Demeter Szilárd a beszélgetés elején (a vele folytatott beszélgetés a podcast 19.15-től hallható, második része) leszögezte, hogy egy nemrég megjelent újságcikk állításaival ellentétben ő nem tud apokaliptikus állapotokról az általa vezetett, számos tagintézményből álló közgyűjteményi központban. Arra viszont rámutatott, hogy ezek az intézmények az elmúlt évtizedekben súlyosan alulfinanszírozottan működtek. Példaként három múzeumot említett, melyek nem is szerepelnek a minisztérium által rendelkezésükre bocsátott bázisköltségvetésben. Rónai Egon kérésére fel is sorolta az érintett intézményeket, a szécsényi és a nyírbátori, valamint a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumot.
„Ezeket is fenn kell tartaniuk, és ki kell szorítaniuk a működési költségvetésüket, holott annak idején úgy kerültek a Nemzeti Múzeumhoz, hogy nem érkezett velük forrás” – szögezte le Demeter Szilárd.
Az MNM KK-hoz tartozó Természettudományi Múzeummal és a Vendéglátópari és Kereskedelmi Múzeummal kapcsolatban pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy mindkét intézmény évek óta erősen alulfinanszírozott volt, és évről évre valamiféle többlettámogatással oldotta meg a legégetőbb anyagi problémákat a minisztérium. Tehát valóban létezik egy korábbi időkre visszavezethető forráshiány – foglalta össze az elnök a kedvezőtlen tényeket, majd leszögezte, hogy ezek nem veszélyeztetik az alapműködést.
Demeter Szilárd arról is beszélt, hogy az integrációban részt vevő intézményekhez kapcsolható épületek jelentős részét eleve nem múzeumnak vagy raktárnak építették, állapotuk pedig folyamatosan romlott az elmúlt évtizedekben. Ha ezen egy csapásra szeretnének változtatni, az a jelenlegi feltételek mellett ötmilliárd forintos kiadást jelentene – mondta Demeter Szilárd, majd azzal folytatta a beszélgetést, hogy jelenleg a folyamatos működés biztosítása mellett a problémák felmérését végzik, majd „2030-ig csendben rendbe rakjuk ezt a több évtizede halmozódó hátrányt”.
Utánajárt a beszélgetés kiindulópontjául szolgáló cikkben említett két esetnek a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ - Országos Széchényi Könyvtárban, és megállapította, hogy azok a közbeszerzési összegzések miatt fordulhattak elő. Az integráció miatt több olyan tétel is született, melyek közbeszerzési kötelezettség alá esnek, míg előtte az alacsony értékhatár miatt nem ez volt a helyzet. „Például nyomtatópapírt vásárolni nem tudunk csak a Széchényi-könyvtárnak, ehhez a teljes MNMKK nyomtatópapír-vásárlási igényét fel kell mérni.” Ez azonban már meghatározott értékhatár fölé kerül, tehát csak közbeszerzési eljárás keretében lehet megvásárolni, ami értelemszerűen hosszabb ideig tart.
– tette hozzá.
Egy másik újságírói felvetésre válaszul Demeter Szilárd kijelentette, hogy részt vett egy minisztériumi megbeszélésen a kulturális intézmények, háttérintézmények és gazdasági társaságok vezetőivel együtt. Ott elhangzott többek között az is, hogy a jövőben igen fegyelmezett költségvetésre lesz szükség. Jelenleg az illetékes vezetők az alapműködéshez szükséges beszerzéseket hagyhatják jóvá. Mindazt, ami túlmutat ezeken, mint például a fejlesztések, a Nemzetgazdasági Minisztériummal kell jóváhagyatni. Demeter Szilárd hangsúlyozta, hogy ez nem azt jelenti, mintha kevesebb pénz jutna, hanem azt, hogy fegyelmezettebb költségvetést várnak el az intézményvezetőktől.
„Van egy új nemzetgazdasági miniszterünk Nagy Márton személyében, aki szeretne a saját logikája szerint rendet tenni az állami kiadási szektorban.
– fogalmazott Demeter Szilárd.
„Azokat a víziókat és lehetőségeket, amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ munkatársaival együtt megfogalmaztunk egy 186 oldalas fejlesztési stratégiában, mindez nem fogja veszélyeztetni. Mi pedig nagy akarattal és ügyszeretettel igyekszünk dolgozni azon, hogy minél több befogadót tudjunk becsábítani a múzeumokba, melyek meggyőződésünk szerint a hiteles tudás átadásának helyszínei. Erre elképesztő szüksége van nemcsak a magyar, hanem az egész nyugati kultúrkörnek is” – tette hozzá az MNMKK elnöke.
Szakmai céljait összefoglalva Demeter Szilárd azt mondta , hogy öt év múlva szeretné látni a Magyar Nemzeti Múzeum saját gyűjteményből összeállított, új, korszerű állandó kiállítását. Fontos célnak nevezte azt is, hogy az Iparművészeti Múzeum be tudja mutatni „páratlan iparművészeti örökségünket”. Meggyőződése, hogy a Természettudományi Múzeum pedagógiája és a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum által képviselt gasztrotörténeti vonal – amely a magyar hagyományokra alapozva ad életmódválaszokat – egyaránt Kárpát-medencei kisugárzással bír. A korábban általa vezetett Petőfi Irodalmi Múzeummal kapcsolatban pedig azt reméli, hogy „öt év múlva még jobban működik, mint amikor én otthagytam, és az új főigazgató még magasabb szintekre emeli”.
A beszélgetés elején említett cikkben megjelenő konkrét nehézségekkel kapcsolatban azt mondta, hogy nagyjából már meg is oldódtak. Ami pedig a jövőbeli közbeszerzéseket illet, úgy látja, akár szerencsének is nevezhető, hogy lehetőségük van feltételes közbeszerzések írására, így amikor sor kerülhet azok megvalósítására, már „minden papír készen áll”.
