

A megismerés és megértés élménye a szabadság ígéretét hordozza

A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ társadalmi felelősségvállalást fókuszba helyező projektjei február 28-án mutatkoznak be, melyeknek célja, hogy a marginalizált társadalmi csoportok számára könnyebben hozzáférhetővé tegyék a múzeumi szolgáltatásokat, kiállításokat, gyűjteményeket.

Az MNMKK hét kiemelt tagintézménye mutatja be pénteken azon projektjeit, melyek mások mellett a mozgásukban, hallásukban vagy látásukban korlátozottak, valamint a szociálisan hátrányos helyzetű emberek számára teszik könnyebben elérhetővé a közgyűjteményeket. Az eseményen Demeter Szilárd, a szervezet elnöke mondott köszöntőt az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeumban. Beszéde alább olvasható.

A múzeumok csendes innovátorai

Ahányszor a Magyar Nemzeti Múzeumba jövök, eszembe jut Platón barlanghasonlata, ami talán sosem volt időszerűbb, mint napjainkban. A kétezer-ötszáz év alatt csak rátettünk egy lapáttal, a barlang falán táncoló árnyékokat ugyanis ma már képernyőn keresztül nézzük. Ebben a poszthumán barlangban Ti, múzeumpedagógusok különleges küldetést teljesítetek. Ti vagytok azok, akik kettős szerepben álltok előttünk: egyrészt türelmesen megmutatjátok a leláncolt emberek gyermekeinek azokat a valódi tárgyakat, amelyeknek csak árnyékait szemléljük nap mint nap; másrészt finoman, de határozottan elültetitek a vágyat, hogy kimerészkedjünk a barlang biztonságából a napfényre, ahol a dolgok valódi természete feltárul.

A Ti munkátok olyan értékteremtés, amely csak akkor válik igazán észlelhetővé, amikor már átalakította látásmódunkat. Ti vagytok azok, akik a múzeumok statikusnak tűnő világát lélegző, pulzáló térré varázsolják, ahol az élményszerű tudásátadás nem csupán módszertan, hanem szemlélet és hitvallás.

Az élményszerű tudásátadás lényege abban rejlik, ahogyan Ti megfoghatóvá teszitek a megfoghatatlant. Amikor egy gyermek a Ti vezetésetekkel megérintheti a történelmet, nem csupán adatokat jegyez meg – átéli, tehát megérti a valóságot, az időt és a teret annak minden mélységével és kiterjedésével. A pontból kört, a körből gömböt, vagyis „szfairá”-t csináltok. A Ti különleges képességetek, hogy az evokáció erejével hidakat emeltek korok, emberek és eszmék között. Munkátok során a tárgyak kilépnek néma szerepükből, és történeteket mesélnek, kérdéseket vetnek fel, párbeszédre hívnak.

Munkátok révén a látogatók nem csupán szemlélői, hanem résztvevői lesznek a kulturális örökség folyamatos újraalkotásának. Ez az átalakulás – a passzív befogadótól az aktív értelmezőig – az élményszerű tudásátadás legmaradandóbb hozadéka, amelyet Ti nap mint nap megvalósítotok.

Kevesen látják azonban, hogy Ti, múzeumpedagógusok egyúttal innovatív alkotók és a kreatívipar élvonalbeli képviselői is vagytok. Programjaitok tervezése során egyesítitek a pedagógia, a pszichológia, a művészetek és a technológia legújabb eredményeit. Interaktív installációitok, digitális alkalmazásaitok, játékosított tanulási módszereitek olyan kreatív produktumok, amelyek gyakran úttörő megoldásokat hoznak nemcsak a kultúraközvetítés, hanem a dizájn és a felhasználói élmény területén is. Ti vagytok azok, akik a kortárs művészeti gyakorlatokat és a legfrissebb technikai innovációkat egyaránt képesek vagytok a tanulás szolgálatába állítani.

Különös értéke van a Ti tevékenységeteknek a digitális korban, amikor a virtuális élmények sokasága között a valódi, fizikai megtapasztalás jelentősége felértékelődik. Az általatok teremtett helyzetek olyan autentikus élményeket kínálnak, amelyek a képernyők világában ritkán adódnak: közösségi tanulást, több érzékszerven keresztül történő befogadást, a felfedezés közvetlen örömét.

