Az első versszaknak…
Az első versszaknak már az első
Soránál jaj de elfáradtam –
A harmadik csak vánszorogva jő;
De hopp: a negyedik is itt van.
Elvánszorogtam az első sorig,
De ez már a második versszak.
Tessék: itt van a harmadik sor is
Uram, téged a végére hagylak.
Lám, esik…
Lám, esik, a nedves ablakhoz
Ültünk, csótányom, veled,
A ködös messzeségbe bámulón,
Hol országom csodásan újjáéled,
Mint holmi messzi-messzi füst.
S én szólok, mint lelkes hallali:
– Hé, bajszoskám, gyerünk, röpülj! –
Jaj, az nem megy. Csak szaladni
Tudok –
Hát akkor szaladj! Örülj!
Van úgy, hogy…
Van úgy, hogy sétál sok moszkvai,
a fürge jelszavakat el-elnézve,
De aztán látják nyomban utána
Az égen a Mennyei Moszkvát,
Mely Rómára néz, meg Konstantinápolyra,
Meg Lengyelországra, Pekingre, a világegyetemre,
Meg egyben a föld alatti Moszkvára is,
Hol bősz tüzek csapdosnak, ringva,
Eleven rések közt furakodva,
S a moszkvaiak szökellve, mintha csak
az égbe indulnának, járkálnak Moszkva-szerte.
A KGB tábornokához…
A KGB tábornokához, lám,
Reggel a gyerekek odamennek,
Ő pedig a fejüket simogatja,
És azt mondja nekik: bu-bu-be-be.
Eljátszik velük, aztán megy is
A munkahelyére serényen,
És a mi fejünket simogatja,
És azt mondja: bu-bu-be-be,
Midőn
játszik mivelünk.
Banális elmélkedés arról,
hogyha holnap háborúba kell menni
Utolsó csepp véremig harcolnék
Az eljövendő véres csatákban
Csak hát az elsőben meg is halnék
Mi haszna így belőlem Hazámnak
Hát bizony így van ez – a Haza
Hagyja hogy éljek és nem basztat
De ha fölzeng a harci trombita
Én itt maradok – Ő meg elbaktat.
Könnyű katonai…
Könnyű katonai diktatúrát
Bevezetni: csak le kéne zárni
A csatornákat, s egy civilizált
Nemzet biztos nem fog ellenállni.
Ha fekáliával csurig minden
A harci szellem a büszke népben
Beléfullad a szarba menten
Megdöglik halkan szépen
Azt mondja…
És egyszer csak azt mondja: Lám, Orosz-
Országban megbocsátottak nekem
A gyilkosnak lehetek bár gonosz
Mert a nagy eszménket én jól értem
És akkor mit se számít ki gyilkos
Ki gonosztevő
No igen – felelem – az orosz
Ember erre mindig vevő
És kapott valami…
És kapott valami jelet egyszer
Hólepte mező közepén
És ment is szinte futólépésben
Odahagyva az őrhelyét
Eldobja gyorsan ingét-zubbonyát
Meg haszontalan pisztolyát:
Nem is Rendőr vagyok már! Csudda!
Lelkes-pucéron így kiált.
Hanem Maitréja Buddha!
Fordította: M. Nagy Miklós
