? Másfél esztendeje arról beszélt, ideje, hogy ismét komponáljon, hiszen zeneszerzés-karmester szakon szerzett diplomát a Zeneakadémián. Gondolt akkor arra, hogy majd Wagner-zenedrámához készít átiratot?
? Az ötlet nem tőlem származott, hanem Csonka Andrástól, a Művészetek Palotájának vezérigazgató-helyettesétől. Ő vetette fel, éppen másfél esztendővel ezelőtt, hogy szükség lenne egy gyerekekhez szóló Wagner-produkcióra. Elsőként a Der Ring des Nibelungen für Kinder ? előadásra gondolt, amelyet sok dalszínház játszik világszerte. Svájcban ? ahol rendszeresen dirigálok ? szintén színre került, magam is láttam. Közkedvelt produkció, a négyestés Ringből mindössze másfél órás kivonat gyerekeknek. Végül azonban úgy döntöttek, teljesen új produkciót hívnak életre a Budapesti Wagner-napokon, és az a megtiszteltetés ért, hogy engem kértek fel rá.
? A Lohengrin-átiratra?
? Nem, az első kérdés az volt, melyik Wagner-operát tartom erre alkalmasnak. Akkor átlapoztam a partitúrákat, felelevenítettem mindent, amit Wagnerről, az életművéről tudtam, s azt feleltem, ez most csak a Lohengrin lehet. Ennek a Müpa vezetése örült, hiszen idén szintén ez a bemutatója a Wagner-napoknak. Amikor nekikezdtem a munkának, eleinte azt gondoltam, csak az első felvonást használom, mert az önmagában is teljes egész. De aztán úgy éreztem, sok zenei rész hiányozna. Ekkor kerültem szembe a következő problémával: tömörítsem-, húzzam-e Wagner zenedrámáját másfél órásra, vagy teljesen más módon készítsek belőle átiratot? Végül alapanyagnak tekintettem a Lohengrint. Akár egy drágakövet, amelyet olyan foglalatba kell helyezni, amitől más értelmet nyer. Ez elindította bennem azt a lavinát, amelynek az eredménye a megszokottól kicsit eltérő Hattyúlovag lett.
? Miben változott a zenedráma?
? Ennek a történetnek nem Lohengrin, hanem egy gyereklány, Elza a főszereplője, s az előadás a felnőtté válásáról szól. A produkció reális időből, a mai korból indul, egy gimnáziumi osztályban ugratják egymást. Hülyéskednek, de van egy kislány, aki a saját álomvilágában él. Hattyún érkező hercegről ábrándozik, és mindez egyszerre csak életre kel. Belecsöppenünk Wagner történetébe, olyan elemeket használva, amelyek ebbe a mesevilágba illenek. A darab legvége pedig maga az ébredés. Ekkor Elza már túl van az első nagy csalódáson, megtapasztalta a szerelem érzését, s azt is, hogy az életben akadnak megválaszolhatatlan kérdések. S ettől lesz igazán felnőtt a felnőtt?
? S hogyan lehet mindezt a fiatalok nyelvére lefordítani? Gondolom, ebben nagy segítségére volt a 12 esztendős lánya.
? Rengeteg próza van a darabban, amelyet szintén én írtam. Fanni lányomon pedig mindig teszteltem a szövegeket. Megkérdeztem ? az ő szóhasználatával élve ?, hogy gáz-e vagy sem egy-egy párbeszéd. Bizony előfordult, hogy azt javasolta, inkább átírja az adott részletet. S remélem, az összpróbákat is megnézi, és kicsit beleszól majd a produkcióba, hogy valóban a fiatalokhoz szóljon. Egyébként tényleg könnyebb dolgom volt, hiszen látom a gyerekek életét, s tudom, Fanni is pillanatokon belül átéli ugyanezt. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy azt hiszik, a gyerekelőadásokban prüntyögni kell? Pedig nem ostobák, csak kicsik? Ma, a felgyorsult mindennapokban a fiatalok sok dolgot sokkal jobban látnak, több mindent vesznek észre maguk körül, mint amikor mi voltunk kamaszok. Együtt élnek az internettel, több nyelven beszélnek, s tényleg kinyílt előttük a világ.
? Ön a darab átírója, emellett a karmestere is. Hogyan tudtak dolgozni a rendezővel, Novák Jánossal?
? Bár nem indult könnyen a közös munka, mert mindkettőnknek nagyon határozott elképzelései voltak arról, hogy mit akarunk kihozni a darabból, végül nagyon jó együttműködés született. Sikerült egymáshoz hangolni a két verziót. Amit Novák János kitalált, nagyon-nagyon tetszik nekem. Érdekes előadás született, kíváncsi vagyok a nézők reakcióira.
? S zeneszerzőként hogyan használta Wagner motívumait?