Kiemelkedő szerepetek van az adaptáció előmozdításában is. Korunk egyik legnagyobb kihívása a folyamatos és egyre gyorsuló változásokhoz való alkalmazkodás képessége. Ti nem egyszerűen tudást közvetítetek, hanem felkészítetek bennünket a változásokra, az azokhoz való értékelvű alkalmazkodást segítitek elő. A múlt tanulságain keresztül mutatjátok meg, hogyan találhatunk kapaszkodókat a jelen útvesztőiben. Programjaitok során olyan mentális eszköztárat adtok a látogatók kezébe, amely segít eligazodni a kulturális, társadalmi és technológiai változások labirintusában. Miközben megőrzitek és átadjátok a kulturális értékeket, egyúttal azt is megmutatjátok, hogyan lehet ezeket az értékeket újraértelmezni és adaptálni a folyamatosan változó világban. Ez az adaptív szemlélet, amelyet Ti képviseltek, különösen fontos napjainkban, amikor az emberiség olyan globális kihívásokkal néz szembe, mint a klímaváltozás, a technológiai forradalom vagy a társadalmi polarizáció.

S ahogy a Platón barlangját elhagyó fogoly eleinte hunyorog a napfényben, úgy az általatok vezetett látogató is gyakran döbben rá a valóság komplexitására és szépségére. Ez nem mindig kényelmes folyamat, de a Ti szakmai nagyságotok éppen abban rejlik, hogy képesek vagytok biztonságos terepet teremteni ehhez a felfedezéshez – a barlang és a napfény között. Munkátok célja, hogy felkeltsétek a vágyat a teljesebb valóság megismerésére, s ezáltal felkészítsétek a látogatókat arra a pillanatra, amikor a barlangot maguk mögött hagyva szembesülnek a világgal annak teljes gazdagságában.

A Ti munkátokat laudálni tehát nem más, mint elismerni: a kultúraközvetítés leghatékonyabb formája az, amelyet Ti nap mint nap megvalósítotok – amely nem pusztán ismereteket ad át, hanem a megismerés és megértés élményét nyújtja, s ezáltal a szabadság ígéretét hordozza. Ti vagytok a bizonyítékai annak, hogy a tudás nem csupán birtokolható, hanem átélhető is – és éppen ez az átélés az, ami valódi felszabadulást kínál a barlang árnyékvilágából.

Köszönöm Nektek.

Ez is érdekelheti

Június 13-án történt

Ma ünnepli ötvenegyedik születésnapját Balázsovits Edit Jászai Mari-díjas színésznő, énekesnő. A színészcsaládba született művész – édesapja Balázsovits Lajos, édesanyja Almási Éva színművész – számos színdarabban, tévéjátékban és filmben játszott, többek között a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darab 40. évfordulóján bemutatott Popfesztivál 40 című előadásban, ahol ugyanazt a szerepet énekelte, amelyet korábban édesanyja. Új Republic-dalok című szólóalbuma 2009-ben jelent meg az együttes által kifejezetten számára írt dalokkal.

Június 12-én történt

„Sokan félnek attól, hogy a komolyzenei közönség kiöregedik. Én azonban sosem hittem abban, hogy a húsz-harminc évesek körében kellene erőltetni a hangversenyre járást. Ugyanis nem most öregedik a közönség, hanem soha nem is volt fiatal. Az a tapasztalatom, hogy a negyvenes korosztálynál jellemző az, hogy elkezd hangversenyekre járni, főleg akkor, ha gyerekként köze volt a zenéhez” – mondta egy interjúban a ma negyvennyolc éves Kossuth-díjas hegedűművész, karmester, Kelemen Barnabás, a Fesztivál Akadémia Budapest művészeti vezetője.

Június 11-én történt

1937. június 11-én született – és 2026-ban elhunyt – Maurer Dóra Kossuth-díjas grafikus, festőművész és filmkészítő, a magyar neoavantgárd egyik legjelentősebb képviselője. Több mint hat évtizedes pályája során festészettel, grafikával, fotóval, filmmel, installációval és konceptuális művészettel foglalkozott, de tanárként és szervezőként is nagy hatást gyakorolt a magyar művészeti életre. Munkáiban a geometria, a mozgás és a rendszerszerű gondolkodás kapott központi szerepet. Művei számos hazai és külföldi múzeum gyűjteményében megtalálhatók.

Június 10-én történt

„Ha a színész igazán felfedezi, hogy a szerep-ember is benne lakozik, az olyan csoda boldogság, hogy reszketve várja újra meg újra az esti előadást. Minden jól eltalált szerep létfenntartó tudathasadás! S ez a valódi színészt boldogsággal tölti el. Csak a technikát lehet megtanulni” – fogalmazta az 1927. június 10-én született – és 1985-ben elhunyt – Kossuth-díjas színművész, Márkus László, akit többek között a Madách Színház előadásaiban, illetve a Defekt, Az ötödik pecsét, a Nem vagyunk angyalok és az Első kétszáz évem című filmekben láthattunk.