Elővarázsolták a Queen 1986-os budapesti koncertjének sosem látott fotóit
1986. július 27-én, jó három évvel a rendszerváltás előtt és a csernobili katasztrófa után három hónappal történelmi jelentőségű esemény zajlott a Népstadionban: fellépett a Queen, ami a kor talán legnagyobb popszenzációja volt. Ennek állít emléket a Magyar Nemzeti Múzeum A hónap kincse című kiállítássorozatának keretében.
A Queen koncertje lehetett a vigasz a csernobili sokkra és a magyar futballválogatott meghökkentően rossz szereplésére a mexikói labdarúgó-világbajnokságon. Nem csoda, hogy Végh Antal a magyar focit gyászoló Gyógyít6atlan? című könyvéért ugyanakkora sor állt, mint a Queen-belépőjegyekért. Ennek az országimázs szempontjából sem elhanyagolható koncertnek állít emléket Endrényi Egon negatívban maradt, a nagyközönség által nem ismert képeiből nyílt sajátos kamarakiállítás. Láthatjuk a hőlégballonozó Brian Mayt a Stadionkertben, aztán egy bringóhintón a Margitszigeten, de Endrényi lefényképezte Freddie Mercuryt pálinkakóstolás közben is. A fotósnak segítői is voltak, hiszen minden helyszínen nem tudott ott lenni, így a Roger Taylor gokartozik a Hungaroringen című képet már kollégája, Gáspár Miklós készítette.
A Queen koncertje hatalmas feladatot rótt a szervezőkre. Ekkora rock and roll műveletre korábban nem került sor a szocialista blokk országaiban, még akkor sem, ha a Rolling Stones már 1976-ban játszott Zágrábban, sőt majdnem tíz évvel korábban Varsóban is. Olyan monumentális show-t, pazar hangosítást és fénytechnikát, amit a Queen hozott Budapestre, addig nem láttak és nem hallottak a Varsói Szerződés tagállamai. A Queen koncertjének megszervezése lett a kelet-európai popkultúra normandiai partraszállása. A dolog logisztikai műveletei már 1982-ben elkezdődtek, amikor a Generál egykori menedzsere, Hegedűs László Londonban a Queen menedzserének, Jim Beach-nek a titkárnőjénél kilincselt, majd miután kiderült, hogy Hegedűs még 1982-ben Budapestre hozta a Talking Heads zenekart, a menedzsert érdekelni kezdte a budapesti Queen-koncert lehetősége. Hegedűs lelkes volt, annak ellenére, hogy tudta: a Queen olyan drága produkció, amelyet a magyar népgazdaság akkor sem termel ki, ha újabb olajmezőket tárnak fel Zalában. Aztán a zenekar Hot Space (1982) és The Works (1984) című albumának vegyes fogadtatása miatt parkolópályára került a magyarországi koncert is, sőt a Queen tagjaiban még a feloszlás lehetősége is felmerült.
Az 1985-ös londoni Live Aiden – ahol Hegedűs önkéntesként dolgozott – a Queen mindent vitt, és hirtelen a legmagasabban jegyzett rockzenekar lett. A magyar menedzser újra találkozott Beach-csel, majd azután pörögtek fel az események, miután megállapodtak abban, hogy a hiányzó összeget Budapest egy koncertfilm elkészítésével és a jogok részbeni eladásával fizeti ki. Megállapodtak, hogy a Hungarian Rhapsody: Queen Live in Budapest című koncertfilmet Zsombolyai János rendezi, aki a Kenguru című 1975-ben forgott rock and roll road movie-jával komoly rangot vívott ki magának a honi zenés filmek piacán, míg a vezető operatőr Ragályi Elemér lesz. És a nagy manőverek még csak ezután kezdődtek: Hegedűsnek számos állami cég (ORI, IRI, Népstadion) vezetőségét meg kellett győznie arról, hogy ez lesz a korszak big beautiful dealje, mindenki jól jár majd, meg tudják csinálni, és nem szórakozzák el az ország valutakeretét.
Schmitt Pál sportállamtitkárt (aki korábban a Népstadion igazgatója volt) és Lehel Lászlót (a Sportcsarnok rendezvényigazgatóját) sikerült az ügy mellé állítani. Ezek után Berecz János, az MSZMP KB tagja – ő írta az Ellenforradalom tollal és fegyverrel című hírhedt könyvet – végül megadta az engedélyt a koncert megtartására. Részben renoválni kellett a Népstadiont, és a kapuk alól ki kellett ásni a földet, hogy beférjenek a Magic Tour-cájgot szállító, fényesen csillogó fekete kamionok. Ezek már nem IFA-k voltak, amiket a koncertek alkalmával megszoktunk a vidéki művházak előtt, s a csapatszállító teharautók mögött ott álltak a rendőrök a német juhászkutyákkal. Magyarország állandó lakossága 1986 januárjában 10 632 069 fő volt, a Queen 1986-os koncertjét pedig hetvenhatezer ember látta, tehát több mint tízmillió nem, ugyanakkor ez a tízmillió is szinte mindent tudott a koncertről. A fél ország a Poptarisznya című műsort hallgatta, amelyben B. Tóth László és Hegedűs László beszélt a koncert házirendjéről (esőkabát igen, esernyő nem), itt tanultuk meg, milyen az, amikor egy koncerten filmfelvétel készülhet, amelyen a néző is szerepelhet, de ezzel szemben nem támaszthat követelést.
A Magic a nagybetűs Nyugat varázslata is volt. Szinte nem létezett olyan rádió- és tévéműsor, amelyik ne foglalkozott volna a koncerttel, mindenki tudja, hol volt akkor, a nézőtéren ült, éppen egy építőtábor menzáján nézte a Szerelem első vériget, az utolsó simításokat bámulta a Hungaroringen egy kerítés mögül, vagy otthon, a rádióján próbálta megtalálni az akkor elindult Danubius rádió frekvenciáját. Akik 1986. július 27-én a Népstadionban voltak, a pop egyik nagy korszakának legjelentősebb zenekarát és a világ egyik legnagyobb show-ját látták. Nem az A Kind of Magic klipjében látható varázspálca űzte ki a kommunizmus kísérteteit Magyarországról, nem is a Tavaszi szél vizet áraszt katartikus előadása, de a klip színeket varázsoló mágiájából Magyarországnak is jutott. A Queen megmutatta a szürkében fuldokló Budapestnek, hogy az igazi varázslat a szabadságban és a kreativitásban van.
Fotók: MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum