D__AS20241004020.jpg

A megismerés és megértés élménye a szabadság ígéretét hordozza

A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ társadalmi felelősségvállalást fókuszba helyező projektjei február 28-án mutatkoznak be, melyeknek célja, hogy a marginalizált társadalmi csoportok számára könnyebben hozzáférhetővé tegyék a múzeumi szolgáltatásokat, kiállításokat, gyűjteményeket.

Az MNMKK hét kiemelt tagintézménye mutatja be pénteken azon projektjeit, melyek mások mellett a mozgásukban, hallásukban vagy látásukban korlátozottak, valamint a szociálisan hátrányos helyzetű emberek számára teszik könnyebben elérhetővé a közgyűjteményeket. Az eseményen Demeter Szilárd, a szervezet elnöke mondott köszöntőt az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeumban. Beszéde alább olvasható.

A múzeumok csendes innovátorai

Ahányszor a Magyar Nemzeti Múzeumba jövök, eszembe jut Platón barlanghasonlata, ami talán sosem volt időszerűbb, mint napjainkban. A kétezer-ötszáz év alatt csak rátettünk egy lapáttal, a barlang falán táncoló árnyékokat ugyanis ma már képernyőn keresztül nézzük. Ebben a poszthumán barlangban Ti, múzeumpedagógusok különleges küldetést teljesítetek. Ti vagytok azok, akik kettős szerepben álltok előttünk: egyrészt türelmesen megmutatjátok a leláncolt emberek gyermekeinek azokat a valódi tárgyakat, amelyeknek csak árnyékait szemléljük nap mint nap; másrészt finoman, de határozottan elültetitek a vágyat, hogy kimerészkedjünk a barlang biztonságából a napfényre, ahol a dolgok valódi természete feltárul.

A Ti munkátok olyan értékteremtés, amely csak akkor válik igazán észlelhetővé, amikor már átalakította látásmódunkat. Ti vagytok azok, akik a múzeumok statikusnak tűnő világát lélegző, pulzáló térré varázsolják, ahol az élményszerű tudásátadás nem csupán módszertan, hanem szemlélet és hitvallás.

Az élményszerű tudásátadás lényege abban rejlik, ahogyan Ti megfoghatóvá teszitek a megfoghatatlant. Amikor egy gyermek a Ti vezetésetekkel megérintheti a történelmet, nem csupán adatokat jegyez meg – átéli, tehát megérti a valóságot, az időt és a teret annak minden mélységével és kiterjedésével. A pontból kört, a körből gömböt, vagyis „szfairá”-t csináltok. A Ti különleges képességetek, hogy az evokáció erejével hidakat emeltek korok, emberek és eszmék között. Munkátok során a tárgyak kilépnek néma szerepükből, és történeteket mesélnek, kérdéseket vetnek fel, párbeszédre hívnak.

Munkátok révén a látogatók nem csupán szemlélői, hanem résztvevői lesznek a kulturális örökség folyamatos újraalkotásának. Ez az átalakulás – a passzív befogadótól az aktív értelmezőig – az élményszerű tudásátadás legmaradandóbb hozadéka, amelyet Ti nap mint nap megvalósítotok.

Kevesen látják azonban, hogy Ti, múzeumpedagógusok egyúttal innovatív alkotók és a kreatívipar élvonalbeli képviselői is vagytok. Programjaitok tervezése során egyesítitek a pedagógia, a pszichológia, a művészetek és a technológia legújabb eredményeit. Interaktív installációitok, digitális alkalmazásaitok, játékosított tanulási módszereitek olyan kreatív produktumok, amelyek gyakran úttörő megoldásokat hoznak nemcsak a kultúraközvetítés, hanem a dizájn és a felhasználói élmény területén is. Ti vagytok azok, akik a kortárs művészeti gyakorlatokat és a legfrissebb technikai innovációkat egyaránt képesek vagytok a tanulás szolgálatába állítani.

Különös értéke van a Ti tevékenységeteknek a digitális korban, amikor a virtuális élmények sokasága között a valódi, fizikai megtapasztalás jelentősége felértékelődik. Az általatok teremtett helyzetek olyan autentikus élményeket kínálnak, amelyek a képernyők világában ritkán adódnak: közösségi tanulást, több érzékszerven keresztül történő befogadást, a felfedezés közvetlen örömét.

Kiemelkedő szerepetek van az adaptáció előmozdításában is. Korunk egyik legnagyobb kihívása a folyamatos és egyre gyorsuló változásokhoz való alkalmazkodás képessége. Ti nem egyszerűen tudást közvetítetek, hanem felkészítetek bennünket a változásokra, az azokhoz való értékelvű alkalmazkodást segítitek elő. A múlt tanulságain keresztül mutatjátok meg, hogyan találhatunk kapaszkodókat a jelen útvesztőiben. Programjaitok során olyan mentális eszköztárat adtok a látogatók kezébe, amely segít eligazodni a kulturális, társadalmi és technológiai változások labirintusában. Miközben megőrzitek és átadjátok a kulturális értékeket, egyúttal azt is megmutatjátok, hogyan lehet ezeket az értékeket újraértelmezni és adaptálni a folyamatosan változó világban. Ez az adaptív szemlélet, amelyet Ti képviseltek, különösen fontos napjainkban, amikor az emberiség olyan globális kihívásokkal néz szembe, mint a klímaváltozás, a technológiai forradalom vagy a társadalmi polarizáció.

S ahogy a Platón barlangját elhagyó fogoly eleinte hunyorog a napfényben, úgy az általatok vezetett látogató is gyakran döbben rá a valóság komplexitására és szépségére. Ez nem mindig kényelmes folyamat, de a Ti szakmai nagyságotok éppen abban rejlik, hogy képesek vagytok biztonságos terepet teremteni ehhez a felfedezéshez – a barlang és a napfény között. Munkátok célja, hogy felkeltsétek a vágyat a teljesebb valóság megismerésére, s ezáltal felkészítsétek a látogatókat arra a pillanatra, amikor a barlangot maguk mögött hagyva szembesülnek a világgal annak teljes gazdagságában.

A Ti munkátokat laudálni tehát nem más, mint elismerni: a kultúraközvetítés leghatékonyabb formája az, amelyet Ti nap mint nap megvalósítotok – amely nem pusztán ismereteket ad át, hanem a megismerés és megértés élményét nyújtja, s ezáltal a szabadság ígéretét hordozza. Ti vagytok a bizonyítékai annak, hogy a tudás nem csupán birtokolható, hanem átélhető is – és éppen ez az átélés az, ami valódi felszabadulást kínál a barlang árnyékvilágából.

Köszönöm Nektek.

Ez is érdekelheti

Július 25-én történt

„A művészember élete sohasem kerülhet csendes kikötőbe. Az nem is lenne jó. A motor állandóan jár, a vágyak tovább is gyötörnek. A sima tükör a felületen: megtévesztő” – fogalmazta az 1903. július 25-én született – és 1975-ben elhunyt – Kossuth-díjas színész, rendező, Ajtay Andor, akit többek között a Vígszínház, a Nemzeti Színház, a Jókai Színház és a Madách Színház előadásaiban, illetve a Menekülő ember, a Beszterce ostroma, az Oldás és kötés, A tettes ismeretlen, a Különös ismertetőjel és Az oroszlán ugrani készül című filmekben láthattunk.

Július 24-én történt

1980. július 24-én hunyt el Peter Sellers BAFTA- és Golden Globe-díjas brit színész, előadóművész, a 20. század egyik legnagyobb komikusa, aki rendkívüli átváltozóképességével és sokoldalúságával vált világhírűvé. Pályáját rádiós humoristaként kezdte, majd az 1950-es évektől a filmvásznon is kiemelkedő sikereket aratott. Legjelentősebb szerepe Jacques Clouseau felügyelő A rózsaszín párduc-filmsorozatból, de az Estély habfürdővel, A csodatévő, az Ordító egér, a Puha ágyak, kemény csaták és a Meghívás egy gyilkos vacsorára című filmekben is láthattuk.

Július 23-án történt

1974. július 23-án hunyt el Darvas Lili színésznő, a népszerű író, Molnár Ferenc felesége, akit többek között a Budai Színkör, a Vígszínház, a Madách Színház és a Pesti Magyar Színház, illetve bécsi és berlini teátrumok előadásaiban, valamint a Szerelem, az Egy óra – Három arc és a Találkozzunk Las Vegasban című filmekben láthatott a nagyközönség. „Játéka a szó legszebb értelmében nemes. Sehol egy hamis hangsúly, egy eltúlzott mozdulat. Hiába, a tehetség egyetlen ékessége az egyszerűség” – írta róla anno Kosztolányi Dezső a Pesti Hírlap hasábjain.

Július 22-én történt

„Minden napot úgy kellene kezdenünk, mintha a csecsemő és haldokló egyszerre pillantana ki a szemünkből. Így talán megértenénk valamit abból, amit szüntelenül s okosan igyekszünk megmagyarázni magunknak” – fogalmazta a 2001. július 22-én elhunyt Kossuth-díjas író, Mészöly Miklós, aki a hatvanas évektől vált a modern magyar próza meghatározó alakjává. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagjának legismertebb művei közé tartozik a Saulus, a Magasiskola, Az atléta halála, a Film, a Megbocsátás, valamint a Pontos történetek útközben.