D__AS20241004020.jpg

A megismerés és megértés élménye a szabadság ígéretét hordozza

A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ társadalmi felelősségvállalást fókuszba helyező projektjei február 28-án mutatkoznak be, melyeknek célja, hogy a marginalizált társadalmi csoportok számára könnyebben hozzáférhetővé tegyék a múzeumi szolgáltatásokat, kiállításokat, gyűjteményeket.

Az MNMKK hét kiemelt tagintézménye mutatja be pénteken azon projektjeit, melyek mások mellett a mozgásukban, hallásukban vagy látásukban korlátozottak, valamint a szociálisan hátrányos helyzetű emberek számára teszik könnyebben elérhetővé a közgyűjteményeket. Az eseményen Demeter Szilárd, a szervezet elnöke mondott köszöntőt az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeumban. Beszéde alább olvasható.

A múzeumok csendes innovátorai

Ahányszor a Magyar Nemzeti Múzeumba jövök, eszembe jut Platón barlanghasonlata, ami talán sosem volt időszerűbb, mint napjainkban. A kétezer-ötszáz év alatt csak rátettünk egy lapáttal, a barlang falán táncoló árnyékokat ugyanis ma már képernyőn keresztül nézzük. Ebben a poszthumán barlangban Ti, múzeumpedagógusok különleges küldetést teljesítetek. Ti vagytok azok, akik kettős szerepben álltok előttünk: egyrészt türelmesen megmutatjátok a leláncolt emberek gyermekeinek azokat a valódi tárgyakat, amelyeknek csak árnyékait szemléljük nap mint nap; másrészt finoman, de határozottan elültetitek a vágyat, hogy kimerészkedjünk a barlang biztonságából a napfényre, ahol a dolgok valódi természete feltárul.

A Ti munkátok olyan értékteremtés, amely csak akkor válik igazán észlelhetővé, amikor már átalakította látásmódunkat. Ti vagytok azok, akik a múzeumok statikusnak tűnő világát lélegző, pulzáló térré varázsolják, ahol az élményszerű tudásátadás nem csupán módszertan, hanem szemlélet és hitvallás.

Az élményszerű tudásátadás lényege abban rejlik, ahogyan Ti megfoghatóvá teszitek a megfoghatatlant. Amikor egy gyermek a Ti vezetésetekkel megérintheti a történelmet, nem csupán adatokat jegyez meg – átéli, tehát megérti a valóságot, az időt és a teret annak minden mélységével és kiterjedésével. A pontból kört, a körből gömböt, vagyis „szfairá”-t csináltok. A Ti különleges képességetek, hogy az evokáció erejével hidakat emeltek korok, emberek és eszmék között. Munkátok során a tárgyak kilépnek néma szerepükből, és történeteket mesélnek, kérdéseket vetnek fel, párbeszédre hívnak.

Munkátok révén a látogatók nem csupán szemlélői, hanem résztvevői lesznek a kulturális örökség folyamatos újraalkotásának. Ez az átalakulás – a passzív befogadótól az aktív értelmezőig – az élményszerű tudásátadás legmaradandóbb hozadéka, amelyet Ti nap mint nap megvalósítotok.

Kevesen látják azonban, hogy Ti, múzeumpedagógusok egyúttal innovatív alkotók és a kreatívipar élvonalbeli képviselői is vagytok. Programjaitok tervezése során egyesítitek a pedagógia, a pszichológia, a művészetek és a technológia legújabb eredményeit. Interaktív installációitok, digitális alkalmazásaitok, játékosított tanulási módszereitek olyan kreatív produktumok, amelyek gyakran úttörő megoldásokat hoznak nemcsak a kultúraközvetítés, hanem a dizájn és a felhasználói élmény területén is. Ti vagytok azok, akik a kortárs művészeti gyakorlatokat és a legfrissebb technikai innovációkat egyaránt képesek vagytok a tanulás szolgálatába állítani.

Különös értéke van a Ti tevékenységeteknek a digitális korban, amikor a virtuális élmények sokasága között a valódi, fizikai megtapasztalás jelentősége felértékelődik. Az általatok teremtett helyzetek olyan autentikus élményeket kínálnak, amelyek a képernyők világában ritkán adódnak: közösségi tanulást, több érzékszerven keresztül történő befogadást, a felfedezés közvetlen örömét.

