Miért érdemes Magyarországon régizenei központot létrehozni?

A magyar régizene-mozgalom több évtizedes múltra tekint vissza. Az 1970-es évek végén indult, és a 80-as évek második felében már a világ élvonalához tartozott. A Hungaroton hanglemezkiadó a kezdeményezés mellé állt, így jelenhettek meg Zádori Mária, Németh Pál, Nicholas McGegan, a Capella Savaria, majd később a Concerto Armonico remek lemezei. Máig megesik, ha egy-egy kiváló külföldi régizenésszel dolgozom, hogy kiderül: ő is Zádori Mária lemezein nőtt fel. Magam – a már több mint harminc éve működő Purcell Kórussal és Orfeo Zenekarral – a régizenével foglalkozó előadóművészek harmadik generációjához tartozom Magyarországon. A rendszerváltozáskor azonban minden kulturális kezdeményezés megakadt, az átalakulás ebben a szférában eleinte káoszt eredményezett.

A régizene-játszás – ahogyan ön is beszélt róla korábban – leginkább magánforrásokra támaszkodva fejlődhetett külföldön is.

Magyarországon a szocializmusból örökölt erős állami jelenlétet a kulturális szférában nyilvánvalóan nem lehetett egyik pillanatról a másikra megváltoztatni. Két évvel ezelőtt – személy szerint – szinte kórosnak találtam a magyar művészeti életben meghatározó állami szerepvállalást, ám a pandémia megmutatta, hogy a piac nem tud kiszámíthatóan az állami mecenatúra helyére lépni. A magyar művészeti élet jóval kisebb veszteségeket szenvedett el a járvány alatt, mint a nyugat-európai, ahol a fizetőképes piac jelenléte meghatározó tényező.

A régizene a szocializmus idején viszonylag új műfajnak számított, ezért a finanszírozásában nem volt állami jelenlét. Pozsonyban – a keleti blokkban talán egyedülálló módon – már a nyolcvanas években működött államilag finanszírozott, főállású régizenei együttes. Magyarországon az állam úgy támogatta a régizene-játszást, hogy a Hungaroton finanszírozta az említett együttesek produkcióit, ám ennek a rendszerváltással vége szakadt. A régizenészek harmadik generációja éppen akkor toppant be a „piacra”, amikor az összeomlott. Nehéz évtizedek következtek. 1998-ban – 28 évesen – kezdtem tisztán látni, hogy elengedhetetlen egy struktúra, amely a régizenejátszás kiszámítható finanszírozását garantálja. Irgalmatlanul sokat költöttünk már akkor is szimfonikus zenekarokra, amelyek igen korlátozott repertoárból válogattak és igen változó színvonalon játszottak. 1998-ban javasoltam először egy magyar régizenei központ felállítását Hámori József miniszter úrnak.

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Koncepcionálisan ez már a Haydneum előzménye volt?

A most létrejött intézmény teljes neve: Haydneum – Magyar Régizenei Központ. Az intézmény alaphivatása két részből áll. A korábbi szakmai javaslataimban a régi zenei központ felállítását szorgalmaztam. Ez a koncepció – több változatban – 1998-tól forgott a mindenkori kulturális kormányzat előtt, kapott értő, támogató visszhangokat, ám 22 évre volt szükség, míg egy kormány a megvalósítás élére állt. Egyébként egy ismerősöm anno felhívta a figyelmemet arra, hogy a kezdeményezés szerepelt a Fidesz 2002-es választási programjának kulturális fejezetében, ám a megvalósulásra 2021-ig kellett várni.

