Karikó Katalin ellenszélben is kitartott, Nobel-díj és Time 100-as lista lett az eredménye
Mindig van valaki, aki elsőként lépi át a határokat, és ezzel történelmet ír. Sorozatunkban azokat a nagy elsőket mutatjuk be, akik példátlan teljesítményeikkel új szintre emelték a magyar kultúrát. Ezúttal Karikó Katalint, a koronavírus elleni védőoltás kifejlesztésében kulcsszerepet játszó magyar biológust ismerhetjük meg közelebbről – az első magyar nőt, aki Nobel-díjat kapott, és ezt követően – ugyancsak első magyar nőként – felkerült a Time 100-as listájára.
A most hetvenesztendős Karikó Katalin 1955. január 17-én született Szolnokon hentes édesapa és könyvelő édesanya gyermekeként. Kisújszálláson nőtt fel, ahol az Arany János utcai általános iskolában szívébe lopta magát a biológia, ami központi elemként meghatározta és beragyogta egész hátralévő életét. Sőt – ismerve a későbbi, világszintű sikereit –, nemcsak az ő, hanem sokak életét. 2023-ban megjelent Áttörések – Életem és a tudomány című könyvében részletes bepillantást nyerhetünk különleges életútjába. A gondosan szerkesztett kötet időben előre-hátra haladva meséli el a szerző életét, a történet azonban a legkorábbi gyermekkori emlékeknél kezdődik. A könyv betekintést enged egy egyszerű, vidéki család mindennapjaiba a szocializmus időszakában – abba az időbe, amikor még az autó birtoklása is elérhetetlen álomnak tűnt. Már kisgyermekként, a ház körüli munkák során megtapasztalja: a teendők soha nem fogynak el. A szerző meleg nosztalgiával emlékezik vissza kitartó, dolgos szüleire, nővérére – aki, akárcsak nagyanyjuk, édesanyjuk és később lánya is, a Zsuzsanna nevet kapta –, valamint a kisújszállási élet apró, mégis meghatározó pillanataira. Nyolcadikos volt, amikor megnyerte a megyei tanulmányi versenyt élővilág tantárgyból, az országos versenyen pedig harmadik helyezett lett. A biológia iránti szenvedélyével középiskolás korában is nyomot hagyott, a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium tanulójaként ő nyerte el első alkalommal az iskola által alapított, a biológia területén legkiválóbb diáknak járó Jermy Gusztáv-díjat. Ezt követően, ’73-ban egyenes út repítette a Szegedi Tudományegyetem biológia szakára – ahol 1975–1978 között népköztársasági ösztöndíjasként tanult –, onnan pedig a Szegedi Biológiai Kutatóközpontba, ahol 1978–1982 között folytatta PhD-képzését és ahol 1983-ban doktorrá avatták.
A PhD-képzést megelőzően 1978-ban frissen végzett egyetemistaként a Belügyminisztérium III/II. Csoportfőnöksége részéről Salgó László beszervezte az ügynökhálózatába, „Lengyel Zsolt” fedőnéven szerepelt az állambiztonság nyilvántartásában, jelentéseket azonban nem írt, elmondása szerint senkinek sem ártott. Mint kiderült, eleve fenyegetés útján kényszerült az ügynökhálózatba. Édesapja, Karikó János a Forradalmi Tanács tagjaként tevékenykedett 1956-ban Kisújszálláson. A szókimondásáról ismert hentest a forradalom alatti szerepvállalása miatt 1957-ben „izgatás” vádjával elbocsátották, és négy évig nem talált munkát. Lányát, a fiatal biológust 1978-ban – apja '56 utáni elítélése és elbocsátása miatt – az ő „bűnös múltjára” hivatkozva próbálták beszervezni az állambiztonsághoz. A fenyegetés azzal járt, hogy ha nem működik együtt, ellehetetleníthetik szakmai előmenetelét. Ez a fajta nyomásgyakorlás, amelyet formálisan „hazafias alapon” történő együttműködésnek neveztek, a korszak egyik tipikus beszervezési módszere volt. A tudományos életben, különösen a nemzetközi kutatási kapcsolatokkal rendelkező területeken, az állambiztonság komoly befolyással bírt, és könnyen akadályozhatta a kutatók karrierjét.
A világhírű biológus a Telexnek nyilatkozott a személyét megbélyegezni szándékozó hír kapcsán:
„Tény, hogy 1978-ban, amikor tudományos segédmunkatársként kezdtem dolgozni, felkerestek, megtaláltak, kényszerválasztás elé állítottak. Édesapámnak az 1956-os forradalomban történt részvételére, »bűnös« múltjára hivatkozva, engem a szakmai munkám ellehetetlenítésével fenyegettek meg. Azt tudtam, hogy édesapámat 1957-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, munkahelyéről elbocsátották, négy évig munkát nem kapott. Tudtam, hogyan működik az a rendszer, féltem, ezért aláírtam a beszervezésre vonatkozó dokumentumot. Az ezt követő években semmilyen írásos jelentést nem adtam, senkinek nem ártottam. Tudományos tevékenységem, kutatásaim folytatása érdekében távozni kényszerültem. Az elmúlt 36 év alatti kutatómunkámat, tevékenységemet az emberek gyógyítása érdekében folytattam. Többé soha, senki nem tudott megtörni, céljaimtól eltávolítani. Ezzel a nyilatkozattal lezártnak tekintem ezt az ügyet.”
