Nem árulunk tovább zsákbamacskát: a szónoklásról van szó. A szónoklás azonban nemcsak azért élt és él, mert az ókortól napjainkig a politikusok, ügyvédek és más közéleti emberek egyik legfontosabb munkaeszköze, hanem…
2022. november 12., Budapest. Izgatott tömeg a Nemzeti Színház Kaszás Attila-termében.
Mindjárt kezdődik a 23. Kossuth-szónokverseny döntője, ahol az online válogatóról a döntőbe jutott huszonhárom fiatal versenghet szónoklásban és vitában. Ez a verseny a korábbiakhoz képest megújult formában és reprezentatívabb helyszínen zajlott le. Talán érdemes felidézni, honnan és hogyan jutott el a Kossuth-szónokverseny a Nemzetibe.
1999. november 12., Budapest, izgatott tömeg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Karának Markó utcai dísztermében: nemsokára kezdődik az első Kossuth-szónokverseny és retorikai konferencia. A konferenciát és a versenyt Pokorni Zoltán oktatási miniszter nyitotta meg, aki hangsúlyozta a retorika fontosságát a tanári pályán és a politikai, társadalmi életben egyaránt. A konferenciasorozat témája is ez: a retorika a társadalomban – a társadalom a retorikában.
Az első szónokverseny kötelező beszédének témája pedig: szükség van-e retorikára a harmadik évezredben? Ez a második évezred utolsó előtti évében (amikor többen lelkesen szónokoltak arról, hogy az az évezred utolsó éve) kérdés volt. Ma már tudjuk: szükség van rá. Legalábbis az évezred első két évtizedében nemcsak szükség volt rá, de ez a szükség egyre nyilvánvalóbbá is vált. Ezt mutatja, hogy nemcsak a retorika gyakorlata, hanem a retorika tudománya is – részben a Kossuth-szónokverseny és retorikai konferenciának köszönhetően – új életre kelt Magyarországon.
Apropó, kötelező beszéd. Az elsőtől a huszadik versenyig ugyanis a következő volt az egyetemi hallgatóknak meghirdetett megmérettetés felépítése: a verseny első napján, egy novemberi pénteken a 3-4 meghívott előadóval rendezett konferenciát követően a döntőbe került versenyzők elmondták az ún. kötelező beszédüket. Erre a beszédre fel tudtak készülni, hiszen a témáját a verseny felhívásában megadták.
Az első húsz év témái:
| 1. Szükség van-e retorikára a harmadik évezredben? |
| 2. „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” (Vörösmarty Mihály) |
| 3. A családban marad – a jövőnk? |
| 4. „Csendesen, feltűnés nélkül halt meg a magánügy, a világ egyre növekvő robaja közben.” Hogyan lehetek én – én? (Bálint György: A magánügy halála) |
| 5. „Magyar vagyok. Mi mostan a magyar…” – Európában? (Petőfi Sándor: Magyar vagyok) |
| 6. „Nem messiás-é minden újszülött?” Mi a fölnevelők megőrző felelőssége? (Madách Imre: Az ember tragédiája) |
| 7. „Ne csinálj magadnak faragott képet, és ne imádd azokat!” – A sztárcsináló kor ellenére? (Tízparancsolat) |
| 8. „Hogyan lehessen erkölcsi problémát formulázni, ahol az erkölcs alapelvei váltak kétségessé?” (Babits Mihály: Az írástudók árulása) |
| 9. Mi legyen a 11. parancsolat? |
| 10. „Minden órának leszakaszd virágát / S élj az idővel!” (Berzsenyi Dániel: Barátomhoz) |
| 11. „Mi az, ami embert boldoggá tehetne? Kincs, hír, gyönyör…” (Vörösmarty Mihály: A merengőhöz) |
| 12. „Az orvos orvosolgat, de a természet az, amely meggyógyít.” – Miben higgyek inkább: a tudományban vagy a természet erejében? (Latin mondás: Medicas curat, natura sanat) |