? Redukálnom kellett mindent. Harminckét muzsikusnál többen nem férnek el a Fesztivál Színházban, ez tulajdonképpen Mozart-nagyságú együttes, s ez adta az ötletet, hogy úgy olvassam a partitúrát, mintha Mozart lenne. Énekeseknek is Mozart-hangokat válogattam, az Elzát éneklő szoprán egyetlen, akinek a vocéjával is tükröznie kell személyiségfejlődést. Kis túlzással Mozart-énekesből a végére drámai szopránná kell válnia. Nem könnyen, de megtaláltam azt a művészt, aki erre egészen fantasztikusan képes. Ő Szalai Ágnes, a Nemzeti Énekkar tagja, nemrég diplomázott énekművészként. Elképesztő hangja és kisugárzása van, s nincs olyan karmesteri instrukció, amelyet azonnal meg ne valósítana. Egyébként minden közreműködő fiatal, s a válogatásnál az érdekelt, hogy az egymással kapcsolatban álló hangok hogyan szólalnak meg együtt. Szappanos Tibor Lohengrinje jól illik Elzához, ahogy Szalai Ágnes az Ortrudot éneklő Megyesi Schwartz Lúciával is remek.
? Kétszer játsszák majd a Hattyúlovagot. Lesz folytatás?
? Meglátjuk, milyen tetszést kelt a produkció. Ettől függetlenül azonban nekem is van egy álmom. Anélkül, hogy felkérést kaptam volna rá, elkezdtem dolgozni a következő Wagner-átiratomon, A nürnbergi mesterdalnokokon. S ez tulajdonképpen nem más, mint egy X-faktor vetélkedő.
? Az utóbbi hetekben nyolc Manon Lescaut-előadást dirigált az Operaházban, mostanában azonban elég ritkán látni itthon?
? Egy karmester ott van, ahová hívják. Bár magam is érzem, valahogy elfelejtették itthon a nevem. Engem kizárólag az a fajta lehetőség érdekel, amikor értelmes munkával minőséget állíthatunk elő. Ha erre felkérést kapok, akkor nem hezitálok. Vagyok annyira nehézkes ember, hogy sokkal inkább tudom elképzelni a hazámban az életemet, mint egy idegen országban, még akkor is, ha adott esetben ott jól érzem magamat. Ez azonban nem tőlem függ.
? A zürichi operaházban nagyon népszerű.
? Jó dolgom van, hiszen ötödik éve dolgozom a svájci teátrumban, állandó tagja lehetek Európa talán egyik legjobb operaházának. A jövő évadra is felkérést kaptam, két bemutatóm lesz: Rossini Selyemlétrája, s egy kortárs opera is az én dirigálásommal kerül színre, Die Stadt der Blinden címmel. Emellett Carmeneket vezénylek. Közel húsz előadásom van, ami óriási szám, hiszen egy karmester átlagosan öt-hat estét dirigál ebben a teátrumban. Emellett Salzburgban, Frankfurtban, s újabban Göteborgban is szerepelek. A svédországi operaházban Bohémélet-premierem volt, a következő szezonban pedig Sevillai borbély-bemutatóm lesz. Németországban Rózsalovagot vezényelhetek. Szerencsére, akad felkérés elég. Annak pedig örültem, hogy tavasszal itthon habilitációs koncertet adhattam Liszt Krisztus oratóriumából, ami azt jelenti, megvan a doktori fokozatom.
? Véget ért egy szerelem, ki kell hevernie egy csalódást ? mondta másfél esztendővel ezelőtt, amikor megvált a Pannon Filharmonikusoktól. Nem hiányzik most már az a fajta műhelymunka, együttesteremtés, amelyet tíz esztendőn keresztül végzett?
? Erről is azt gondolom, az ember azt csinálja, amire felkérik. A vendégkarmesterkedés és az állandó helyen való zenekarépítés rendkívül más dirigensi feladat. A pályám elején hosszú ideig utazó karmesterként éltem, és elsajátítottam mindazt, ami ahhoz a feladathoz kell. Az alatt a közel tíz év alatt, amit Pécsett töltöttem, azt hiszem, jól megtanultam, hogyan kell zenekart építeni. Így hát az élet elkényeztet, hiszen hol ezt, hol azt csinálhatom. S látva azt, ami ma Magyarországon, zenekarépítés címén zajlik, azt kell mondjam, nem jó az irány, nem így kellene.
? S nem hiányoznak az itthoni koncertek?
? Pécsett hoztam egy önkorlátozó döntést, amit senki nem értett meg, pedig szerintem jó elhatározás volt. Azt mondtam, amíg ott dolgozom, addig itthon nem vállalok más zenekarokkal fellépést. Ennek több, leginkább etikai oka volt. Egy jó vezetőkarmester oroszlánként küzd az övéiért, s így érdekellentétbe kerülhet más együttesekkel. Ezzel saját magam szorítottam ki a hazai zenei életből, emellett Svájcban állandó állást kaptam. Ráadásul óriási átrendeződés történt a hazai zenei életben az elmúlt öt-tíz évben, s én soha, senkinek nem akarok a tyúkszemére taposni. Nem ácsingózom olyan posztra, amelyet betölt valaki. Ezért nincs helyem, ezt azonban nem élem meg tragédiaként. Hála az égnek, sok tehetséges karmester akad ebben az országban. Ha azonban van olyan hely, ahová én kellek, akkor annak is örömmel állok elébe. De nem gyűjtök címeket, rangokat, koncertéhségem sincs, s szerencsére nem kényszerít arra az élet, hogy két krajcárért eladjam az elveimet.