Az elmúlt évtizedekben egyre jelentősebb lett a Haydn-kultusz Magyarországon – ennek újraélesztésében együtteseimmel komoly szerepünk volt –, és 1998 szeptemberétől ehhez döntően járult hozzá az évente megrendezett Haydn Eszterházán fesztivál a fertődi kastélyban. A magyar zenetörténet Joseph Haydnra nem szervesen Magyarországhoz kötődő zeneszerzőként tekint, szerintem itt indokolt a változás. Ám látni kell, hogy az Esterházy hercegek közül nem csak „Fényes” Miklós működtetett európai szintű zenei udvart, hanem előtte uralkodó fivére, Pál Antal éppúgy sokat tett a zenekultúráért, ahogyan később II. Miklós herceg. Hármuk uralkodása egy szűk évszázadot fog át, mialatt az Esterházy-udvar zenei élete Európa élvonalába tartozott. II. Miklós álma, hogy Michael és az akkor már világhírűvé vált Joseph Haydn együtt dolgozzanak neki, sajnos nem valósult meg, ám Michael Haydn halála után az autográfok jelentős része az Esterházyak tulajdonába, a hagyatékkal pedig az Országos Széchényi Könyvtár állományába került.

A Haydneum régizenei repertoár feltárását támogató része a barokk, a bécsi klasszikus és a kora romantikus korszak csaknem kétszáz évet felölelő időszakának magyarországi hagyatékán alapszik. Csupán Joseph Haydn munkásságára alapozva talán nem is lenne értelme Magyarországon intézményt alapítani, hiszen – a kölni Joseph Haydn-Institutnak köszönhetően – ez lényegében feldolgozott életmű (bár joggal remélhetjük, hogy mi azért találunk majd újdonságokat). A törekvésünk tehát a gazdag, magyar vonatkozású régizenei repertoár feltárását ötvözni a magyarországi régizenejátszás támogatásával. A kétarcú intézménynek rengeteg előnye van, hiszen számos együttműködésre ad lehetőséget. A központ rezidens együttesei a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar, de nem az a célunk, hogy hússzor annyi koncertet adjunk ugyanannak a közönségnek. Hiszen Magyarország tele van előadó-művészeti együttesekkel – amelyekre egyébként 2022-ben kétszer annyi adófizetői pénzt költünk majd, mint három évvel korábban: kilenc- helyett tizennyolcmilliárdot –, és számukra is kiváló lehetőségeket kínál az intézmény.

Vashegyi György az Orfeo Zenekarral
Fotó: Raffay Zsófi

A Haydneum támogatásával induló kutatásokat javarészt az Országos Széchényi Könyvtárban található Esterházy-hagyatékra alapozzák?

Elsősorban igen, de a nagy egyházi kottagyűjteményekkel együtt ezerkötetes pontossággal sem tudjuk megmondani, hogy mekkora az említett hagyaték zenei vonatkozású része – számos kellemes meglepetés érhet még bennünket az anyag feldolgozása során.

Ezek nincsenek katalogizálva?

A kötetek – jelentős részben, de korántsem teljesen – katalogizálva vannak, ám sokszor kiderül, hogy a címlapon szereplő megjelölés nem fedi a valós tartalmat. Aki látott már efféle kéziratokat, pontosan tudja, mit jelent ezek alapos, értő tanulmányozása. Mint már mondtam, nem kizárólag az OSZK-ban őriznek ilyen kincseket. A Veszprémi Érseki Könyvtár kottatárában például sok ezer oldalnyi rendkívül izgalmas anyag található: tervünk szerint ezért Veszprémben is lesz egy irodája a Haydneumnak.

Annyira feldolgozatlan a 17., 18. és 19. századi magyarországi zenejátszás ránk maradt hagyatéka, hogy futballhasonlattal élve bárhová nézünk, üres kapukat látunk magunk előtt. Emiatt eleinte bizonyára könnyű lesz gólokat rúgni. Az első tíz év munkáját annak alapján szervezzük meg, hogy mely területhez akad már most is kiváló zenetörténész, elkötelezett kutató. Meggyőződésem, hogy az európai régizenejátszás következő évtizedeinek egyik legnagyobb felfedezése lesz Gregor Joseph Werner munkássága. Logikusan kínálkozik, hogy az új intézmény első ambiciózus projektje a Werner-oratóriumok összkiadásának elkészítése legyen. Ez 19 ilyen művet jelent, amelyekből zömükben csak egyetlen – egyébként gyönyörű és jól olvasható – kéziratos példány áll rendelkezésünkre; ezek közül az 1739-es keltezésű Der Gute Hirt felvétele az Accent kiadó Esterházy Music Collection sorozatában már meg is jelent.