| 13. „A világon igen ritkán lehet ’vagy-vagy’-gyal végezni.” Miért kell ‒ kell-e – mindig döntési kényszerben élnünk? (Goethe: Az ifjú Werther szenvedései) |
| 14. „Isten adott nektek képet és ti mást csináltok magatoknak.” (Shakespeare: Hamlet) – Nincs már teremtett „örök nő”? |
| 15. „Az ékesszólás a bölcsességgel együtt az emberi élet kormányzója.” (Arisztotelész: Rhetorica ad Alexandrum) |
| 16. „Ha mindig csak megértek, hol maradok én?” – Hol vannak az együttérzés, a türelem, az önfeladás határai? (Szabó Lőrinc: Az Egy álmai) |
| 17. „Ott van a haza, hol a haszon” (Biberach monológja, Katona József: Bánk bán, első szakasz) |
| 18. „Az egész világ egy linkgyűjtemény, az emberek, a tárgyak benne linkek” – Hálózatok rabságában élünk? (Varró Dániel) |
| 19. „Csak az nem fél, akit a remény már végképp magára hagyott” (Kányádi Sándor) |
| 20. „Az igasságos ember mindenkit szabadnak kiván, az igasságtalan csak önmagát.” (Kossuth) |
Látható, hogy mindegyik téma elég tág ahhoz, hogy a szónokok sokféle irányba elvihessék gondolataikat,
többféle módon leszűkíthessék a mondanivalójukat, megfogalmazhassák a maguk tételét. Az is kiderült az évek során, hogy a zsűri is értékeli az olyan versenyzőket, akik bátran merik szűkíteni és aktualizálni a megadott általános témát. E sorok írójának (aki nem volt a zsűri tagja) egyik személyes kedvence ebből a szempontból a 19. versenyről Lakatos Csaba, aki a Kányádi-idézet kapcsán az eutanázia mellett érvelt.
A második napon a rögtönzésekre került sor, itt mindig két, általában a humor lehetőségét is magában hordozó téma közül választhattak a versenyzők, amelyről 30 perc gondolkodás után kellett beszédet rögtönözniük.
A rögtönzés témáiból, immár a teljesség igénye nélkül:
| Ecce homo! – Milyen üzenetet küldene egy másik lakott bolygóra az emberről? |
| Mikor házasodjunk? |
| Mire nem tanítana meg egy „emberképes” robotot? |
| A suszter maradjon a kaptafánál? |
| Pohárköszöntő leány- vagy legénybúcsún |
| Megrögzött hazugság – idővel igazság |
| „Lesz-e majd szingli bácsi/néni megszólítás?” |
| „Mely tyúk sokat kárál, keveset tojik.” |
A retorika a 2000-es évek elején visszakerült az egyetemi oktatásba, az ELTE-n a szónokverseny szervezői, a konferencia rendszeres előadói (Adamik Tamás, A. Jászó Anna, Aczél Petra, Balázs Géza, Raátz Judit) oktatták. Ugyancsak a 2000-es évektől lehet Magyarországon retorikából tudományos fokozatot szerezni. Fontos lépés volt a retorika ókori klasszikusainak (a nagy négyes: Arisztotelész, Cornificius, Cicero, Quintilianus) fordítása is.
Az első konferencia és verseny kötetének előszavában a szerkesztők (A. Jászó Anna és Aczél Petra) azt írták, remélik, hogy a Kossuth-szónokverseny hagyománnyá válik. Reményük beteljesedett, a verseny hagyománnyá vált. Helyszínét tekintve megjárta az ELTE különböző karait. A Tanárképző Főiskolai Kar után egy ideig az Állam- és Jogtudományi Kar épületében, majd a Bölcsészettudományi Kar tanácstermében tartották a verseny döntőjét. A verseny (fő)szervezői továbbra is az időközben megszűnt tanárképző karnak a bölcsészkarra került oktatói voltak: a versenyt alapító Adamikné Jászó Anna, majd Raátz Judit. 2016-ban a verseny szervezését az ELTE Tanító- és Óvóképző Kara vette át, ahol a korábbi versenyek szervezőinek tanítványai, Pölcz Ádám, Tóth M. Zsombor és Lózsi Tamás folytatja e nemes munkát.