Kiemelkedő szerepetek van az adaptáció előmozdításában is. Korunk egyik legnagyobb kihívása a folyamatos és egyre gyorsuló változásokhoz való alkalmazkodás képessége. Ti nem egyszerűen tudást közvetítetek, hanem felkészítetek bennünket a változásokra, az azokhoz való értékelvű alkalmazkodást segítitek elő. A múlt tanulságain keresztül mutatjátok meg, hogyan találhatunk kapaszkodókat a jelen útvesztőiben. Programjaitok során olyan mentális eszköztárat adtok a látogatók kezébe, amely segít eligazodni a kulturális, társadalmi és technológiai változások labirintusában. Miközben megőrzitek és átadjátok a kulturális értékeket, egyúttal azt is megmutatjátok, hogyan lehet ezeket az értékeket újraértelmezni és adaptálni a folyamatosan változó világban. Ez az adaptív szemlélet, amelyet Ti képviseltek, különösen fontos napjainkban, amikor az emberiség olyan globális kihívásokkal néz szembe, mint a klímaváltozás, a technológiai forradalom vagy a társadalmi polarizáció.

S ahogy a Platón barlangját elhagyó fogoly eleinte hunyorog a napfényben, úgy az általatok vezetett látogató is gyakran döbben rá a valóság komplexitására és szépségére. Ez nem mindig kényelmes folyamat, de a Ti szakmai nagyságotok éppen abban rejlik, hogy képesek vagytok biztonságos terepet teremteni ehhez a felfedezéshez – a barlang és a napfény között. Munkátok célja, hogy felkeltsétek a vágyat a teljesebb valóság megismerésére, s ezáltal felkészítsétek a látogatókat arra a pillanatra, amikor a barlangot maguk mögött hagyva szembesülnek a világgal annak teljes gazdagságában.

A Ti munkátokat laudálni tehát nem más, mint elismerni: a kultúraközvetítés leghatékonyabb formája az, amelyet Ti nap mint nap megvalósítotok – amely nem pusztán ismereteket ad át, hanem a megismerés és megértés élményét nyújtja, s ezáltal a szabadság ígéretét hordozza. Ti vagytok a bizonyítékai annak, hogy a tudás nem csupán birtokolható, hanem átélhető is – és éppen ez az átélés az, ami valódi felszabadulást kínál a barlang árnyékvilágából.

Köszönöm Nektek.

Ez is érdekelheti

Július 5-én történt

1914. július 5-én született – és 1995-ben hunyt el – a zongora poétájának is nevezett Fischer Annie, a huszadik század egyik legnagyobb, háromszoros Kossuth-díjas zongoraművésze, aki csodagyerekként kezdte a pályáját, majd csaknem hét évtizeden át volt a magyar zenei előadó-művészet meghatározó alakja. „Annie igazi művész volt, aki felemel a földről. A játékát hallva elfelejtkeztem magamról. Jelenség volt, aki nem zongorázott, hanem történeteket mesélt a billentyűkön” – fogalmazta róla a szintén Kossuth-díjas zongoraművész, karmester, Vásáry Tamás.

Július 4-én történt

„Jó rendezőkkel dolgoztam egész életemben, és mindig nagyon jó szerepeket kaptam, de például A vágy villamosában nagyon szeretném egyszer Blanche DuBois-t eljátszani, szerintem már megértem rá. Mindig is érdekeltek az ilyen furcsa nők, akik kicsit pszichiátriai esetek. Hogyan lehet hitelesen eljátszani őket, és megtalálni, mi az ő igazságuk” – fogalmazta egy interjúban a ma negyvennyolcadik születésnapját ünneplő Pikali Gerda Jászai Mari-díjas színésznő, akit többek között a Papírkutyák, a 129 és a Külön falka című filmekben láthattunk.

Július 3-án történt

„Fiatalon én is írtam verseket. Mint annyi műfordítóban, bennem is lappangott egy elfuserált költő. De szerencsére elég korán rájöttem, hogy jó fordítónak lenni több, mint közepes költőnek” – fogalmazta az 1926. július 3-án született – és 1998-ban elhunyt – kétszeres József Attila-díjas író, költő, műfordító, Rab Zsuzsa, aki költőként letisztult, személyes hangvételű verseket írt, az igazi életművét azonban műfordítóként alkotta meg: elsősorban az orosz irodalom és költészet kiváló és rendkívül termékeny tolmácsolójaként vált ismertté.

Július 2-án történt

Ma ünnepli ötvenkilencedik születésnapját Györgyi Anna Jászai Mari-díjas színésznő, akit többek között a Madách Színház, az Arany János Színház, a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, a Bárka Színház, az Új Színház, a Magyar Színház és a Miskolci Nemzeti Színház előadásaiban, illetve a Hat hét, a Veszettek, A boldogság színe, a Nincs kegyelem és a Drága besúgott barátaim című filmekben láthattuk. Mindemellett gyakran szinkronizál, többek között Audrey Hepburn, Meg Ryan, Julia Ormond, Juliette Binoche és Audrey Tautou magyar hangjaként vált ismertté.