Karikó 1978-ban az MTA ösztöndíjasaként kezdte meg a munkáját a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban, itt kezdett el vírusokkal foglalkozni, és itt használt először módosított nukleozidot – cordycepint. 1985-ben – miután egy létszámcsökkentés miatt elküldték a kutatóközpontból – úgy döntött, hogy férjével és kislányával külföldre költözik, határon túl folytatja a kutatásait. Több interjúban is elmesélte, hogy indulás előtt eladták a Ladájukat, az abból kapott pénzt kislányuk játék mackójába varrva vitték át a határon. Elsőként a philadelphiai Temple Egyetemen kapott állást, ahol három éven át dolgozott és ahol módosított nukleozidokkal foglalkozott. Ezt követően Washingtonba került, ahol interferonokkal dolgozott – elmondása szerint ott tanulta meg igazán a molekuláris biológiát. 1989-ben visszatért Philadelphiába, ahol a Pennsylvaniai Egyetemen folytatta kutatásait 2013-ig. A kardiológián dolgozott molekuláris biológusként, itt kezdhette el az mRNS-kutatást, aminek az eredményeivel nem első körben ért el sikert – a történethez hozzátartozik, hogy az mRNS-kutatás évtizedekig lenézett területe volt a biokémiai kutatásoknak, gyakran csak Karikó és szűkebb kutatói környezete látott benne fantáziát. 1990-ben visszautasították első pályázatát, mondván, hogy „az mRNS nem való terápiára, hiszen azonnal lebomlik”. Ezt követően elmondása szerint havonta pályázott, és bár egyre jobbak lettek az eredmények, csak saját magát tudta meggyőzni arról, hogy van értelme folytatni. Teltek az évek, majd 1997-ban Drew Weissman immunológus állást kapott az egyetemen. HIV elleni vakcina előállítása volt a célja, amihez DNS-sel próbálkozott, ám azzal nem ért el sikert. Ekkor Katalin beszélt neki az mRNS-tudományáról, és elkezdtek együtt dolgozni.
A szintetizált mRNS-ek nagy meglepetésükre aktiválták az immunsejteket. Úgy tűnt, hogy az ilyen mRNS ideális lehet vakcinának, Karikó azonban terápiára akarta használni az mRNS-t, és azt kezdte el kutatni, hogyan tudná csökkenteni az immunitását. Végül az mRNS négyféle építőeleméből egyet, az uridint annak módosított változatára, pszeudouridinra cserélte, és Drew kimutatta, hogy az ilyen mRNS „csendes”, azaz nem aktiválja az immunsejteket. Kiderült, hogy vakcinának is jobb volt az ilyen „csendes” mRNS. Ekkor az egyetem szabadalmaztatta a módszert, elnevezte Karikó–Weissman-technikának, és ez ma számos Covid-vakcina fejlesztésének alapja. Az mRNS-vakcinák úgy veszik fel a harcot a Covid-19 ellen, hogy a szervezetbe juttatott genetikai információ, az mRNS, megtanítja a sejteket a vírus tüskefehérjéjének előállítására. Ez beindítja az immunrendszer válaszát, amely antitesteket és T-sejteket hoz létre, így a szervezet felkészülten várja a valódi vírust, és ha azzal találkozik, hatékonyan tud ellene védekezni anélkül, hogy a vírust magát bejuttatná a szervezetbe. A világ két vezető biotechnológiai cége, a BioNTech és a Moderna szerezte meg a szabadalmi jogot. A német BioNTech 2013-ban állást kínált Karikónak, aki ezt követően egy ezerötszáz szakembert foglalkoztató cég vezető alelnöke lett, a cég piaci értéke 2019-ben meghaladta a 21 milliárd dollárt. „Üdítőnek számít, amit a BioNTech cégnél tapasztalok: mindenki egy célért dolgozik” – mondta.
Karikó 2023. október 2-án kapta meg a Drew Weissmannal megosztott orvosi-élettani Nobel-díjat, amit a módosított nukleozidokkal kapcsolatos felfedezéseikért ítélték oda, amelyek lehetővé tették a Covid-19 ellen hatékony mRNS-alapú vakcinák kifejlesztését. Ezáltal tíz magyar tudós és alkotó után ő szerezte meg a tizenegyedik magyar Nobel-díjat, egyben ő lett az első magyar Nobel-díjas nő. A díjjal járó több mint félmillió dollárt egykori alma materének, a Szegedi Tudományegyetemnek adományozta. Nem mellesleg: a Nobel-díj mellett több mint 130 magyar és nemzetközi díjat és kitüntetést kapott a biokémia területén végzett úttörő és világviszonylatban is jelentős munkásságáért.
A Magyar Szent István-renddel kitüntetett, Széchenyi-díjas kutatóbiológus a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj után, ugyancsak 2023-ban került fel a Time magazin 100-as listájára, melyen azokat az embereket tünteti fel a magazin, akiknek a munkássága jelentős hatással volt a világra – és miközben a világra óriási hatást gyakorolt, nem felejtett el anyaként helytállni. A biológus 1982-ben született lánya, Francia Zsuzsanna (Susan Francia) az édesanyjához hasonlóan képessé vált arra, hogy kibontakoztassa a tehetségét: kétszeres olimpiai bajnok evezős, két olimpiai aranyérmet nyert az amerikai nyolcas tagjaként Pekingben és Londonban.
Karikó Katalin életútja olyan, mintha egy kihívásokkal teletűzdelt tündérmese vált volna valóra. Több mint harminc éve kezdte kutatni a hírvivő RNS-t, már egyetemistaként is ez az aprócska molekula foglalkoztatta. Az útja hosszú és nehéz volt: értetlenséggel, mellőzéssel, elutasítással is szembesült, mégsem adta fel, mindig kitartott az álma mellett. A kudarcokat elviselte, a nehézségeken túllépett, és végül megtalálta azt a technológiát, amellyel az mRNS gyógyszerként alkalmazhatóvá vált – éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége volt a világnak egy ilyen áttörésre.