A jubileumi huszadik Kossuth-szónokversenyre és retorikai konferenciára is itt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Karának dísztermében került sor 2019. november 8-án. A hagyományt megerősítendő, a 20. alkalmat megünneplendő a szervezők ismét Pokorni Zoltánt, aki időközben az ELTE TÓK-nak helyet adó XII. kerület polgármestere lett, kérték fel, nyissa meg a rendezvényt. Megnyitó beszédében Pokorni Zoltán utalt a verseny húszéves fennállására: „Boltot nyitni könnyű, nyitva tartani nehéz.” És valóban: a verseny történetében akadtak (financiális) nehézségek, többször változott a helyszín (ahogy láttuk), de még nyitva van a bolt.
A szónokversenyt hagyományosan kíséri, pontosabban időben megelőzi egy retorikai témájú konferencia,
amelyen egy-egy retorikai témában hangzanak el szakértő előadások. Az első tíz konferencia a retorika újrafelfedezése jegyében – a klasszikus retorika rendszerét követve – „belső ügyekkel” foglalkozott: a régi új retorika, a beszédrészek és a beszédfajták, a klasszikus és a modern retorikai bizonyítás, a beszéd kidolgozása, a szóképek, a prózaritmus, a memória, valamint a testbeszéd.
2009-ben a konferencia kilépett a belső körből, és a retorika interdiszciplináris kapcsolataival foglalkozott (a retorika és határtudományai). Ezután a retorika és a filozófia kapcsolatát, majd a retorikai elemzés tárgyalták a kutatók. További témák voltak: az egyházi retorika, a politikai, majd a bemutató beszéd, a nők a retorikában, a reformáció retorikája, illetve a retorika és az oktatás, 2019-ben pedig a versenynek nevet adó államférfiról és szónokról emlékeztek meg az előadók: Kossuth Lajos és a retorika.
A konferenciák remélhetőleg nemcsak a szűk szakmának, de a verseny résztvevőinek és közönségének is érdekesek voltak. Természetesen a legnagyobb izgalmat (főleg a versenyzőkből) maga a verseny váltotta ki.
2020-ban és 2021-ben a világjárvány miatt csak online formában kerülhetett sor a versenyre.
Részben ez a kényszerhelyzet motiválta a szervezőket arra, hogy elgondolkodjanak a verseny megújításán. A 2022-es, 23. Kossuth-szónokverseny esetében nemcsak a helyszín változott, hanem sok más is. Először is az említett kényszerhelyzetből sikerült a pozitívumokat kimenteni: az immár jelenléti döntőt megelőzte egy online forduló, ahol a versenyzőknek egy egyperces videót kellett készíteniük, s a közösségi média valamelyik platformján közzétenniük. Az online fordulóból egy szakmai zsűri választotta ki a döntőbe kerülő versenyzőket, illetve közönségszavazattal (a legtöbb kedvelést kapott videóval) is be lehetett jutni. A döntő maga két fordulóból állt.
Az első fordulóban három, előre megadott téma közül választhattak a versenyzők.
Ezek a témák a Petőfi-emlékév kapcsán a reformkorhoz, azon belül Széchenyihez, Kossuthhoz, valamint Petőfihez kapcsolódtak, de modern műfajokban (podcast, parlamenti felszólalás, kampánybeszéd) aktualizálhatták őket a versenyzők. A második fordulóba hat versenyző jutott tovább, ahol vitázniuk kellett. A 23. verseny szakmai támogatását továbbra is az ELTE TÓK Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszéke adta, a szervezésben közreműködött a Petőfi Kulturális Ügynökség, a helyszínt pedig a Nemzeti Színház biztosította.
A Kossuth-szónokverseny tehát élt és él.
A szervezők pedig remélik, hogy megújulva nemcsak őrzik a hagyományt, hanem élik is, és így a verseny is mindig képes lesz a megújulásra. Azaz nem csak élt és él, de sokáig élni fog.
Fotók: PKÜ/Bach Máté (2022), valamint a szervezők archívuma
