A közelmúltban megalakult Régészeti Magánvállalkozások Országos Szövetsége (RMOSZ) szerint a tervezett változtatások kedvező tendenciát mutatnak, azonban a szövetség célkitűzései között a Franciaországban és Hollandiában működő örökségvédelmi rendszerhez hasonló szisztémára való áttérés szerepel.
A brit modellel szemben, ahol a magántulajdon elvének hangsúlyozásával gyakorlatilag egy teljesen liberalizált struktúra működik, az említett országokban jóval szigorúbb szabályozás van érvényben. Mindkét országban komoly akkreditációs folyamat keretében kell szakmai, pénzügyi és infrastrukturális alkalmasságukat bizonyítania a régészetben dolgozó intézményeknek és magánvállalkozásoknak. Az ásatási jogosultságot ezúton megszerző szervezetek számára nyitva áll a régészeti feladatellátás lehetősége. Franciaországban például 2013 folyamán az 511 régészeti megelőző feltárásból az állami intézmények mellett a feltárások harmadát magánvállalkozások végezték el, természetesen legtöbbjüket közbeszerzési eljárás keretében. A francia modell a verseny alkalmazásával sikeresen valósította meg a régészeti feladatellátás gyorsabbá és olcsóbbá tételét a magas szintű szakmaiság biztosítása mellett.
Míg Hollandiában az ásatásokat megelőző régészeti diagnosztikai vizsgálatban is részt vehetnek a magánvállalkozások, addig Franciaországban mind a beruházói oldaltól, mind pedig a feltáró szervezetektől független állami intézmény, az INRAP jogosult erre kizárólagosan. A francia kormányzat így a régészeti feladat meghatározás objektivitását igyekszik biztosítani, ezen a részterületen szűkítve a piaci szereplők mozgásterét, egyfajta részleges piacosítást megvalósítva.
Hoffmann József az RMOSZ elnöke indokolatlannak tartja azokat az aggodalmakat, hogy a magyarországi régészeti piacról kiszorulnának a múzeumok, de ideálisnak azt tartaná, ha a megelőző régészeti feltárásokat azok végeznék, akik a szakmai kívánalmaknak maradéktalanul megfelelnek, rendelkeznek megfelelő eszközökkel és műszaki feltételekkel, adott esetben képesek előfinanszírozni a munkákat, és nem utolsó sorban gyorsabban és olcsóbban, azaz hatékonyabban képesek elvégezni a feladatot.
A szakmai szervezet szerint a reformok számára már régóta megnyíltak a szakmai igények és lehetőségek, hiszen jelenleg is tucatnyi régész dolgozik a magánszektorban, akik korábban nagyberuházások során ásatásvezetőként voltak állományban a múzeumoknál, feltárásra való jogosultsággal és ez fordítva is jelen van, mivel több olyan múzeumi régész van a szakmában, aki a feltárásban való jártasságát magáncég alkalmazásában szerezte meg.
A régészeti magáncégek kulturális felelősségvállalásáról eddig is számtalan múzeumi projekt és kiállítás támogatása tanúskodik. A jövőben az új rendszer adta keretek között várhatóan még több lehetőség adódik majd a szakmai és kulturális együttműködésre.
