Az első Egri csillagok százéves kópiáit elsodorta a történelem, csak a korabeli sajtóban megjelent tudósítások és fotók őrizték halvány emléket. Nemrég egy véletlennek köszönhetően derült ki, hogy Jankovszky Mara sokáig őrizte, majd idős korában kidobta a fokozottan tűzveszélyes celluloid alapanyagra készült film tekercseit. Néhány kocka azonban túlélte az elmúlt évszázadot, és amikor tavaly a Nemzeti Filmintézet Filmarchívumának szakemberei elé kerültek, számos titokra fény derült.
Ráduly György, az NFI Filmarchívum igazgatója szívesen beszél az elveszett film váratlan fordulatokban bővelkedő történetéről.
Azzal kezdi, hogy 1919 után súlyosan visszaesett a korábban vezető európai pozícióban lévő magyar filmgyártás, mert a történelemkönyvekben Tanácsköztársaság néven említett időszak, majd Horthy Miklós hatalomra jutása után sok magyar filmes elhagyta az országot. Az antanthatalmak által hatalomra segített kormányzó megcsonkított országában külföldi filmek uralták a hazai mozipiacot, ezért szinte nem volt magyar filmgyártás. Ugyanakkor nagyon sok mozi működött Magyarországon, így a filmforgalmazás szép bevételt hozó piac maradt, csak épp vállalkozó nem akadt, aki magyar filmbe fektette volna a pénzét.
Ily módon a húszas években szinte alig készült magyar film. A kivételek közé tartozik Deésy Alfréd A halál után című rendezése, amely nemrég került elő a belga filmarchívumból. Ez is csak azért jöhetett létre, mert a francia Gaston Leroux, Az Operaház fantomjának írója egyik regényét adaptálta filmre – teszi hozzá a szakember.
Ebben a nehéz időszakban kezdtek hozzá az Egri csillagok első filmváltozatához, ami egyértelműen arra utal, hogy Trianon után központi irányítással próbálták meg újraindítani magyar a filmipart. Ráduly György sorolja is a fontos lépéseket: 1924-ben elkészült az a törvényjavaslat, amely alapján 1925-től bevezették a filmekre vonatkozó állami filmfinanszírozási rendszert. Ennek lényege, hogy minden harminc Magyarországon forgalmazott külföldi film bevételéből le kellett gyártani legalább egy magyar filmet.
Az Egri csillagokat csakúgy, mint bármely más filmet akkoriban, magánpénzből finanszírozták, de az állam is jelentős segítséget nyújtott az elkészítéséhez. A Nemzeti Hadsereg katonái statisztáltak a tömegjelenetekben, és Fejős Pál kapott egy olyan belügyminisztériumi felhatalmazást is, amelynek birtokában az egész országban bárhol ingyen forgathatott.
Fejős egyébként eredetileg egy másik Gárdonyi-regényt adaptált volna, annál is inkább, mivel Gárdonyi Géza korábban egy egri filmes vállalkozóval, Damó Oszkárral tervezgette az Egri csillagok megfilmesítését. Végül az író fia beszélte rá a rendezőt az Egri csillagokra – tesz egy kis történelmi kitérőt Ráduly György.
A forgatás és a színészek
Fejősnek sikerült szerződtetni a kor fiatal és tehetséges színészeit. Jumurdzsákot Makláry Zoltán alakította, akinek ez volt élete első filmszerepe. Ezt innentől kezdve további 175 filmszerep követte. Akkori felesége, Jankovszky Mara játszotta Cecey Évát, akinek valamennyi filmszerepét – szám szerint tízet – mára mind elveszett filmalkotásként tartják számon az NFI Filmarchívumban.
A pénz már akkor is fontos gátja volt a rendezői szabadságnak, valószínűleg ennek tudható be, hogy Fejős Dobó István figuráját összegyúrta saját történetében Mekcsey István karakterével. Noha rengeteg nem pénzbeli támogatást kaptak az államtól és magánszemélyektől, mégis kis híján meghiúsította a forgatást az akkori fizetőeszköz, a korona sosem látott inflációja, melynek következtében a forgatás végére szinte elpárolgott a filmre szánt pénz jelentős része.