A régizenejátszás támogatását szolgáló központ plusztámogatást kínál az együtteseknek vagy összefogja az eddig számos helyről – állami, önkormányzati, pályázati forrásból – érkező juttatásokat?

A központ forrásai a korábbi lehetőségeken túl többlettámogatást jelentenek. A cél az, hogy a magyarországi régizenejátszás támogatását magasabb szintre emeljük, és kiszámíthatóságot biztosítsunk az eddig jobbára csekély pályázati forrásokból működő együttesek számára.

A koncepció rendkívül szerteágazó tevékenységeket foglal magában: először is támogatjuk a magyarországi régizenei fesztiválokat – pénzzel, kottával, a fellépő művészek díjának kifizetésével, ennek számos módja lehet. Szeretnénk továbbá meghatározni egy pályázati keretet – ez a kuratórium feladata lesz –, amely 2022-től elérhető működési forrást biztosít magyar régizenei együttesek számára. Tervezzük azt is, hogy mesterkurzusokat szervezünk, és ösztöndíjat biztosítunk fiatal művészeknek, vagy hogy hangszereket vásárolunk, építtetünk, restauráltatunk – az utóbbiakra is nagy szükség van.

A Haydneum megalapításáról szóló sajtótájékoztatón
Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu

Miért érdemes Benoît Dratwicki személyében francia zenetörténészt megbízni az intézmény művészeti vezetésével?

Benoît Dratwicki a Versailles-i Barokk Zenei Központ művészeti vezetőjeként, majd a velencei Palazzetto Bru Zane művészeti tanácsadójaként az elmúlt húsz évben bizonyította rátermettségét; lenyűgöző munkát végzett a francia repertoár kutatása, rendszerezése és előadása terén. A negyvenes éveiben járó zenetudóstól itt és most elsősorban a módszertan átadását reméljük: azt, hogy a két említett intézmény mintájára – azok működtetésének nehézségeit, buktatóit is szem előtt tartva – építi fel a magyar intézmény struktúráját. Előnyünkre válik kiterjedt kapcsolatrendszere is, amely révén nemzetközi hírű együttműködésekbe kapcsolódhatunk be, és a legkiválóbb együtteseket, hangszereseket és énekeseket nyerhetjük meg fellépőinknek.

Ön milyen szerepet vállal mindebben?

Elsősorban vezényelni szeretnék, ezenkívül a rezidens együttesek, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar művészeti vezetőjeként művészi kérdésekben leszek majd tárgyalóképes. Ilyen minőségemben teszek majd javaslatokat a kuratórium számára. Regnáló MMA-elnökként bármilyen formális főállást összeférhetetlennek tartok.

Mekkora költségvetéssel rendelkezik az intézmény?

2021-ben az állami költségvetés 990 millió forintot biztosít a – jelenleg bejegyzés alatt álló – Haydneum Alapítvány számára, majd 2022-től évi csaknem másfél milliárd forinttal tervezünk. Ez nagyjából megfelel az említett nemzetközi példák összköltségvetésének.

Az intézmény nyitófesztiválját október elején Budapesten tartják. Miként vonják be ebbe a fertődi kastélyt?

Bár az intézmény idén budapesti központtal működik majd, 2022-től Eszterházán is lesz irodánk. Ebben az évben eszterházai nyilvános koncertekre nincs lehetőségünk, hiszen csak jövőre fejeződik be a kastély főépületének rekonstrukciója. 2022-től kizárólagosan a Haydneum – Magyar Régizenei Központ felel a kastély zenei programjaiért, valamint komoly beleszólása lesz minden művészeti programba. A 2022. augusztusi újranyitás alkalmával ünnepi Haydneum-fesztivált, 2023-tól pedig már teljes, májustól szeptemberig tartó Haydneum-évadot tervezünk Eszterházán.

A nyitóképet Felvégi Andrea készítette.