A filmmel kapcsolatban részletes kutatást végzett Kurutz Márton, a Filmarchívum kutatási és gyűjteményi vezetője. Erről szóló tanulmányában többek között a következőket írja: „Fejősék olyan helyekre is bejutottak, ahová korábban operatőr be sem tehette az állványát. Visszaemlékezésekből és korabeli tudósításokból tudjuk, hogy a várostrom legnagyobb részét Cseszneken vették fel, de forgattak a gellért-hegyi Citadellánál, a budai vár levéltári bástyájánál és egy fennmaradt képkocka tanúsága szerint a sümegi várnál is. Fejős kreativitására és maximalizmusára jellemző, hogy míg a belső terek díszleteinek legtöbbjét a Phönix Filmgyár Sziget utcai műtermében építették fel, néhány alkalommal autentikus helyszínekre is eljutottak. A Kossuth Lajos téri Kúria épületének előcsarnokában rendezték be a budai királyi palota tróntermét, a konstantinápolyi külsőket pedig a Tabánban és a fővárosi állatkertben forgatták, ez utóbbi helyszínen elsősorban az egzotikus állatok miatt. A Héttorony épületét makettben építették fel, az egri vár alatti kazamatarendszerben játszódó izgalmas jeleneteket pedig a Pál-völgyi-cseppkőbarlang akkor még feltáratlan járataiban fotografálták, sokszor veszélyes körülmények között, fáklyaláng fényében.”
A botrányfilm
A filmes szakember kutatásai során rábukkant egy országos vihart kavaró forgatási hírre is: „A stáb engedélyt kapott a Mátyás-templomban történő forgatásra is, ez azonban végül olyan botrányba fulladt, amelynek hullámai a legmagasabb egyházi körökig felcsaptak. Itt a regény Sopronban játszódó részének azt a jelenetét vették filmre, amikor Cecey Éva rádöbben, hogy fiát az álruhába öltözött Jumurdzsák elrabolta. Szerepe szerint félőrülten bolyongva betéved egy misére, ahol zokogva, fuldokló sírással veti magát az oltár elé. Július 15-ről 16-ra virradó éjszaka forgatták ezt a jelenetet, amelyet váratlanul a közeli kocsmákból hazatérő budai polgárok zavartak meg. Felfigyeltek a templomból kiszűrődő fényekre és hangos kiabálásra, ezért rátörték a templom kapuját a filmesekre, akik végül rendőri segítséggel tudták csak folytatni a felvételeket. Az ügy hatalmas sajtóvisszhangot váltott ki, ami miatt a hercegprímás végül vizsgálatot rendelt el. A filmeseknek felrótták azt is, hogy a felvételhez valódi egyházi ruhákat és az oltárt is felhasználták, valamint azt, hogy a papot igazi lelkész, Wlassits Géza alakította, aki ez alkalommal a hercegprímás koronázópalástját öltötte magára.”
A film nem aratott kiugró sikert, és a nemzetközi forgalmazásáról sincsen sok információnk, ám a produkció elvitathatatlan érdeme, hogy végül mégis létrejött az első Egri csillagok-filmadaptáció, ezzel pedig nagyot nőtt Gárdonyi regényének nimbusza – folytatja Ráduly György, majd hozzá teszi: „Várkonyi sokkal többet tudott az 1923-as Egri csillagokról, mint mi, ráadásul akkor még élt a film két egykori szereplője, Makláry Zoltán és Jankovszky Mara is. Utóbbi a film hattekercses kópiáját a lakásán őrizte, azt, amelyet valószínűleg egykori férje bízott rá. Ezt Várkonyi akár meg is nézhette, bár erre jelenleg semmiféle bizonyíték nem áll rendelkezésünkre.”
A némafilm díszleteit és jelmezeit Básthy István készítette, akinek ez volt első filmes munkája. Később olyan filmek fűződtek a nevéhez, mint A beszélő köntös, a Szakadék vagy az Új Gilgames. Fejős filmjéhez Angyal László zeneszerző komponált kísérőmuzsikát, és ilyen formán ez volt az egyik első olyan magyar film, amelyhez külön kísérőzene született.
Az Egri csillagok első filmváltozatának díszbemutatóján a rendező, Fejős Pál már nem vett részt. Amerikába hajózott, és nem sokkal később ott készítette el az Utolsó pillanat című avantgárd filmjét, amelyet mind a mai napig a legfontosabb és a legelső szerzői filmnek tartanak Amerikában. Szomorú, hogy jelenlegi ismereteink szerint ebből sem maradt fenn kópia. Később visszatért ugyan Európába: előbb a franciáknál készített filmeket, többek között az egyik első Fantomast, majd egy francia színésznővel együtt Magyarországra jött, és leforgatta a Tavaszi zápor és az Ítél a Balaton című remekműveket. Fejős, miután befejezte filmes karrierjét, antropológusként is nemzetközi hírű szakember lett, többek között a Stanford, a Yale és a Columbia egyetem professzora volt.
A semmiből felbukkanó kincsek
Az Egri csillagok első filmváltozatának megtalálása sem mindennapi történet. Az egész egy bankban kezdődött. Voltaképpen egy neves filmrendezőnknek köszönhető, aki egy nap betért ügyeit intézni az egyik pénzintézetbe, ahol egy ott dolgozó hölgy felismerte, és azonnal belekezdett egy érdekes történetbe: „Képzelje, művésznő, a férjem talált a nagynénje lakásában mindenféle filmes dolgokat, és némelyikre rá van írva, hogy Egri csillagok. Nem tudjuk, kihez fordulhatunk.”
A rendező megadta Ráduly György telefonszámát, és nemsokára fel is hívta őt a család. Az unokaöcs maga is művészember, Dénes István Liszt-díjas zeneszerző, az Operaház karnagya, aki a találkozóra már kiterített egy asztalra mindent, amit találtak. Voltak ott fotók, feljegyzések, levelezések Fejős és Jankovszky Mara között. Ott feküdt az asztalon néhány filmdarab, pár jelenetfotó az Egri csillagokból, Cecey Éva jelmeztervei, valamint hat, kézzel festett felvonásjelző tábla is. (Akkoriban, amikor lepergett egy tekercs a vetítőgépen, megjelent a filmen egy felirat, amely jelezte: következik a második, harmadik stb. felvonás.)
Később, a kutatás során előkerült a levéltárból egy snittlista is, amely sokat segített a megmaradt filmdarabkák azonosításában. Nagyon rövid, mindössze két-három kockás, olykor legfeljebb 10 kockás szalagtöredékek maradtak csak fenn a hagyatékban, azonban ezek is óriási jelentőségűek. Ráduly György már sorolja is a forgatási helyszíneket: a stáb dolgozott a Mátyás-templomnál, a cseszneki várnál, Sümegen, a Tabánban, a budai várban, de még a Gül baba türbénél is.
Jankovszky a rokonok emlékezete szerint valamikor a ’60-as években dobta ki a kukába a negyven évig őrzött filmtekercseket. Valaki megijesztette azzal, hogy a gyúlékony celluloid miatt leéghet az egész ház.
– Sajnos akkor nem gondolt arra, hogy a Filmarchívum gondjaira bízza – tette hozzá Ráduly György, majd leszögezte, hogy ez fontos tanulság napjainkban is.
A megtalált dokumentumok az archívumba kerültek, ahol azonnal nekiláttak a feldolgozásának. A munka néhány héttel ezelőtt fejeződött be, s annak minden izgalmas eredménye részletesen olvasható és látható a Filmarchívum weboldalán, ahol közzétették azt is, ami a rövidke filmdarabokból száz év után megmozgatható.
Ráduly György arról is beszél, hogy számára kimondottan személyes ez a történet, hiszen Egerben született, ott is nőtt fel, és mind a mai napig kötődik a városhoz. Amikor 2017-ben a Filmarchívum munkatársa lett, azonnal megkérdezte a kutató kollégákat, hogy van-e remény arra, hogy megtalálják az 1923-as Egri csillagokat. Miután elindították a nemzetközi Hungarica-kutatást, nem is volt kérdés, hogy ez is bekerüljön a 120 leginkább keresett magyar film közé.
„Egy lépéssel beljebb vagyunk, és valamit már tudunk mutatni, de az lenne az igazi, ha az egész film előkerülne valahonnan. Ha mégse bukkanna fel, akkor a mostani anyagok segítéségével legalább bekerülhet a köztudatba, hogy egyáltalán létezett, és a fennmaradt képkockák alapján vizuális élményt is nyújthatunk belőle” – foglalja össze legújabb filmtörténeti nyomozásuk tanulságait Ráduly.
